A hónap elején került boltokba Marko Hietala vadonatúj, sorban második szólólemeze, amely a Roses From The Deep elnevezést kapta. A finn zenész igen szép visszhangot váltott ki újdonságával, amely folyamatosan duzzad a jobbnál jobb kritikáktól. A zenész köztudottan nehéz éveket tudhat maga mögött, mostanra azonban vett magán annyi erőt, hogy kiálljon és őszintén beszéljen betegségéről.
A zenészt, – mint kiderült – húsz évnek ezelőtt félrekezelték, amikor azt a diagnózist kapta, hogy súlyosan depressziós, mert mint az néhány éve világossá vált, Hietala figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban küzd, avagy a helyes diagnózis szerint ADHD-je van. A Nightwish egykori zenésze most a MariskalRock riporterének nyílt meg a téma kapcsán, beszámolója szerint pedig jó érzés ennyi, küzdelmes év után végre újra normálisnak lenni.
„Olyannyira kimerültem, hogy a depresszió és a szorongás egyre súlyosabbá vált, már semminek sem tudtam örülni. A szokásos hobbijaimon kívül, mint amilyen az olvasás és a videójátékozás, semmit sem tudtam élvezni, sötét, értelmetlen gondolataim támadtak, melyektől nem tudtam megszabadulni. Amikor elegem lett, felkerestem egy pszichiátert Finnországban, majd úgy döntöttem, hogy magam mögött hagyom a megszokott környezetem és Spanyolországba megyek, ahol ugyancsak felkerestem szakembereket.” – idézi fel a 2021-es történéseket, melyek egyik hozadéka volt, hogy kilépett a Nightwish-ből.
„Finnországban az egyik fickó azt mondta, hogy hallva a történetemet nem teljesen biztos benne, hogy a depresszióval kapcsolatos diagnózis helytálló, mivel valami nem áll össze a történetben. Csináltatott velem egy ADHD tesztet, amely végül őt igazolta – ekkor derült ki, hogy ADHD-m van. Némi változtatással meg lehet birkózni a betegség okozta kihívásokkal, de van, hogy az elidegenülés már gyermekkorban kialakul, pont, mint nálam.” – folytatja, rátérve a diagnózis felállítására.
A zenész elárulta, hogy számos kellemetlenségben volt része az elmúlt évtizedek során, és bár gyakran zavart és dühös volt sosem mondta el senkinek, hogy valami nincs rendben…
„Egy csomó kellemetlen élményben volt részem, még a legapróbb dolgok miatt is dühös lettem, ami zavart ugyan, de egy szót sem szóltam. Egyfolytában járt az agyam, a képzeletem játszott velem. Amikor felállsz a színpadra és játszani kezdesz sokan azt hiszik, hogy elszálltál a sikertől, vagy hogy drogozol, pedig az egész a belső gyengeségről szól, melynek létezéséről talán nem is tudtál. De, amikor erre rájössz, az merőben megváltoztatja a dolgokat és a gondolkodásodat. Több mint 20 éve diagnosztizáltak nálam depressziót, amely valójában mindvégig ADHD volt.” – nyílt meg, hozzátéve, hogy:
„Maga a változás nagyon furcsa volt, a harmadik hét után azonban kezdtem érezni, hogy a bennem lévő üresség kezd feloldódni, a fekete felhők pedig, melyek a gondolataim borították szép lassan eltűntek. Végre kezdtem jól érezni magam, amiben az volt a legfurcsább, hogy évek óta nem éreztem magam ennyire normálisan.” – örvendezett.
Mint ismeretes, a Nightwish legsikeresebb alapműve, a Once tavaly ünnepelte boltokba kerülésének 20. évfordulóját. A korong olyan nagy sikerű szerzeményektől duzzad, mint a Nemo, a Wish I Had An Angel, a Planet Hell vagy épp a Ghost Love Score. A kérdés természetesen nem más, minthogy maga Marko miként emlékszik vissza a 2003-as/2004-es esztendőre, amikor a finn brigád elkészítette pályafutása mesterművét.
„Ó, nagyon sok szép emlékem van azokból az időkből. Jól emlékszem, milyen volt elkészíteni a »Nemo« és a »Wish I Had An Angel« demóit. Amikor Tarja megérkezett, hogy felvegye a dalokat, elkezdtünk közösen próbálni és formálni a dalokat. Tudtuk, hogy valami igazán jó és erőteljes dolog van a kezünkben, éreztük, hogy hatalmas a potenciál arra, hogy nagyszerű dolgokat érjünk el. A »Nemo« klipjével és magával a kislemezzel sikeresebbek lettünk, mint valaha. Amikor megjelent a lemez rövid időn belül arany-és platina minősítést szerzett, rengeteg országban hatalmas mennyiségben kelt el. Csodálatos időszak volt ez.” – idézi fel, a következőképp fejezve gondolatmenetét:
„Amikor elkezdtünk turnézni a lemezzel kissé felforrósodtak az események. A felvételek folyamata, a fotózás, és maga az alkotás mind-mind csodálatos volt. Szerintem tökéletesen hallani a lemezen a teljes zenekar lelkesedése, szóval abszolút nem lep meg, hogy sokan a mai napig úgy tartják, hogy a »Once« a zenekar pályafutásának csúcsa, hiszen igazuk van. Ugyanúgy örülök persze az »Imaginaerum« sikereinek is, de a »Once« az valami egészen más. Azt kell mondjam, hogy ha választanom kellene akkor határozottan ez a két lemez a legnagyobb kedvencem, noha a korai lemezek közül is van olyan, amit kiváltképp nagyon szeretek.” – mondja.
