November elején volt huszonöt éve annak, hogy boltokba került a finn Nightwish debütáló nagylemeze, ami az Angels Fall First elnevezést kapta. Noha a banda bemutatkozása a lehető legjobb irányba indult el, a kritikusok egyöntetűen úgy vélték, hogy a korong messze eltörpül majd az útdjai mellet.

Nem is volt ez akkora baklövés, ugyanis az egy évvel később megjelent Oceanborn máris maga mögé utasította az Angels Fall First dalait, a többi korong pedig csak tetőzte az elnyomását. Az Angels Fall First sajnos valóban nem lett a Nightwish legemlékezetesebb alkotása, azonban a dallista szép számmal tömve van olyan dalokkal, melyeket a rajongók a mai napig szívesen hallgatnak. A lemez legkitűnőbb ismertetője az erőteljes, bravúros női ének, ráadásul itt-ott meg lett kísérelve a szimfonikus metál egyik legtöbbször előforduló sémája, a szépség és a szörnyeteg kettősre alapuló duett is.

A lemezt nyitó Elvenpath például máig az egyik legkedveltebb darab, ha mondjuk nosztalgiázásra adjuk a fejünket. Egyike a legfantáziadúsabb szerzeményeknek, A gyűrűk urával kezdődően szinte bármi megtalálható benne, már a legeljén megjelennek a tipikus nightwishes jegyek, melyek a későbbiekben is fontos részét képezik a zenéjüknek, egyúttal Tarja vokális bravúrjai is mély nyomot hagynak a történelemben. Rögtön a második tétel a Beauty And The Beast, ami a fentebb már elsütött sémát veszi alapul, na de mégis hogy? A hullámzó taktusokból építkező nótában Tuomas és Tarja duettjét hallhatjuk a tétel első felében, ez pedig úgy önmagában hagy is némi kívánni valót maga után. Míg Tarja egy erőteljes, domináns énekes, addig Tuomas szerény, beszari kislegény hangon szólal meg, ami egy cseppett ront az összképen. A helyzet persze más lenne, ha egy hasonló kaliberrel rendelkező férfihang énekelte volna fel a verzéket. Ilyenkor merül fel a milliárdokat érő kérdés, hogy az esélyesek között lévő Jukka Nevalainen mégis milyen hangi adottságokkal rendelkezett, ha felmerült a szerepeltetése a dobokon túl, és Timo Kotipelto végül miért nem vállalta a férfi énekes szerepét? Ezekre talán már soha nem fogunk választ kapni, viszont szerencse, hogy évtizedekkel később Timo és Tarja énekeltek együtt, így már tudjuk, hogy a jelentősen sokat fejlődött énekesnő, hogyan szólt volna honfitársa oldalán.

Újabb, jelentősen érdekes pillanatokat szolgáltak a The Carpenter, ami hasonlóan valami duettfélét próbál közvetíteni, annyi csavarral, hogy a verzéket most alamuszi Tuomas szolgáltatja. Nem kétlem, hogy mindenképp szükség volt a férfi énekre, viszont hamar elkönyvelték, hogy ezt a mesternek kell kivitelezni. A felvételeit gyakorlatilag úgy tudom elképzelni, hogy összeszorított szemekkel, izzadságtól, félelemtől és idegrohamoktól gyötörve könyörgi ki magából a szavakat, azt motyogva magában, hogy „essünk már túl rajta!”.  A refrénben pont helytálló vokalistának, Tarja domináns éneke ugyanis erősen elnyomja a félős, nádszál kis billentyűvirtuózt, aki nem csoda, hogy idejekorán megelégelte a pacsirta életet. Tény, hogy zene- és dalszerzőként egy földöntúli tehetség, de nem véletlenül hívták Tony Kakkót mentőövnek a fellépésekre.

Akit viszont minden túlzás nélkül hatalmas dicséret illet, az nem más mint Emppu Vuorinen, aki elképesztő energiával bűvöli a hangszerét, nem kímélve azt semmitől. Ezek a fajsúlyos gitárok voltak anno a Nightwish esszenciái, mára viszont mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a kulcsfigura nem az énekes, sem pedig a dalszerző, hanem valaki egészen más...

Nagyon úgy fest, hogy a csillagászati baklövések egymás után kínálják magukat, ugyanis bár az Astral Romance egy igen dinamikus nóta, na de a tétel közepén meghúzódó Tarja-féle vokális mutatvány megspékelve egy újabb adag félős Holopainen-énekkel megintcsak egy óriási botlás, na de nincs mit tenni, amikor senki sem vállalta, hogy elénekelje a dalokat. A címadó Angels Fall First szerintem toronymagasan az egyik legpazarabb Nightwish-ballada, ami valaha is megszületett a finnek gyárában. A mai napig nap mint nap meghallgatom, minden túlzás nélkül erősen kötődöm a dalhoz, mivel minden egyes sora felidézi bennem az én saját Angyalomat, aki bár tíz éve nincs, de még most is vigyáz rám...

A Tutankhamen erőteljes, nyers riffjei és a keleties vonal, megfejelve mindezt Tarja erőteljes, operás énekével szerintem az egyik legkimagaslóbb alkotás a lemezen, a Nymphomaniac Fantasia pedig minden bizonnyal az egyik legalulértékeltebbek egyike, noha van benne minden; a folkos elemeken át a szimfonikus sztorikig minden megtalálható benne. Az egész nóta olyan mintegy kincstár, amiből bátran lehet válogatni mindenből ami csak szem-szájnak ingere, noha azt meg kell hagyni, hogy a szöveg már 25 éve hordoz magában egy hatalmas nagy kérdőjelet. Hasonló pályán mozog a Know Why The Nightingale Sings is, ami a kicsivel több, mint négy percéből kettőt azonnal kihasznál a szövegre, a maradék kettőt meg különböző hangszeres bravúrokkal látja el.

Van még azért egy négy szeletre darabolt Lappi című mű is, melynek első fele egy akusztikus gitárral kísért, finn nyelven íródott szöveg, amit egy dobokkal megtámogatott instrumentális rész követ, majd ismét visszatér a szövegben dús This Moment Is Eternity, majd újra egy finn címmel ellátott, mindössze vokálokkal villogó befejező rész. Az eredetileg tengerbiológusnak készülő Holopainen persze már rögtön a zenekar kezdeti szakaszában megajándékozta a hallgatókat egy méltán furcsa, ám mégis logikus szöveggel rendelkező nótával a Return To The Sea képében, amiben még Darwinról is szó esik. Ezzel a momentummal már értelmet is nyer a Human. :ꟾꟾ: Nature. és az Endless Forms Most Beautiful lemezek egész koncepciója, egyúttal rálátást nyerünk arra, hogy a két lemez megszületése előtt is akadt már olyan pillanat a Nightwish történelmében, ami megkívánta magának a témát, egy teljesen erre szánt lemezen azonban valóban sokkal pompásabban mutatnak az ilyesfajta szerzemények.

Noha maga Tuomas is olyakor elborzad bizonyos szövegein, azért nem mehetünk el amellett, hogy már a karrierje elején belekezdett valamibe, amit a későbbiekben fejlesztett csak tökélyre. 1997-ben elkezdett valamit a Return To The Sea jóvoltából, így nem kétlem, hogy a nóta erős kapcsolatot ápol a fentebb említett 2015-ös illetve 2020-as lemezzel. Mind két album egyénileg boncolgat olyan témákat, melyeket a mester egy kalap alatt említett meg a debüt album dalában, visszagondolva pedig sokkal inkább értelmet nyer az utóbbi két lemezük miértje.

Album: Angels Fall First

Előadó: Nightwish

Megjelenés:1997.11.01

Kiadó: Spinefarm Records

Dallista:

1. Elvenpath
2. Beauty And The Beast
3. The Carpenter
4. Astral Romance
5. Angels Fall First
6. Tutankhamen
7. Nymphomaniac Fantasia
8. Know Why The Nightingale Sings
9. Lappi (Lapland)
9/1. Erämaajärvi
9/2. Witchdrums
9/3. This Moment Is Eternity
9/4. Etiäinen
10. A Return To The Sea (bonus track)

A banda felállása:

Tarja Turunen – ének

Tuomas Holopainen – billentyűk, ének, vokálok

Emppu Vuorinen – gitár, akusztikus gitár

Jukka Nevalainen – dob