Perzselő viking party – megnéztük a Feuerschwanz summer breezes fellépését

noname86868659.jpg

A Feuerschwanz messze nem ma kezdte karrierjét, hiszen 2005-ben debütáltak Prima Nocte című lemezükkel. A banda már akkor is lelkesen mozgolódott a palettán, holott jó ideig a legpazarabb paródiazenekar voltak. Aztán jött egy löket és végül megkomolyodtak, ennek igazán ékes bizonyítéka a 2018-as Methämmer album, ami az első kaput nyitotta meg számukra a csillagokba.

A zenekar számára igen pezsgőre sikeredett a fesztiválszezon, hiszen eljutottak többek között Spanyolországba is, ahol a legrangosabb fesztiválon, a Leyendas Del Rockon volt jelenésük, a milliárd fok ellenére pedig ezrek gyűltek össze, hogy megcsodálják a nem mindennapi show-jukat. Hála a modern technológiának a Summer Breezen minden egyes fellépés élőközvetítéssel társult, így hozzám hasonlóan többek élvezhették otthonukba a tűzforró hangulatot.

A dallista természetesen az új lemezek köré épült, de a jól bevált klasszikusok is beköszöntek, ami plusz pont a németeknek. Tekintve, hogy a fesztiválokon banda bandát követ, olykor szoros időbeosztás uralkodik egy-egy koncert között, ehhez mérten pedig embert próbáló feladat kiválogatni azokat a dalokat, amik beleférnek az adott időbe. Hauptmann kapitány és legénysége egy teljes órán keresztül bűvölte a hangszereket, perzselte a hangulatot és mozgatta meg a közönséget, melynek minden egyes pillanata olyan szintű profizmusról árulkodott, amit ritkán lát és hall az ember, de pont ettől lesz egy életre szóló élmény.

noname28282.jpg

Intró gyanánt a Das Elfte Gebot szimfonikus változatára vonultak fel a színpadra, majd kisvártatva fellobbant a hangulat, vele együtt pedig az új lemezük névadója, a Memento Mori. Semmit sem bíztak a véletlenre, így a sort egy további újdonsággal folytatták az Untot Im Drachenboot képében. Mintegy emlékeztetőt nyújtva, hogy mennyire fontos a hidratálás a Metfest című számukkal szolgáltatták a talp alá valót, majd mérgesebbre véve a figurát Rausch der Barbarei című dalukkal folytatták a már emígyis mozgalmas naplementébe fordult pezsgést.

Jó szokást kölcsönözve honfitársaiktól, azaz a Powerwolftól, először letesztelték a közönség hangját, mielőtt még a lovak közé csaptak volna Ultima Nocte című bombaslágerükkel. Ezt pontosan az a momentum követte, ami a Feuerschwanz-koncertek fénypontja, hiszen mint azt a fanok tudják: Schubsetanz ist Rittersport! Nevükhöz méltón valóban tűzforró műsort állítottak össze, hiszen a Kampfzwerg című daluk is felcsendült, majd legnagyobb örömömre újra bekerült a keretbe a Metnotstand im Märchenland is.

noname88398.jpg

Kifejezetten jó volt látni, hogy a banda ezúttal is azért érkezett a fesztiválra, hogy az utolsó hangig megmozgassa a nagyérdeműt, a sort pedig továbbra is olyan dalokkal folytatták, amikre kivétel nélkül pattogott a közönség. A Meister Der Minne és a Krampus kettőse után kezdetét vette a már jól bevált rituálé a Das Hämmerunser keretein belül, ebből pedig már mindenki tudta, hogy a Methämmer fog következni. Már évek óta ezt csinálják, a dalhoz át is vedlenek valami érdekes hacukába, de még mindig jókat tudok röhögni, amikor Ben Metzner megjelenik azzal a díszes akármivel a fején –  zseniális az ürge.

A legjobban várt szerzemény számomra egyértelműen a Dragostea Din Tei volt, és mivel épp félbeszakították a szórakozásom, csak remélni tudtam, hogy nem fogok lemaradni az önfeledt partizásról. Még idejében vissza tudtam kapcsolni, amikor megjelentek a srácok az ízléses napszemcsikben. Pontosan az történt, ami a koncert eddigi felében zajlott: a banda ugrált, a közönség tombolt, akik pedig otthon nézték a Feuerschwanz-ot, azok minden bizonnyal hasonlóan tettek, hiszen a zenekar elképesztő energiával tolja végig a show-t.

noname57575755635.jpg

Az utolsó percekben a nagy négyes tette fel a pontot az i-re, hiszen felcsendült a Rohirrim, amit szokás szerint egy Kissin’ Dynamite-féle mutatvánnyal tettek ékesebbé, majd a Das Elfte Gebot hangzott el, mely nóta által több rajongót sikerült bezsebelniük – nem beszélve az azonos néven debütál nagylemezükről, ami két év távlatából is viszonylag frissnek számít. A viking portya természetesen nem múlhat el harcos himnusz nélkül, tehát nem is volt kérdés, hogy a Manowar-feldolgozás lesz a csúcspontja az est végének, de azért még egy utolsót lehetett tombolni a Die Hörner Hoch-ra.

Bevallom őszintén, hogy én koncertzenekarként szerettem bele a Feuerschwanz-ba, nyilván előtte hallottam tőlük néhány dalt, de mivel akkoriban csupán ismerkedtem a bandával, úgy éreztem, hogy egy koncert lesz a legjobb módja annak, hogy kiderítsem mit tudnak. A sors furcsa fintora, hogy pont egy summer breezes fellépés útján lettem rajongójuk, ezért is volt magától értetődő, hogy a mostani akciójukat semmiképp sem hagyhatom ki. Folyamatosan lenyűgöz az a mennyiségű energia, ami átjárja a koncertjeiket, egy-egy dal között pedig ahelyett hogy levonulnának a színfalak mögé rendre a közönséget szórakoztatják, vagy elhadarnak egy hosszabb monológot mintegy felvezetve a következő dalt.

A hegedűvirtuóz Johanna akár a jó kedv megtestesítője is lehetne, hiszen folyton mosolyogva játszik, még akkor is amikor épp ide-oda ugrál és forog, vagy amikor épp Hodival kergetik egymást oda-vissza. És ha már Hodi, akkor elgondolkodtató, hogy talán ezt az embert felhúzzák a koncert előtt és akkor jár le, amikor vége; elképesztő energia árad belőle, hol itt, hol ott bukkan fel, rohan ide-oda, közben énekli a szövegét, és egyszerűen lehetetlen nem ámulatba esni, hogy egy hangot sem téveszt, de a fáradság jele még csak hangyányit sem mutatkozik meg rajta.

noname82828.jpg

Dark Chest Magazine – Online rockzenei magazin. Hírek, lemezkritikák, egyedi cikksorozatok

Cikkek, érdekességek, lemezkritikák, feltörekvő előadók kutatása/bemutatása

Friss topikok

süti beállítások módosítása