Burning Witches — Inquisition (2025)

By: Sarok Bettina 2025. okt 20.

A Burning Witches klasszikusnak titulált heavy-power metalja sosem volt felettébb a kedvencem, noha megesik, hogy olykor-olykor jólesik belefülelni egy-egy korábbi művükbe. Viszont, ahogyan a mondás is tartja: a jóból is megárt a sok, a svájci alakulat boszorkányköhögős/rikácsolós talapzata pedig pont ilyen; jónak jó, csak nem mindennap és nem minden órában.

A svájci boszorkányok hatodik nagylemezüket pakolták a nagyérdemű elé, amely két évvel a legutóbbi album után jelent meg. A csapat apró tagváltása némiképp beleszólt az új lemez folyamatába, a hölgyek ugyanis most sokkal masszívabban és nyersebben szólnak, mint korábban és ez igazán megsüvegelendő.

Most, hogy ismét stabil talajt fogott a zenekar felállása szinte sejthető volt, hogy az új korong nemcsak a címéből adódóan lesz tűzrőlpattant, hanem úgy teljességében átitatják majd a középkori lángok. Érvényes ez Laura Guldemond énekesnőre is, aki bár eddig is keményen és tiszteletet parancsolón szólalt meg a lemezeken, most még határozottabban és agresszívebben csapott a lovak közé, már-már nem e világi frekvenciákat rezonálva.

Dalszerkezeti szempontból kifogástalanul az Inquisition a boszik legkiforrottabb, legfókuszáltabb korongja, a Kalkuhul-Cox páros elképesztő melót hajt végre gitárfronton, az old-school esszencia kivétel nélkül körülöleli a dalokat megtámogatva azokat némi thrashes szellővel, és olykor némi hard rockos lendülettel.

A dinamikus zúzda mellett természetesen érzéki pillanatokat is kapunk, amely véleményem szerint nagyon szépen megmutatja Laura hangjának rejtett aspektusait, nem mellesleg a banda fejlődéséről is tanúbizonyságot tesz, merthogy az összes eddigi balladájuk közül a Release Me lett a legkifinomultabb.

Az egyetlen problémám a koronggal, hogy egyik dal sem tudott kiemelkedő hatást gyakorolni rám; konkrétan az ötödik hallgatásnál sem tudtam megmondani melyik dal szól éppen, ráadásul rendre azt éreztem, mintha túlpörgött volna a futószalag, amelyen érkeznek a szerzemények.

A másik észrevételem az énekhez kapcsolódik. Abszolút nem vitatom Laura kvalitásait, mivel egy valóban kivételes énekesnő, egyedi karakterrel megáldva, viszont több alkalommal is komoly fejfájást okozott a rikácsolásával, amely ugyan a Burning Witches esetében gyakorlatilag természetes folyamatnak mondható, most viszont olyan frekvenciákat sikerült elérnie, amelyek nem egyszer migrént okoztak, pihentetnem is kellett egy kis időre az albumot, habár komoly előny nem származott belőle.

Megsüvegelendő továbbá, hogy a vezérfonalat, avagy magát az inkvizíciót és a középkor minden egyes sötét rétegét ilyen-olyan módon minden dalba beépítették, ezzel is némiképp fókuszban tartva a lemez fő elemét. Remélem a zenekar mostani felállása sokkal tartósabb lesz, mint az eddigiek, mert a jelenlegi brigád elképesztő mérföldköveket érhet el együttesen a jövőben – az első lépést már sikeresen megtették.