After Forever – After Forever (2007/2022)
2022. május 27. írta: Sarok Bettina

After Forever – After Forever (2007/2022)

1000x1000_1.jpg

Hajdanán, ha azt gondoltuk volna, hogy a 2005-ös megjelenésű Remagine révén már minden létezőt kimaxolt Floor Jansen és csapata, akkor hatalmasat tévedtünk, ugyanis az ezt követő After Forever útján továbbra is képesek voltak újítani, továbbra sem váltak unalmassá, mi több, feltették a díszt a saját kis tortájukra, mit sem sejtve arról, hogy ötödik nagylemezükkel egyúttal a karrierjük végére is pontot tesznek.

15 év távlatából továbbra is vegyes érzelmekkel lehet beszélni a lemezről, hiszen az ember azon túl, hogy szüntelenül el van kápráztatva a lemez színvonalától, egyre azon kattog, hogy vajon mi mindenre vitte volna még ez a banda, ha nem oszlik fel, hanem sorra ontja magából a lemezeket? Valószínűleg erre a kérdésre már sosem kapunk választ, ahhoz viszont nem fér kétség, hogy az After Forever feloszlása máig hatalmas veszteség a szimfonikus metálnak, mivel ez a banda egy olyan színfolt volt, amihez nem volt fogható, még akkor sem, ha az Epica valójában az AF kistestvéreként alakult meg.

Floor Jansen karizmája nagyban hozzájárult az After Forever sikeréhez, már az első lemezen is hatalmasat énekelt (mindössze 19 évesen), majd mindezt folyton-folyvást magasabb szintre emelte. A banda másik alapköve a hörgés jelenléte, amit eleinte Mark Jansen, majd Sander Gommans szolgáltatott, illetve alkalom adtán George Oosthoek. Ezek ötvözése messze nem volt újkeletű alkalmazás a bandákban, az After Forever azonban messzemenőleg a legjobban azonosult a stílusokkal, ezzel is egyedivé válva a szakmában. Habár Floor is kifejezetten azon énekesnők közé tartozik, akik olykor előszeretettel villantják meg operás hangterjedelmüket, a holland tehetség sokkal inkább preferálta a teli torokból rázendítős stílust, ezt pedig kevesen képesek olyan profin űzni, mint ő.

A szóban forgó korong nyitódalaként szolgáló Discord teljes mértékben kielégíti a fent elhangzottakat. Sander hörgésével indít, majd csatlakozik Floor, aki elvétve ugyan, de a kórusban meg-meg szólal szopránul is. Csodálatos szerzemény, a lemez egyik kiemelkedője, szinte minden megtalálható benne, ami valaha is jellemző volt az After Foreverre, ugyanakkor mégis üdítően új. Az őt követő Evoke sem a gyengék táborát erősíti, Floor erőteljes, már-már operába átívelő különleges orgánuma nagyobb szerepet kap, ugyanakkor a billentyűvirtuóz Joost van den Broek is kiemelkedő teljesítményt nyújt.

agarra_1.jpg

A Transitory rendesen felveszi a kesztyűt, ugyanis az előző két dallal ellentétben egy igen pörgős szerzeményt köszönthetünk a képében, napjainkban pedig nyugodtan lehet azt mondani, hogy az első bevezető a ReVamp stílusába, kicsit a Disdain-hez tudnám hasonlítani. Az Energize Me egyértelműen a banda legnépszerűbb dalává nőtte ki magát, amolyan himnusz-szerű tétel lett, a fanok pedig jobbára ennek a dalnak köszönhetően bukkantak rá a zenekarra. Nem volt kétség, hogy Floor Jansen életben tartja majd legsikeresebb szerzeményét, hiszen előszeretettel énekelte a ReVamppel is, most pedig szólóelőadóként hallhatja tőle a közönség.

Kevesen vannak tisztában azzal, hogy Floor húga, Irene Jansen szintén fergeteges énekesnő, noha kevesebb figyelmet kapott mint nővére, és egyúttal kevésbé ismertebb projektekben mutatta meg tehetségét. Az a Equally Destructive révén figyeltem fel arra, hogy Floor hangja teljesen úgy hangzik mintha Irene énekelne. Habár a Jansen nővérek között két év a korkülönbség, kisugárzásuk és énekhangjuk mégis arról tanúskodik minta ikrek lennének.

A Withering Time útján megjelenik a zenekarok által definiált klasszikus szépség és a szörnyeteg kettős, ugyanis a dalban Floor előtérbe helyezi szoprán hangfekvését, gyakorlatilag az egész nótát operás stílusban tolja le, miközben nemcsak a kórussal egészül ki, hanem Sander hörgésével is. Ha már volt olyan, hogy Energize Me, akkor miért ne legyen olyan, hogy De-Energized? Maga a dal induláskor, amolyan horrorfilmekbe illő jelentet próbál vizualizálni, erre pedig rápakolnak egy lapáttal azzal, hogy egy többé-kevésbé Sander-féle hörgős orientált tételt kapunk, Floor amolyan mellékszereplőként egészíti ki a dalt.

after-forever-013-tilburg-11.jpg

S ha már szimfonikus metál, akkor a kissé melankólikusabb Cry with a Smile jócskán kiszolgálja a hallgatót a nagyzenekari részekkel, nem beszélve arról, hogy valamilyen úton-módon Floor ebben a dalban énekel egy akkorát, hogy beszakad az ember arca, holott az egész lemezen rendkívüli teljesítményt nyújt, beleértve az Envision-t is, mely tételben ugyan a természetességre teszi le a voksát, még sem lehet elmenni az mellett, hogy Floor Jansen természete bizony egyedülálló a palettán.

A Who I Am az egyik legdrámaibb tétel a lemezen, egyúttal egy duettet is tisztelhetünk a képében, nem mással a mikrofon mögött mint a metálzene nagyasszonya, Doro Pesch. Floor éles hangja tökéletes elegyet alkot Doro rekedtes orgánumával, emellett egy utazást is teszünk az előző lemezek frontjára, ugyanis ismét megjelenik az After Forever vesszőparipája, azaz a keleties hangzás, amelyre leginkább az első két lemez, a Prison Of Desire és a Decipher épült. Érdekesség, hogy koncerteken a dal Irene Jansen közreműködésével csendült fel a legtöbbször, aki ezáltal is megmutatta tehetségét nővére oldalán.

A Dreamflight meglepően hosszú tétel lett, ezzel együtt pedig igen hullámzó is, hiszen mélységből indulva felér a csúcsra, majd ismét tesz egy kitérőt a melankólia felé, a végén pedig ismét felpörget. Ahogyan a cím is érzékelteti az álmokról van szó van, legalábbis az álmok mozgatta energiáról. Az Empty Memories kicsit az előző lemez Attendance című dalát idézi, annyi különbséggel, hogy itt teljes egészében anői ének dominál, igen sokszínűen, ráadásul amolyan zárásként egy drámai ária kórus is kibontakozik.

after-forever-013-tilburg-23.jpg

Az újrakiadáson helyet kapott még további két tétel, melyek korábban bónuszként jelentek meg különböző formátumok kiegészítőjeként, ilyen a balladisztikus, egy szál zongorával kísért, mégis méregerős énekkel megáldott Lonly, illetve az újra kiadást felvezető Sweet Enclosure.

Az előző lemezekkel ellentétben az After Forever egy teljesen új korszakot fémjelez, és talán pontosan ez az oka annak, hogy máig érthetetlen a feloszlásuk. Kivesézve a lemez tartalmát, rádöbbenhetünk, hogy az After Forever nem állt készen a befejezésre (a lemez készítése során, ugyanis jelét sem lehetett tapasztalni annak, hogy erre készülnek), sokkal inkább érzékelhető az, hogy ez egy teljesen új fejezet lett volna valaminek, ami végül nem valósult meg. Floor Jansen szövegvilága több ízben is az energiára vetődik ki (Evoke, Energize Me, De-Energized, Dreamflight), azonban érzelmes perceket is költött a Cry With A Smile keretein belül, amiben a veszteséget boncolgatja. Érdekesség, hogy a nótát eredetileg a család kedvenc kutyusának elvesztésekor írta, habár hozzátette, a veszteség bármely formájára értelmezhető, legyen szó emberről vagy akár állatról.

Mindezeken túl, tele voltak tervekkel: egy csomó újdonság készülőben volt, hiszen Floor manapság sem arról ismert, hogy tétlenül unatkozik, ha épp nincs aktuális nyüzsgés körülötte, azon túl, terveik közt szerepelt egy DVD kiadása is, amit korábban nem engedhettek meg maguknak az After Forever sikere azonban lehetővé tette volna mindezt. 15 év ide vagy oda, az After Forever egy percet sem kopott fényéből, ma is ugyanolyan üdítően hat, mint annak idején, amikor boltokba került, mindig jól esik elővenni, pláne most, hogy újra beszerezhető a lemezboltokból.

after-forever-raismes-17.jpg

Na de mégis mi volt az a tényező, ami miatt kiváltságos volt az After Forever énekesnőjének lenni?

„Az, hogy olyan dalokat énekelhetek, amiket én írtam: saját szöveg, saját dallam. Szuper, hogy ezt megtehetjük. Például nézd meg Anette-et, vagy Tarját a Nightwish-ből, akik azt éneklik, amit Tuomas ír: az ő sorai, az ő szövegei. Az, hogy a saját dolgaimat csinálhatom, szerintem a legfontosabb dolog, hiszen ezáltal önmagam adhatom!” – mesélte 2007-ben Floor egy interjúban, de bár ne tette volna, hiszen lassan tíz éve már annak, hogy ő pontosan ugyanazt teszi, amit Tarja és Anette: azt énekli, amit Tuomas Holopainen gondol és alkot. Karma, vagy inkább ne szólj szám...?

süti beállítások módosítása