Ha valakinek a lemezére érdemes várni, kínkeserves hosszú éveket, az bizony Tarja. Az énekesnő első rocklemeze 2007-ben jelent meg, míg a másodikra egészen 2010-ig kellett várni. Azóta persze eltelt 14 év, és a világra szabadult még további négy lemez, amelyek folyamatosan, szüntelen fejlődésről adnak tanúbizonyságot, viszont mindegyik nyakában ott lóg az útkeresés is, amely jelét sem mutatja annak, hogy el szeretne tűnni.

A What Lies Beneath természetesen már egy teljesen más úton halad, mint a My Winter Storm. Igen erős, szimbolikus címek ezek, amelyeket mindenki kedve szerint értelmezhet, mivel garantált, hogy bármit is feltételez az ember, az bizony versenyképes azzal az üzenettel, amit a finn énekesnő közvetíteni szeretne. Változatos, sokszínű, sötét de mégis elegáns hanghordozót tisztelhetünk a What Lies Beneath képében, amelyre a vadság legalább annyira jellemző, mint a letisztult könnyedség.

A rock és klasszikus zene házassága vette kezdetét a My Winter Storm című csata mezején, és ahogyan az várható volt, az énekesnő továbbra is ezzel a kettősséggel dolgozik a mai napig is. Elmondása szerint imád kísérletezni, és olyan kihívások elé helyezni önmagát, amelynek eredményeként végül olyan nóták születnek, melyekkel nemcsak a kollégáknak vagy a feltörekvő követőknek gyűlik meg a baja, de még magának a művésznőnek is.

A lemezt nyitó Anteroom Of Death például egy tipikus Tarja-dal, amely misztikusan vezeti be a hallgatót a korong első pillanataiba, úgy, hogy közben nem tudhatod mi vár rád a folytatásban. A csembalós nyitány után, kisvártatva befut az énekesnő is, akinek szerintem ennek a dalnak a szövege lett a valaha írt legjobb műve, és hogy ha 14 év alatt sikerült rongyosra hallgatni a lemezt, akkor már el is dőlt, hogy győzelem vagy vereség-e az, amit a What Lies Beneath kínál.  

Az Until My Last Breath hozza a papírfomát, szinte már a kezdetkben adta magát a tény, hogy ez bizony úgy lesz majd óriási sláger, hogy nem a világ legvadabb metálhimnusza, de mégis olyan erős üzenete van, hogy kérdés nélkül bérelt helye van a slágerek sorában.  Ami leginkább jellemző a Tarja-lemezekre az szerény véleményem szerint, az egységesség. A lemezek ugyanis pontosan olyanok, mint egy jól megkevert kártyapakli, merthogy nem az van, hogy a lemez első fele csupa zúzda, a lassú, altatósabb dalok pedig a lemez végére maradnak – á-á, szépen megvan keverve az egész, de bizony az sem mindegy, hogy melyik ballada töri meg a gitárok uralmát.

A Naiad, az Underneath és az I Feel Immortal kiválóan kiemeli az énekesnő lírai képzettségét. A Naiad például elmeséli a lemez címének hátterét, egy ahhoz méltó atmoszféra kíséretében, az Underneath pedig kezdetben egy szál zongora kíséretében hiteti el a hallgatóval, hogy a lemez legerősebb balladájával van dolgunk, a második refrén során pedig meg is érkezik a „nehéztüzérség”. A Dark Star méltán nevezhető a legsokszínűbb darabok egyikének, hiszen csellóval indít, majd szép lassan kibontakozik a zúzda, amely az énekesnő mércéjével mérve, még ez is visszafogott, láncravert keretek között virágzik ki, Phil Labonte azonban tesz róla, hogy mégis legyen a dalnak egy bizonyos fokú keménysége.

A Little Lies elmeséli mi mindenre képesek az édes kis hazugságok, míg a Falling Awake a lemez egyértelmű húzódalává nőtte ki magát; és bár mester, Joe Satriani egy pompás szólóval lökte meg a nótát, nekem továbbra is az argentin virtuóz, Julian Barrett szólója marad az elsőszámú kedvencem, amit a mostani újramegjelenés előtt igencsak nehezen lehetett levadászni az internet bugyraiban.

Az In For A Kill a szimfonikus rock királynője. A horrorfilmekbe is beillő szerzemény több területet is megbolygat: a filmzene felé tett kitérő tökéletesen ötvözi az énekesnő metálos gyökereit a klasszikus zene minden jellemzőjével, hiszen mégiscsak egy rockosított ária képződött az In For A Kill-ből. Az egykoron bónuszdalokként szuperáló nóták, most teljesértékű dalokként szerepelnek a dallistán, amely abból a szempontból kiváló, mert a The Crying Moon például nem épp egy elhanyagolható szerzemény.

A My Winter Storm volt az énekesnő saját ösvényének kapuja, amelyen belépbe kialakult a What Lies Beneath. A folyamatos fejlődés és a változatosság az, amivel leginkább jellemezni lehet Tarja munkásságát, viszont minden egyes lemezen érezhető az a bizonyos útkeresés, merthogy hősnőnk cseppet sem érte el az áhított célt. Tény, hogy a finn pacsirta persze megéri a pénzét, hiszen remek lemezeket adott a nagyérdemű kezébe, azonban még mindig nem tette le az asztalra azt a lemezt, amelyre gondolkodás nélkül ráverhetnék egy 10/10-est.

Dallista:

CD1:

Anteroom Of Death feat. Van Canto
Until My Last Breath
Naiad feat. Marzy Nyman
Dark Star feat. Phil Labonte
Underneath
Little Lies
Still of the Night feat. Toni & Timo Turunen
Rivers of Lust
In for a Kill
I Feel Immortal
We Are
Falling Awake feat. Joe Satriani
The Archives of Lost Dreams
Crimson Deep

CD2:

Dark Star – Tarja Vocal Version
Montañas de Silencio
If You Believe
The Crying Moon
Underneath – Orchestral Version
I Feel Immortal – Single Version
Falling Awake feat. Jason Hook
The Good Die Young (perf. by Scorpions & Tarja)
Naiad – Instrumental Extended Version
Underneath feat. Jyrki Linnankivi *
If You Believe – Piano Version
Falling Awake feat. Julian Barret
Underneath – Radio Version
I Feel Immortal – Radio Remix
Until My Last Breath – Single Version
* first physical release

Előadó: Tarja

Album: What Lies Beneath

Kiadó: Universal Records/earMUSIC

Megjelenés: 2010.09.01./2024.04.12.