A nyár végén dupla jubileumot ünnepelt a finnek metálkirálynője, a Nightwish alapító-énekesnője, ugyanis 10 évvel ezelőtt, augusztus 28-án dobta piacra Colours In The Dark című lemezét, 2019 augusztus 30-án pedig In The Raw című alkotás került megjelenésre. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy a kettő közül mégis mely alkotás az énekesnő egyik legerősebb és egyben legsokoldalúbb műve, merthogy mind két lemez kenterbe veri a My Winter Storm és a What Lies Beneath című korongokat az egészen biztos, sőt.
A Colours In The Dark egyébként minden tekintetben egyedi és színpompás alkotás lett, hiszen sokkal több a kísérletezés, ráadásul a crossover megoldások is sokkal kifinomultabbak. Az énekesnő kérdés nélkül tarolt a lemezzel, olyannyira, hogy többen is úgy tartják, Tarja a szóban forgó korong nyomán lelte meg saját útját/stílusát, hiszen még Nightwish-beli utódja, Anette Olzon is ódákat zengett blogján a kiadványról, amelyre Tarja reflektált is, ezzel eloszlatva azon összeesküvés-elméleteket, melyek szerint a két énekesnő nincs odáig egymásért, noha személyesen sosem találkoztak az évek során.
A lemez felvezetőjeként elsőként a Never Enough került bemutatásra, majd ezt követte a Victim Of Ritual, ami a mai napig elmaradhatatlan ékessége a fellépéseknek. Ezt követte a különleges kisfilm kíséretében publikált 500 Letters, amiről sokan úgy gondolták (vagy gondolják még a mai napig is), hogy nem véletlenül bír komoly üzenettel, a fanok szerint ugyanis ez a dal amolyan visszavágó a Nightwish By Bye Beautifuljára.
Visszatérve a dalok felépítésére, szinte adta magát, hogy nem egy mindennapi alkotás lesz majd a Colours In The Dark, ugyanis minden nóta más-más aspektussal bír. A Victim Of Ritual például a klasszikuszene és a metál elegye, amit nem kisebb mű inspirált, mint Ravel Bolerója. A Mystique Voyage egy személyes szerelmeslevél, hiszen angol verzék, spanyol refrén és finn sorok is egyaránt tarkítják a nótát.
Az énekesnő elmondása szerint mindig is egyfajta harc dúlt benne Argentína és Finnország között, hiszen finn létére Finnország az otthona, ugyanakkor Argentínában is tökéletesen otthon érezte magát, mi több, férjét gyakran ugratják a barátaik azzal, hogy Tarjában több a latin vér, mint az argentin üzletemberben. A vadabb tételek sorait erősíti a Neverlight, de még a Never Enough is részben ide sorolható.
A Lucid Dreamer a melankólikusabb tételek között helyezkedik el, a dalban egyébként Tarja kislányát, Naomit is hallhatjuk, aki 2012 nyarán látta meg a napvilágot, ezzel pedig óriási inspirációval látta el édesanyját, Tarja ugyanis többször is kihangsúlyozta, hogy újdonsült édesanyaként rengeteg ihletet merített az egyébként zenészi vénáit kicsit sem tagadó Naomiból.
Ha valami még korai, az nem más mint a rangsorolás, ugyanis az énekesnő még mindig csak a hatodik nagylemezével készül előrukkolni 2024-ben, az azonban semmiképp sem vitás, hogy a Colours In The Darkkal egy vadonatúj időszámítás kezdődött a háza táján, szövegeit ugyanis immáron egyedül kezdte jegyzetelni, ennek eredménye pedig az lett, hogy évről évre személyesebb alkotások tárultak a hallgatóság elé, sőt mi több, zeneszerzőként is jórészt az ő munkáját hallhatjuk, hiszen a legtöbb dalt egy szál zongorával rögzítette, majd ehhez tették hozzá a zenészei a maguk részét.
