Június 7-e pirosbetűs napot jelentett 2004-ben, a világ minden pontjain ugyanis ezen a napon került boltokba a Nightwish mindmáig lekörözhetetlen lemeze, a Once. A zenekar 2003 óta dolgozott a kiadványon, amely minden egyes erőfeszítést meghálált az elmúlt évtizedek során.
A kiadvány 20 éves jubileumának jóvoltából egy rakás érdekességet összegyűjtöttünk a lemezről, és annak készületeiről, amelynek mindegyikét sajnos nem tudtuk egyetlen cikkbe belesűríteni, éppen ezért egy többrészes sorozatban fogjuk górcső alá kapni a finnek csodalemezét, ugyanis temérdek különlegességet kapartunk elő a múltból. Tarts velünk!
Mérföldkő és egy korszak lezárása
A Once messze a zenekar legsikeresebb dalait vonultatja fel, kezdve a lemezt nyitó Dark Chest Of Wondersszel, az utolsóként felcsendülő Higher Than Hope-pal bezárólag. A sikerért persze keményen meg kellett dolgoznia a Tarja Turunen vezette alakulatnak, a Once ugyanis a legköltségesebb lemeze lett a zenekarnak, amit egyetlen korong tudott felülmúlni, méghozzá a Once utódja, a Dark Passion Play.
A formáció először dolgozott együtt a London Session Orchestrával, amely többek között A Gyűrűk Ura filmváltozatának zenéjét is játszotta, a kötelék pedig azóta is töretlen, ugyanis mind a nagyzenekar, mind a kórus visszatérő eleme a Nightwish zenéjének. Kiderült továbbá, hogy a két napos nagyzenekari felvételek több pénzbe kerültek, mint a Century Child kivitelezése, amely jól mutatja a zenekar ambícióját.
Örömben üröm, hogy végül ez lett a csapat utolsó nagylemeze ikonikus alapító-frontasszonyukkal, Tarja Turunennel a fedélzeten, akit 2005-ben egy nyílt levélben bocsátottak el, a Once turnézáró buliján, miközben a csapat épp ezen lemez készületei során volt a legpazarabb hangulatban, olyannyira, hogy már a stúdióban azon gondolkodtak, mi mindennel próbálkozzanak a következő albumjukon.
Filmzene metálköntösben
Tuomas Holopainen többször kijelentette, hogy a Once dalai gyakorlatilag potenciális filmzenei darabok, elmondása szerint ugyanis, ha kivesszük a gitárt és dobot, akkor egyértelművé válik, hogy a Once filmzene metálos maszk mögé bújtatva.
„Ha össze kellene hasonlítanom a Once-t valami olyasmivel, ami nem a mi lemezünk, akkor azt mondanám, hogy biztosan valamilyen filmzenével említeném egylapon, olyasmivel, mint mondjuk Hans Zimmer Gladiátora, vagy John Barry Farkasokkal táncolója. Sokak szerint persze még mindig elég súlyos lemez, tehát nagyon nehéz bármi máshoz hasonlítani. Mindeneesetre bátran kijelenthetem, hogy még senki sem csinált ehhez fogható lemezt.” – fogalmazott Holopainen egy 2004-es interjúban.
Tizenegy dal, tizenegy történet – kommentálja: Tuomas Holopainen
Elgondolkodtál már valaha is azon, hogy milyen történet lapul meg a dalok mögött? Mi most előkapartuk a mester, Tuomas Holopainen egyik interjúját, amelyben részletesen elmesél egy-egy szösszenetet a nótákról.
Dark Chest of Wonders – „Ez a dal négy és fél perc alatt suhan át minden súlyos műfajon. Itt hallhatod csak igazán a játék örömét. A történet még 2000-ben íródott, menekülő és gyerekes. Itt ugyanúgy repülhetsz az égen az éjszaka kellős közepén, mint az Oceanbornon a Howard Blake feldolgozással (Walking in the Air)."
Wish I Had an Angel – „Tematikusan a Nightwish egyik legszókimondóbb dala. Kittee egyik bárjában találtam ki a címet, de nem igazán szeretném részletezni a szöveget. Ki szerettem volna próbálni egy technósabb megközelítést, a végeredmény pedig megközelítőleg olyan, mint a Rammstein. Pontosan ez az, ami megosztotta a zenekar rajongótáborát."
Nemo – „A dal már jóval a Némó nyomában előtt megszületett. A cím a latin nemo szóból ered, amely senkit jelent, a dalnak tehát semmi köze egy akváriumban élő halhoz, sem pedig egy tengeralattjáró-kapitányhoz, ahogyan azt egy német újságíró tévesen feltételezte. Ez egy fejezet a naplómból, amely végül azért lett az első kislemez, mivel könnyen megjegyezhető és fülbemászó a refrénje."
Planet Hell – „Ez a dal világ jelenlegi állapotáról szól, aminek gyakorlatilag már nincs is semmi értelme. A pont, amikor már mindentől el akarsz zárkózni. Zeneileg a Planet Hell a legunalmasabb dal a lemezen, egyben a legsúlyosabb is. A Planet Hell végül felkerült a Nemo kislemezére, csakhogy egyensúlyba hozza azt a nyugodt dallamvilágú Nemóval."
Creek Mary's Blood – „Ez az egyik legjobb dal, amit valaha készítettem. Szerettem volna dalt írni az amerikai őslakosokról, mivel belátásom szerint a világtörténelem legnagyobb bűne az, ahogyan elvették tőlük a földjeiket. A dalban egy Lakota bennszülött, John Two-Hawks is szerepel. A Lakotákat a kedvenc filmemben, a Farkasokkal táncolóban is láthattuk, de nem emiatt esett Johnra a választásom. Fontosnak tartottam, hogy ő valóban indián, aki egyben egy csodálatos zenész is, nem mellesleg egy fantasztikus ember."
The Siren – „Láttam egy dokumentumfilmet egy skót nagyiról, aki remeteként élt valamilyen szigeten. Minden este lement a sziklához hegedülni a fókáknak, akik feljöttek a partra hallgatni őt. Hasonló a történet Junnu Vainio »Vanhojapoikia Viiksekkäitä« című dalában, a The Siren azonban zeneileg teljesen más, a skót nagyit pedig elvegyítettük a görög mitológiában. Érdekesség, hogy a dalban elektromos hegedűszóló kapott szerepet."
Dead Gardens – „Amikor elkezdtem dalokat írni a Once-hoz, sokáig úgy tűnt, hogy eredménytelenül. A Dead Gardens az alkotás gyötrelmeiről mesél. Amikor szabadjára engedhettem a csalódottságomat a dalban, az alkotás teljesen más fordulatot vett."
Romanticide – „Egy tipikusan súlyos dal, amely arról szól, hogy a romantika nemcsak belőled veszik ki, hanem a környezetedből is. Fel kellett hívnom Angliát, hogy megkérdezzem létezik-e egyáltalán olyan szó, hogy Romanticide. Nem volt, de legalább jól hangzott."
Ghost Love Score – „Az összes dalunk közül az egyik legambiciózusabb. Először azt hittük, hogy a Century childos Beauty Of The Beast után nem tetszést vált ki a maga grandiózusságával, de végül nem így lett. A Hans Zimmer-féle hatások jól érzékelhetők rajta."
Kuolema Tekee Taiteilijan – „Meg akartam próbálkozni egy finn szöveggel, a végeredmény pedig kielégítő lett. Mindössze tíz sor szöveg, de a megírása valamiért mégis a legnehezebb feladat volt. Egy ballada, amit nem mozgat meg a kórus."
Higher Than Hope – „Van egy család San Diegóban, amelynek minden egyes tagja kreatív Nightwish-rajongó. Személyesen is ismertem őket, néhányszor meg is látogattam őket. A család 29 éves fia rákos lett, majd elhunyt. Ő ihlette a szöveget. A kompozíció nagyja részt Marco Hietala munkája."
„A saját meglátásaink szerint, a Century Child a munkánk legszomorúbb darabja. Most teljesen más atmoszféra uralkodik. A magánéletem még sosem volt ennyire pezsdítő, ráadásul a zenekaron belüli hangulat is több, mint kielégítő. De ezekről a dolgokról már nem írhatok. A Once dalai sötétek, az ártatlanság immáron elveszett, de legalább még mindig van benne remény.” – mesélte Holopainen arra válaszolva, hogy a Once-on fellehető lesz-e még a fantasy-világ, vagy akár egy újabb nóta A Gyűrűk Ura valamelyik karakterével a középpontban.
Hamarosan folytatjuk….
