Tarja – My Winter Storm (2007/2022)

By: Sarok Bettina 2022. nov 04.

2007 telét írtak a naptárak, amikor boltokba került Tarja első rocklemeze, a My Winter Storm. Egy minden tekintetben izgalmas év volt ez, hiszen a Nightwish is az év szeptemberében jelentkezett új lemezzel, ami az első korong volt Tarja nélkül, így a fanok roppant izgatottan várták, hogy a Nightwish addig ismert arca és hangja, mivel rukkol elő két hónappal később.

Novemberben végül boltokba került a My Winter Storm, ami természetesen tökéletesen tükrözte az énekesnő akkori helyzetét, hiszen soha korábban nem volt szüksége saját dalok szerzésére, – ez ugyanis Tuomas Holopainen terepe a Nightwish fedélzetén –, ugyanakkor lehetőség nyílt arra, hogy Tarja több módon is szabadjára engedje művészi vénáit. A szóban forgó nóták persze akkor még társszerzők közreműködésével kerültek feljegyzésre, a későbbiekben azonban már egyedül ragadott tollat az énekesnő. Bevallom, roppant furcsa volt Tarját a Nightwish nélkül hallani, ahogyan a Nightwish-t is Tarja nélkül, mára viszont olyannyira egyértelmű, hogy ők már 17 éve külön világot képviselnek, hogy felesleges bármi módon hasonlatokat szimulálni közöttük.

Noha a My Winter Storm egyértelműen amolyan szárnypróbálgatásnak indult, kétség kívül az énekesnő legnagyobb slágerei tolonganak a dallistán, gondoljunk csak a Die Alive vagy az I Walk Alone című sikerművekre.

„A hóvihar sokak számára negatív lehet, nekem viszont pozitív. A hóviharban rengeteg energia van, ugyanakkor tökéletes szinonimája a boldogságomnak, ami átsegít a nehéz időkön és sosem hagy cserben.” – mondta egykor az énekesnő egy interjúban.

Mindeközben elröppent 15 év, az énekesnő kiadott még öt nagylemezt, jelenleg is újdonságán dolgozik, decemberben pedig publikálásra kerül majd első válogatáslemeze + a jubileumi DVD-je. Mindezek előtt azonban újra boltokba küldte a szülinapos My Winter Storm című nagylemezt, ami az első komolyabb sikereket hozta meg számára szólóelőadóként. Tegyünk is hát egy kis visszapillantást a „kezdetekre”.

Mi mással is kezdődhetne egy szólólemez mint egy olyan dallal, ami már önmagában egy óriási változást sugall, stílusosan átitva a ténnyel, hogy egy korszak véget ért, egy új pedig kivirágzóban van. Természetesen az I Walk Alone című slágerről beszélünk, amelyhez egy különleges kisfilm is kapcsolódik. A klipben Tarja négy karaktert testesít meg a Holt, a Baba, a Főnix és a Jégkirálynő személyében.

Míg a Nightwish-ben a metál dominált a lemezeken, addig az énekesnő ezúttal előtérbe kívánta helyezni saját szenvedélyét, a klasszikus zenét, ennek jelképeként pedig sokkal többet használja lírai énekét is. Mindezek mellett a közel húsz nótából álló lemezen több átvezető is helyet kapott, erre pedig már a lemez legelején is akadt példa a Lost Northern Star és a The Reign között meghúzódó, mindössze néhány másodperces Seeking For The Reign képében.

A szimfonikus alapműnek is beillő The Reign valamint a My Little Phoenix között is helyet kapott egy néhány másodperces szösszenet a The Escape Of The Doll képében, ami egyben a My Little Phoenix felvezetése. Az énekesnő tökéletesen dolgozik az ellentétekkel, míg a borító egy letisztult, hóviharban pompázó alkotás, addig a dalok a sötétséggel randevúznak, mindezt magasan képzett szinten. Amikor a kezünkbe vesszük a My Winter Stormot, ildomos tudni, hogy nem egy elejétől a végéig dübörgő dalcsokrot kell várni, hiszen a hangsúly nem erre lett fektetve, hanem a szövegek mondanivalójára. Még a lassú tételeket is elképesztő energia járja át, ott van például a misztikus Damned And Divine, ami horrorisztikus méreteket ölt, vagy mondjuk a csodálatos Minor Heaven, ami nekem tizenötéve töretlenül a legnagyobb kedvencem.

Persze rockosabb tételeket is elénk tálal az énekesnő mint mondjuk a Die Alive, ami most, tizeötév elteltével láthatóan az egyik legjelentősebb nóta lett az énekesnő történetében. Két dolgot is felfedezhetünk a a szöveg alapján: az első az énekesnő tetoválása, amit bár nem a saját dala ihletett, de amolyan életfilozófia lett; a második pedig az énekesnő könyve, a Singing In My Blood, ami ugyancsak kitérőt tesz a kezdetek kezdetére. Pörög vagy ezerrel az Alice Cooper által jegyzett Poison, aminek egy sajátos, pazar feldolgozását hallhatjuk Tarja és az öccse, Toni Turunen kettőse révén, de ott van még Ciarán’s Well is, ami szintén egy tűzről pattant szerzemény.

Az újrakiadáson olyan nóták is helyet kaptak ezúttal, melyek a későbbiekben, különálló kislemezként röpítették a fellegekbe a hallgatókat. Ilyen többek között Tarja egyik legveszélyesebb dala, az Enough, amihez kisfilmet is tervezett, az alkotás azonban sosem jelent meg. Ott van még egyebár a Doro Pesch közreműködésével felvett The Seer is, ami tökéletes kontrasztot alkot a két teljesen különböző orgánummal illetve a meglehetősen csodás ballada, a Wisdom Of Wind is visszaköszön a régi-új dallista soraiban.

Az énekesnő megannyi negatív kritikát kapott első lemeze publikálásakor, mondván a stílus amit képvisel kicsit sem hasonlít arra, amit a Nightwish-sel tett le az asztalra, noha ezek egyértelműen értelmetlen és túlzás megjegyzések, hiszen Tarja pontosan arra gyúrt, hogy önmagát adhassa, olyasmit csináljon, amiben jól érzi magát, de mindenek előtt azt tartotta fontosnak, hogy nem szeretne Nightwish helyett Nightwish-t játszani. Az énekesnő akarata nélkül zárult le egy korszak, ami egy olyan ösvényen indította el, ami a kilenc év alatt az otthona lett, a későbbiekben pedig ő maga is belátta, hogy a My Winter Storm után egyértelműen gitárorientált nótákat kell komponálnia, hiszen abban rejlik a valódi énje.

Az énekesnő egyértelműen igazságtalan ítélkezésekben részesült, hiszen ahelyett, hogy az fűtötte volna a kíváncsi füleket, hogy mire képes az énekesnő egymaga, miben érzi jól magát, sokkal inkább elvárták tőle, hogy egy második Nightwish legyen, mivel a fejekben valamiért ez volt megszületve. Én nyolc éves voltam, amikor először hallottam a lemezt, valamikor a megjelenése után egy hónappal, és bár fura volt, hogy a Nightwish lemezén már nem őt hallom, mégis elégedett voltam azzal, amit Tőle és a My Winter Stormtól kaptam. Minden egyes dalért megbolondultam, különösen azokért, amik a gótikus hangzással flörtölgettek.

15 év távlatából még mindig kortalanok a dalok, ugyanúgy megérintik az embert mint a legelső alkalommal, számomra is kifejezetten szép emlékek röppenek fel, túl a második x-emen azonban a szövegek jelentése mérsékelten más színben pompáznak, de máig a lelkemig hatolnak. Egyértelmű, hogy nem ez lett Tarja önálló karrierjének csúcslemeze, azonban semmiképp sem egy elhanyagolható alkotás, hiszen nem lehet minden egysíkú és forradalmi. A My Winter Storm egy becsületes kiindulópont volt, amolyan teszt, hogy mi mindennel érdemes a továbbiakban próbálkozni, mi az ami működik, mi az ami nem. Míg a Nightwish lemezein sorra tűnnek fel önismétlő szerzemények, addig Tarja folyton a megújulás mintaképe, sosem tekint visszafelé, mindig csak előre.

Jurancsik Eszti gondolatai

A My Winter Storm a 22. születésnapom után pár nappal jelent meg. A csípős novemberi hidegben végighallgatva a lemezt, egy szó lebegett végig előttem: varázslat.

Sokan lehúzták Tarja első szóló anyagát, mondván, "ez nem Nightwish". Szívesen kiosztottam volna a fintorgókat, hogy 1. A Nightwish az Nightwish, Tuomas Holopainen munkássága, Tarja pedig egyszerűen Tarja, a szólóművész, aki ezentúl maga írja a dalait. 2. Mint művészt, nézzék Tarját és a szövegekbe ássák bele magukat.

Életem egyik legsötétebb, legkeményebb periódusában érkezett meg a mű, és nem túlzok, ha azt írom, megmentette az életemet. Szakítás. Munkahelyi problémák. Pénzügyi veszteségek. Családi gondok. Alig néhány nap múlva betöltöm a 37. évemet, de akkor, 22 évesen, még szinte kislányként nagyon nehezen birkóztam meg ezekkel a dolgokkal. Minden egyes nap rettegtem és szomorú voltam. És akkor jött Tarja első lemeze, amely kirángatott az állandó deprimált hangulatból. Lassan, de biztosan. A mai napig sokszor elsírom magam az olyan dalokon, mint a Sing For Me, az első kislemezként megjelent I Walk Alone vagy a My Little Phoenix, amely a sokk-élmények utáni katarzist és az azt követő újjászületést szimbolizálja szövegével. Mivel a Skorpió jegynek -amelyben születtem - legmagasabb megélési szintje a Főnix, e szerzemény nagyon közel került hozzám, úgyszólván lámpásként fénylett előttem, hogy tudjam, merre induljak el a káosz közepéből. Tarja október 21-én Budapesten járt, és a setlistben helyet kapott ez a tétel is, és én ismét bőgtem egy sort.

Remek lett az Alice Cooper-feldolgozás Poison, amelyben a művésznő öccse, Toni is énekel pár sort - úgy tűnik, a Turunen-család minden tagja zenei tehetség. A Ciarán's Well-re pedig a mai napig fejet rázva ugrálok, az energikus dal misztikuma azonnal megragadja az embert. A pörgősebb nóták közül a Die Alive is a halál-újjászületés témáját taglalja, ehhez a szerzeményhez is látványos videoklip készült, csakúgy, mint az I Walk Alone-hoz.

Van, hogy az ember lelkét csak a csoda mentheti meg. És amikor meghallgattam My Winter Stormot, kétségem sem volt többé afelől, hogy a csoda létezik. Úgy hívják: Tarja Turunen. Mert amit Tarja művelt első (és persze a többi) albumán, az színtiszta mágia, egy olyan energia, amely az embert a halálból is képes visszarángatni. Velem ez történt. Nemhiába az egyik legkedvesebb lemezem, amit mindig is imádni fogok és úgy tekintek rá, mint a megmentőmre. A dalok szinte megtisztítottak a negatív energiáktól. Időtálló album, ahogy Betti fogalmazott, kortalan alkotás, amellyel Tarja bebizonyította: a Nightwish után is van élet, és megáll a lábán egyedül is.