Különleges pillanathoz érkeztünk, hiszen eltekintve attól, hogy mi csakis rock- és metálzenével foglalkozunk, elengedhetetlennek tartottam, hogy kritika szülessen egy olyan csodálatos énekesnő debütáló lemezéről, mint amilyen Floor Jansen. Az énekesnő hosszú, rögös utakkal kiékelt karriert tudhat magáénak, lábnyomát természetesen a metálszcénában rakta le igen meghatározó módon, dalai pedig mélyen beleégtek a nagyérdemű szívébe.

Ez a holland hős most úgy döntött, hogy több, mint húsz év után ismét felfedezi önmagát, ám most egy egészen más területet tűzött ki hódítás gyanánt, és habár ez a hegy még megmászhatatlannak tűnt a kezdetekben, most ünnepélyesen jelentjük, hogy a cél sikeresen teljesítve lett! Floor minden bizonnyal ugyanolyan meghatározó szerepet tölt majd be a popzenében is, csakúgy mint a számára oly kedves metálban, hiszen egy ilyen lemez, mint a Paragon egyértelmű intőjel, hogy ezt bizony folytatni kell!

Azt már eddig is tudtuk, hogy az After Forever alapító-énekesnője egy rendkívül sokoldalú tehetség, igen széles skálán mozog az a mennyiségű csoda, amit a hangjával művel, és bár fájó kimondani, de néha még arra is hajlamos, hogy többet vállaljon be annál, mint amire képes. Nem tagadom, rendesen felszisszentem, amikor előrukkolt azzal, hogy poplemezt készít, ennek ellenére az alkotáson egyértelműen felfedezhetők a gyökerei, néhány dala ugyanis erősen kívánja a keményebb megszólalást, de mivel egy fix bandával indul turnéra, egészen biztosan felpörgetik majd a koncerteken a szerzeményeket.

Kellemes csalódás volt végighallgatni a lemezt, ami minden tekintetben az érzelmekre fókuszál. Az előzetesként megjelent dalokról már némiképp tudjuk, hogy milyen életesemény ihlette a sorokat, ám a még ismeretlen tételek akkora katarzissal bírnak, hogy arra már tényleg nehéz megfelelő szavakat találni. A lemezt nyitó My Paragon egyébként két nappal ezelőtt debütált egy különleges kisfilm keretein belül; a dal és persze maga a klip pedig három korszakot elevenít meg. Adott a még kislány Floor, aki arról ábrándozik, hogy egyszer énekesnő lesz, noha tudjuk, hogy az énekesnő gyermekkora nem volt fenékig tejfel, de az erős jellemének köszönhetően minden akadályt sikeresen lebirkózott, majd szép lassan indulásnak eredt vágyai útján, annak érdekében, hogy elérje a céljait. A tinédzser Floor már pontosan tudta hova szeretne tartani, az álmok pedig apránként elkezdtek valósággá érni; a felnőtt Floor viszont már népszerűsége teljében gondol vissza arra, hogy mekkora bátorság is kellett ahhoz, hogy mindezt elérje – méltán lehet büszke merészségére.

A poprock elemekkel tarkított Daydream egy újabb fejezetet mutat a vokalista sokszínűségéből, csakúgy mint a szimfonikus hangzással megspékelt Invincible, ami a poszttraumás stresszről szól. A Hope egy igen letisztult, könnyedebb dal, nincs benne felesleges töltelék, nincs kicifrázva, egyszerűen csak a szövegre fókuszál, ahogy az a balladák esetében lenni szokott. A Come Full Circle nekem abszolút kedvenc lett, a lemez egyik legerősebb (ha nem egyedüliként a legerősebb) tétele, noha továbbra is tartom az elsőként megszületett észrevételem, miszerint ebből a dalból akár egy remek metálsláger is lehetne, de mégis így az igazi.

Kettős érzés itatja át a Me Without You-t, ami amellett, hogy balladaként van elkönyvelve, mégis hatalmas szintű energia és tűz keveredik benne, tökéletes egyensúlyon alapulva. A The Calm simán elbírna egy szimfonikus metállal átitatott hangszerelést, csakúgy mint a lemezt záró Fire, ami az első kislemez volt a korong felvezetésekor, ugyanakkor az Armoured Wings is egy kellemes hangulatot sugároz.

Kijelenthető, hogy a Paragon egy minőségi album lett, mindenféle sablon nélkül, megmutatva ki is az a Floor Jansen, és miért döntött úgy, hogy a metál mellett más irányzatot is kipróbál, ami valljuk be őszintén kiváló döntés volt. Ha mondjuk szólólemeze a metál jegyében született volna, akkor most arról beszélgetnénk, hogy melyik dal hasonlít az After Forever-beli korszakára, melyik idézi fel bennünk a ReVampet, és hogy esetleg beleférne-e a Nightwish munkásságába bármelyik tétel. Szerencsére erről most a legkisebb mennyiségben sincs szó, függetlenül attól, hogy bizony nem lehet elmenni az énekesnő gyökerei mellett, amik egyértelműen a fémzenéből eredeztethetők, így nem véletlenül említettem több dal esetében, hogy a keményebb hangzás is jól mutatna nekik.

Érzelmes, hangulatos lemezt kaptunk a holland harcosnőtől, aki többször is elmondta, hogy hol sírt, hol nevetett, hol pedig kirobbanó örömet érzett, amikor megszületett ez a tíz szerzemény. A dalok háttáréről már tudhatunk egy s mást, egy valamire azonban mi magunknak kellett rájönnünk, mégpedig, hogy  nem az érzelmek, a hangszerelés, vagy pedig a műfaj az, ami meghatározza a Paragon borítékolható sikerét, hanem egész egyszerűen a hitelesség. A szövegek egytől egyik inspirálóak, hitet, erőt és önbizalmat adnak, egyértelmű utalást kapunk arra, hogy  a szerző is pontosan tudja, mi az a fájdalom, milyen, amikor az ember elveszti a hitét, és milyen az, amikor csak a reményre támaszkodhatunk.

A Paragon egy csiszolt, erőteljes, lehengerlő, énekorientált nagylemez, ami kőkeményen megragadja majd mind a metál- mind a popzene fanatikusait. Floor Jansen valóban megalkotta a saját hangzását, nem támaszkodott a már ismert alapokhoz, sokkal inkább törekedett az egyszerűségre és a hitelességre, mintsem arra, hogy beolvadjon egy olyan világba, ami talán nem is tükrözné a saját személyiségét úgy, ahogyan azt most kézbe kaptuk. Sikerek és nehézségek egyaránt megbélyegzik a énekesnő életútját, ám az, hogy végre kiléphetett a komfortzónájából azt bizonyítja, hogy még mindig elegendő bátorság lakozik benne ahhoz, hogy olyasmibe vágjon bele, ami évtizedekkel ezelőtt talán meg sem fordult volna a fejében.

Vokálisan is egy egetrengetően precíz munkához van szerencsénk, hiszen Floor egyaránt megmozgat eget és földet, a lágy, suttogós szirénből egyszer csak hőbörgő oroszlán válik, ennek pedig elegendő teret ad maga a zene, ami vélhetően pontosan azért lett kissé visszafogottabb, hogy a hallgató csakis kizárólag az énekre és a dalok üzenetére figyeljen. Írhatnék még akár több száz jelzőt és hasonlatot, akkor sem tudnék elegendőt elsütni azok közül, melyek azt hivatottak közölni, mennyire elégedett vagyok a lemezzel, és amelyek arra ösztönöznek mindenkit, hogy tegyenek egy kört a Paragon dalaival, merthogy csalódni nem fognak az egyszer biztos, de, hogy le fog esni az álluk a korongot átitató floorgasm-től az minden túlzás nélkül egyértelmű.

Dallista:

1. My Paragon
2. Daydream
3. Invincible
4. Hope
5. Come Full Circle
6. Storm
7. Me Without You
8. The Calm
9. Armoured Wings
10. Fire

Album: Paragon

Előadó: Floor Jansen

Megjelenés: 2023.03.24.

Értékelés: 10/10

Fotók: Laura Zalenga