Mint minden évben, úgy idén is akad jó néhány lemez, amely különleges, kerek évfordulót ünnepel. Legújabb sorozatunkban ezen kiadványok közül szemezgetünk, így ahelyett, hogy külön-külön tennénk említést róluk, most egy csokorba szedtük a 10, a 15, a 20, a 25, vagy épp a 30 éve debütált korongokat, ezzel kialakítva egy igazán színes listát ikonikus, mérföldköveket jelentő kedvenceinkről. Tarts velünk, sorozatunk harmadik részében!

Helloween – My God-Given Right (2015)

A 2015-ös megjelenésű My God-Given Right volt a német formáció tizenötödik stúdiólemeze, amely egyfajta kísérletként szolgált a gyökereik fellendítésében, mindezt úgy, hogy közben modern elemekkel is megspékelték a nótákat. A zenekar ambícióját jól mutatja, hogy közel negyven nótát írtak meg a lemezre, melyek közül megközelítőleg húsz került fel; ezek többsége azonban a különleges kiadások bónuszdalaiként érhetők el. A vissza a gyökerekhez-kísérlet nem feltétlenül tett eleget az elvárásoknak, ugyanis bár a kritikusok zöme előkelő értékeléssel méltatta a kiadványt, a legtöbbjüknél épphogy határeset lett.

A My God-Given Right a listákon is vegyes eredményekkel zárt; Magyarországon, Japánban, Finnországban és többek között Németországban nagyon jól szerepelt, ugyanis bőven benne volt a top10-ben, a világ többi pontján azonban mélységesen leszerepelt.

After Forever – Prison Of Desire (2000)

A szimfonikus metal kivételes vonzerővel bír, a műfajnak ugyanis az ezredfordulóra gombamód szaporodtak el a képviselői, köszönhetően a Nightwish rendkívüli attrakciójának, miszerint végy egy lírai szopránt és hagyd őt ragyogni. Óriási értéket képviselt továbbá a Liv Kristine-nel felálló Theatre Of Tragedy is, amely a klasszikus szépség és szörnyeteg kettősét vitte igen nagy sikerre. Na most e két zenekar határmezsgyéjén lavírozott az After Forever, amely mindenből csippantott egy keveset, de sosem túl sokat.

Floor Jansen hol klasszikus hol erőteljes éneke volt a legfőbb motívuma a debütáló Prison Of Desire-nek, amelyet Mark Jansen hörgése ellensúlyozott, s ennek tetejében kaptuk meg a keleties elemeket felvonultató melódiákat, amelyeknek azóta sem akadt kihívója. A korong olyan nagy sikerű dalokat hagyott az utókorra, mint a Follow in the Cry, a Yield to Temptation, a Sharon den Adellel felvett Beyond Me, vagy az Ephemeral – csakhogy néhányat említsünk.

Feuerschwanz – Prima Nocte (2005)

A manapság igen nagy hírverésnek örvendő Feuerschwanz pályafutása legelején még nem, hogy metált nem játszott, de a komplett zenekar úgy volt komolytalan, mint még semmi ezen a világon. Peter Henrici (Hauptmann) és csapata természetesen nem is a komolyságra utazott, hanem a szórakozásra, más néven a nagy betűs szórakoztatásra.

A komédiát végül középkori népzenével párosították, amely lépésről lépésre fejlődött. Debütáló lemezük, a Prima Nocte nem kevesebb, mint 15 dalt tárt a nagyérdemű elé, köztük olyanokat, mint a Heren Der Winde, a Das Mittelalter, amelyek a későbbiekben is rendszeresen képviseltették magukat a fellépéseken.

The Gathering – Mandylion (1995)

30 évvel ezelőtt, 1995 nyarán jelent meg az Anneke van Giersbergen vezette The Gathering harmadik stúdiólemeze, amely gyakorlatilag a zenekar legnépszerűbb dalait tartalmazza. A kiadványon olyan közönségkedvencek szerepelnek, mint a Strange Machines, a Sand & Mercury, vagy a Leaves. Noha a terveik nem egyértelműen a múlandóság köré épültek, a lemez mind a nyolc dala valamilyen formában mégis a búcsú, a halál és az elmúlás motívumait jelenítik meg.

Érdekesség, hogy ez volt a zenekar első nagylemeze Anneke van Giersbergen énekesnővel, aki egy teljesen új életerővel ruházta fel a feloszlását tervezgető együttest. Mint kiderült, a váratlan váltás végül a The Gathering javát szolgálta, a kritikusok igen elismerően publikáltak a kiadványról, amely az eladási listákon is kiemelkedő számokat hozott.

Mägo de Oz – Gaia III – Atlantia (2010)

Már a 2003-as debütálású Gaia megjelenésekor hivatalos volt, hogy a zenekar trilógia útján fogja elmesélni a címszereplő bonyolult, sötét történetét, és bár valóban három + egy epilógus került megjelenésre a Gaia-t övezően a hallgató olykor mégis könnyedén elvonatkoztathat az alapkoncepciótól. Az Atlantia nemcsak a Gaia-univerzum végére tett pontot, de egy kis időre a zenekar pályafutását is lezárta, ez volt ugyanis a legutolsó korong, amelyen José Andrëa énekelt.

Maga a lemez egyébként egyike a Mägo grandiózus mesterművének, a maga 16 dalával a lemez megközelítőleg kétórás hosszal bír, miközben több monumentális mű is kibontakozik a dallistán. A Dies Irae, a Siempre (Adiós Dulcinea - Parte II), a Sueños Dormidos mind-mind klasszikusoknak tekinthetők, miközben a címadó Atlantia feliratkozott a leghosszabb Mägo de Oz-dalok listájára, játékideje ugyanis egy fordulatokban gazdag közel húsz percre sikeredett. A negyedik résszel véget ért tovább az El Príncipe de la Dulce Pena című sorozat is, míg az El Violín del Diablo képében először kapott a nagyérdemű olyan dalt, amit teljes egészében Patricia Tapia énekesnő jegyzett.

Epica – Consign To Oblivion (2005)

2005 áprilisában jelent meg az Epica második nagylemeze, amely a Consign To Oblivion címet kapta. Az album konkrétan a folytatása volt mindannak, amit Mark Jansen még az After Foreverben fektetett le alapokként, és amely az első Epica-korongon is ugyanúgy képviseltette magát. A Consign To Oblivion dalszövegeit a Maya civilizáció ihlette, sőt ezen hanghordozó révén indult hódító útjára az A New Age Dawns nevezetű dalfüzér, amely végül a 2009-es megjelenésű Design Your Universe, valamint az idén áprilisban megjelent Aspiral című lemezeken is folytatódott – utóbbin végül az A New Age Dawns megkapta a méltó lezárást.

Simone Simons és legénysége egyébként olyan közönségkedvenceket rögzítettek a dallistára, mint a The Last Crusade (A New Age Dawns, Part I), a Solitary Ground, a Blank Infinity, illetve maga a címadó Consign to Oblivion (A New Age Dawns, Part III), amely a mai napig a koncertek záró akkordjaként szuperál.

Avantasia – Angel Of Babylon (2010)

Igazán produktív évet zárt 2010-ben Tobias Sammet álomprojektje, a formáció ugyanis nemcsak egy, hanem rögtön két lemezzel is megörvendeztette a nagyérdeműt, természetesen egy azon napon. Cikkünk előző részében már górcső alá kaptuk az egyik pácienst, a nevezetes The Wicked Symphony képében, ám az Angel Of Babylon legalább olyan izgalomteljes alkotás lett, mint a vele egy napon debütált párja (Félre értés ne essék, a két lemeznek abszolút semmi köze egymáshoz).

Az Angel Of Babylon felhozatala majdnem teljesen megegyezik a The Wicked Symphony gárdájával, annyi különbséggel, hogy ezúttal a Jørn Lande- Russell Allen-Michael Kiske hármashoz csatlakozott Bob Catley, Cloudy Yang, Oliver Hartmann, valamint Jon Oliva.

Within Temptation – Mother Earth (2000)

Van valami igazán különleges az ezredfordulóban, hiszen amíg egyes csapatok a debütáló korongjaikat publikálták 2000 valamelyik hónapjában, addig mások már a sokadik albumjukat tették közkinccsé, amelyek azóta is egyfajta üstökösként lavíroznak térben és időben. Kétség nem fér hozzá, hogy a Within Temptation is az egyik legikonikusabb munkáját szabadította a világra, a Mother Earth dalaival ugyanis teljesen ellehet kényelmesedni a fantasy és a zenekar korai stílusának világában.

A kelta elemekkel kacérkodó alkotás is a szokás rabja lett, ugyanis a kritikusok zöme mérsékelten alulértékelték, noha akadt olyan is, aki akár a maximális csillagot is megadta volna Sharon den Adelék produkciójára. A címadó Mother Earth mellett olyan klasszikusok kaptak helyet a dallistán, mint az Ice Queen, a The Promise, a Deceiver of Fools, vagy a Dark Wings.

Saltatio Mortis – Zirkus Zeitgeist (2015)

A punkos hatásokkal operáló, mindeközben középkori metálban utazó Saltatio Mortis tizedik nagylemezével rukkolt elő 2015-ben, a Zirkus Zeitgeist pedig tartalmában egészen hű a címéhez. A Zirkus Zeitgeist megjelenése konkrétan egybeesett a zenekar 15. jubileumával, így az új dalok mellett különleges feldolgozásokat is kézbe kapott a közönség. Olyan előadók dolgozták át a banda nótáit, mint Doro, a Schandmaul, a Kissin’ Dynamite, a Lord Of The Lost, vagy a Feuerschwanz.

Tekintve, hogy a 2015-ös év az ünnep jegyében telt, Alea der Bescheidene és csapata nem habozott kimaxolni ezt és további egy formátumban kiadta a Zirkus Zeitgeist című kiadványt, amelyen akusztikus hangszerelésben köszöntek vissza a szerzemények.

Ayreon – The Final Experiment (1995)

A The Final Experiment az első Ayreon néven megjelent alkotása lett a holland géniusz Arjen Anthony Lucassennek, aki ettől fogva izgalmasabbnál izgalmasabb tematikákkal és nótákkal kezdte bombázni a nagyérdeműt és teszi ezt a mai napig igen átütő erővel és sikerrel. A The Final Experiment tulajdonképpen egyfajta rockoperaként funkcionál, az epilógus mellett ugyanis négy felvonásban avatja be a hallgatót a cselekménybe.

Érdekesség, hogy maga Ayreon egy karakter, méghozzá egy vak énekes a 6. századi Britanniában, akinek látomásai vannak a világvégéről, ezért mihamarabb figyelmeztetnie kell Artúr királyt és udvarát a közelgő fenyegetésre. Csakúgy, mint a későbbi munkákon, úgy ezen a lemezen is különböző énekesek szólaltatják meg a karaktereket, amelyekhez még ennél is több előadó csatlakozott a lemez 2005-ös újrakiadásakor, amelyre több nóta is újra fel lett véve olyan hangokkal, mint Irene Jansen, Marcela Bovio, vagy Astrid van der Veen – többek között.

Lemaradtál róla? Olvasd el cikksorozatunk előző részeit a képekre kattintva!