Hatalmas izgalom övezte a brit legendák újdonságát, egészen attól a perctől fogva, hogy bejelentették érkezését. Nem sokkal később már fel is ajánlottak egy kis ismerkedést az első nótával, a Highway To Oblivion képében, ami azonnal nagy sikerre tett szert. Kis idő elteltével szomorú hírrel jelentkeztek, ugyanis távozott a csapat köreiből Frédéric Leclercq, aki 2005 óta erősítette a brigádot.

Megszakítva a szomorkodást, hamar megosztottak egy vadonatúj dalt is, a választásuk pedig a Heart Demolition című számra esett, amihez egy különleges klipet készítettek. Kisebb szünet után, a héten visszatértek, mintegy tovább fokozni az izgalmakat, ugyanis közzétették a Razorblade Meltdown névre hallgató tételt, és a hozzá készült animációs videóklipet, amibe Coen Janssent is beillesztették, ugyanis ő volt az, aki feljátszotta a dalokat, mivel a banda Vadim Pruzhanov tavalyi távozása óta billentyűs hiányban van.

Csak, hogy biztosan mindekit érdekeljen mivel dolgozak Marc Hudsonék, az earMUSIC lemezkiadó megosztott egy hosszabb felvezetőt, melynek jóvoltából belehallgathattunk a korongra felkerült nótákba, mindezt úgy, hogy akár kedvencet is lehetett válogatni, ami ezúttal sem egy könnyű buli. Tény, hogy az utóbbi lemezben (Reaching Into Infinity) valami nagyon nem klappolt, hiszen legnagyobb bánatomra nem volt valami nagy durranás, főleg, hogy egyetlen egy  dal keltette fel az érdeklődésem és kb. ennyi.

Az Extreme Power Metal viszont beváltotta a hozzá fűzött reményeim: gyors, szerethető, megér még egy misét - magyarul megvan benne minden ahhoz, hogy többször megkelljen hallgatni. Kicsit csaltam is, mivel én sem birtam már kivárni, hogy mi lesz ennek a vége, így mivel valaki tegnap lazán feldobta az egész cuccot a YouTube-ra hamar kaptam is az alkalmon és lecsaptam rá. Szokás szerint, ezúttal is kihagytam azokat a dalokat, amiket előzetesekként bemutattak, mindezt persze azért, hogy azokra fordítsam a figyelmem, amiket még nem hallottam.

Herman Lee egyébként nemrégiben mesélt az újdonságról, amiről a minap mi is beszámoltunk, a beszélgetés során pedig megerősítette, hogy a számlista hemzseg a különböző daloktól, tehát nem egy meghatározott vonalat követnek. Ebben mondjuk igaza is van, hiszen valóban van aminek tipikus metálos, DragonForce-os hangzása van, de némelyik viszont kicsit retró világú, és hihetetlenül szerethető.

Ezúttal valóban azt tudom mondani, hogy kezdnek kicsit visszatérni önmagukhoz, hiszen minden szerzemény a maga módján, de nagyon ütős, személyes kedvencemként a The Last Dragonbornt tudnám kiemelni, mivel nagyon megfogott az "intrója", meg persze maga az egész fülbemászóra sikeredett. Most jön a vicc része, ugyanis bár fogalmam sincs arról, hogy milyen gondolatoktól fűtve gondolták ki, hogy befejezésként a My Heart Will Go Ont dolgozzák fel, hiszen sosem ugráltam sem a Titanicért, sem pedig a főcimdaláért, de ebben a formában valami rohadt jó - bocsi a kifejezésért, de ezt jobban nem lehet megfogalmazni.

Miután már háromszor is végighallgattam az egész albumot elejétől a végig, ugyanazt sikerült levonatkoztatnom, amit már tegnap is: a srácok totálisan kimaxolták, így teljes egészében méltó az elnevezéséhez. Mivel ezúttal is személyes véleménnyel vágtam neki kitárgyalni egy fantasztikus albumot (persze mindenféle jelző nélkül) , ezért nem is köztelező egyet érteni velem, hiszen ahogy a mondás is tartja: 'ízlések és pofonok' ,-  nyilván lesz, aki másképp gondolkodik, mint szerénységem, de a vélemény levonását most már az olvasókra és persze a zenekar rajongóira bízom.

Pörögj Te is az Extreme Power Metállal!