Mint minden évben, úgy idén is akad jó néhány lemez, amely különleges, kerek évfordulót ünnepel. Legújabb sorozatunkban ezen kiadványok közül szemezgetünk, így ahelyett, hogy külön-külön tennénk említést róluk, most egy csokorba szedtük a 10, a 15, a 20, a 25, vagy épp a 30 éve debütált korongokat, ezzel kialakítva egy igazán színes listát ikonikus, mérföldköveket jelentő kedvenceinkről. Tarts velünk, sorozatunk második részében!

Mägo de Oz – Finisterra (2000)

2000 májusában jelent meg a spanyol formáció ötödik nagylemeze, amely azon nyomban kettős érzéseket keltett a fanokban és a kritikusokban egyaránt; ez a vegyes érzelemhullám pedig a mai napig szüntelenül fémjelzi a dupla tartalommal rendelkező korongot. A több mint egyórás hanghordozón összes 20 dal kapott helyet, köztük olyan klasszikusok, mint a Fiesta Pagana, a Satania, az Hasta que el cuerpo aguante, az Astaroth, vagy akár maga a címadó Finisterra – csak, hogy néhányat említsünk. A lemez egyébként nemcsak bezsebelte a kritikákat, de maga is egyfajta kritikát fogalmaz meg méghozzá az internet és maga a digitális kor ellen.

A Finisterra méltóképpen kivívta a nemzetközi publikum figyelmét is, a banda ugyanis 2001-ben meghívást kapott a németországi Wacken Open Airre, de turné során felvették pályafutásuk első koncertlemezét is, amely Fölktergeist címmel 2002-ben került megjelenésre.

Children Of Bodom – Are You Dead Yet? (2005)

2005- szeptemberében dobta piacra ötödik nagylemezét az Alexi Laiho (RIP. 2020) vezette Children Of Bodom, amely az első közös alkotásuk volt az Alexander Kuoppalát váltó Roope Latvalával a fedélzeten. Noha a zenekar ekkorra már jó néhány slágert ráhagyott az utókorra kétségtelen, hogy az Are You Dead Yet? valahogy mégis minden lemezük felett áll. A dalcsokor olyan, máig közkedvelt tételekből áll, mint az In Your Face, a Bastards of Bodom, a Trashed, Lost & Strungout, a Living Dead Beat, illetve maga a címadó Are You Dead Yet.

Felkerült továbbá néhány igazán különleges feldolgozás is a bónuszrészlegre, elég csak Britney Spears népszerű Oops!... I Did It Again című dalára gondolni, de a srácok Billy Idol Rebel Yell című számát is átdolgozták – többek között. A lemezbemutató során a zenekar rögzítette Chaos Ridden Years című koncertlemezét, amelyet 2006-ban dobtak piacra. Mint kiderült, Alexi ötleteinek zömét sajnos pont az alkohollal vívott csatája ihlette, így nemcsak a Blooddrunk, de az Are You Dead Yet? lemez címét is egy ittas állapotú szituáció eredményezte.

Nightwish – Endless Forms Most Beautiful (2015)

Egy új Nightwish-album érkezésének híre már önmagában is megmozgatja a fanokat, hát még akkor, amikor újdonságok egész armadájával felvértezve közeleg az újdonság. Az Endless Forms Most Beautiful az első olyan lemeze volt a bandának, amely a megszokott öt fő ellenében immár hat zenészt sorakoztat fel, ezek közül is három teljesen új arc. A tagváltás- és toborzás korántsem eredményezett akkora visszhangot, mint maga az album, amellyel gyakorlatilag leírta magát az egykoron teljesen finn alakulat. Noha a lemez világra hozott olyan dalokat, mint az Élan, a The Greatest Show On Earth, a Yours Is an Empty Hope, vagy akár az Alpenglow sajnos ettől függetlenül tocsog az önismétléstől és az ötlettelenségtől.

Gamma Ray – Land Of The Free (1995)

30 évvel ezelőtt, 1995 májusában került boltokba a németek negyedik nagylemeze, amelyet megelőzően nem kis tagváltás állt be a formáció háza táján. Miután Ralf Scheepers elhagyta a bandát, az énekesi posztra maga a banda vezetője, Kai Hansen (Helloween) ugrott be, aki számára korántsem volt ismeretlen terep a mikrofon, hiszen a Helloween korai időszakában már letette névjegyét énekesként. A Land Of The Free sem szűkölködött olyan dalokkal elárasztani a nagyérdeműt, amelyek 30 évtized után is ugyanolyan eksztázissal szólalnak meg, mint anno.

Vendégelőadókból sem volt hiány, a Farewell című dalban például Hansi Kürsch (Blind Guardian) tette tiszteletét, míg néhány másik nótában a háttérben figyelhetünk fel jellegzetes orgánumára. Hasonlóan Kai Hansen Helloween-beli harcostársához: Michael Kiske a Time to Break Free című tételben szerepel. A lemez egyik legnagyobb himnuszává a Rebellion in Dreamland lépett elő, míg az Afterlife a Helloween néhai dobosának, Ingo Schwichtenbergnek az emlékére íródott, aki 1995. május 8-án öngyilkosságot követett el.

Tarja – What Lies Beneath (2010)

Három évvel az után, hogy debütált a Nightwish alapító-énekesnőjének első önálló rocklemeze, a My Winter Storm, What Lies Beneath címmel, már az utánpótlás is készen állt a hódításra. A korong a mai napig nagy becsben van tartva, hiszen merőben más atmoszférákkal játszadozik, mint elődje, ráadásul a szimfonikus rock egyik fényesen ragyogó csillaga a hanghordozó. A kiadvány olyan nagy sikerű nótákat tartalmaz, mint az Until My Last Breath, a Falling Awake, az Anteroom Of Death, vagy a Dark Star – csak, hogy tényleg néhányat említsünk.

HammerFall – Chapter V: Unbent, Unbowed, Unbroken (2005)

A power metált toló HammerFall ötödik nagylemezeként debütált 2005-ben a Chapter V: Unbent, Unbowed, Unbroken. Mint ahogyan azt a cím is sugallja, a lemezre nagy hatással volt George R. R. Martin Tűz és Jég Dala című műve, maga a lemezcím pedig a Martellek jelmondatát hivatott kölcsönözni.

Ugyanakkor nem a korong címe eleveníti meg egyedüliként a Trónok harcát, hanem néhány daluk, mint a Take the Black, a Fury of the Wild, vagy a Nothing burns like the cold – többek között. Noha a lemez a listákon nem feltétlenül szerepelt jól, a kritikusok nem sok kivetni valót találtak benne, az ítészek zöme ugyanis majdnem a maximális pontszámmal jutalmazta az alkotást.  

Stratovarius – Infinite (2000)

Az ezredforduló a Stratovarius számára is meghozta a sikert, debütált ugyanis Infinite című nagylemezük, amely sorban a nyolcadik kiadványuk volt. A csapat újdonsága nemhogy üstökösként robban be a köztudatba, de egyfajta hurrikánként söpört végig az eladási listákon, olyan dalokkal a fedélzetén, mint a Hunting High and Low vagy az A Million Light Years Away. A korong hamar felugrott a listák első helyére, pozícióját pedig rendíthetetlenül megtartotta kilenc hosszú héten keresztül.   

Blind Guardian – Imaginations From The Other Side (1995)

1995 is egy igazán mozgalmas év volt a ma már csupán "nagy óriásoknak" titulált bandák számára, az évben ugyanis a speed/power metal zászlóvivője, a Blind Guardian is új lemezzel rukkolt elő, Imaginations from the Other Side elnevezés alatt. A németek ötödik nagylemeze valamelyest sötétebb atmoszférát képviselt, mint elődjei, ráadásul ez volt a legutolsó album, amelyen Hansi Kürsch basszusgitárt ragadott. Noha a kritikusok zöme elégedetten nyilatkozott a kiadványról a rajongók ízlése azonban merőben mást tükröz, a fanok visszajelzései ugyanis felérnek egy vegyesbazárral.

A lemez tartalma ugyan közel 50 percet ölel fel, a dalok ennek ellenére mégsem túl rövidek. A leghosszabb nóta (Imaginations from the Other Side) megközelítőleg nyolc perces, a legrövidebb (A Past and Future Secret) pedig közel négy perc hosszúságú, az összes többi túllépi az 5-6 perces időtartamot.

Powerwolf – Blessed & Possessed (2015)

2015-ben folytatta nagy sikerű menetelését a német Powerwolf, a banda ugyanis óriási sikereket zsebelt be a Blessed & Possessed című hanghordozó révén. A kritikusok például kiváltképp meg voltak elégedve a kiadvánnyal, amelynek dalai közül olyan tételeket méltattak, mint az Armata Strigoi, az Army of the Night vagy akár a Let There Be Night. Metallum Nostrum címmel egy különleges bónuszlemezzel is kiékelték a Blessed & Possessed tartalmát, amelyre tíz feldolgozást rögzítettek, olyan prominens előadók katalógusából szemezgetve, mint a Judas Priest, a Running Wild, az Amon Amarth, vagy az Iron Maiden – többek között.

Avantasia – The Wicked Symphony (2010)

Az Avantasia kisebb-nagyobb szünettel kiékelt munkássága talán 2010-re érte el Tobas Sammetnél a prioritást, hiszen a The Wicked Symphony-vel egyetemben debütált az Angel Of Babylon című hanghordozó is, azóta pedig a német géniusz szüntelenül lövi magából az újabb és újabb Avantasia-mágiát, melynek hatására kénytelen volt parkolópályára küldeni anyacsapatát, az Edguy-t. A The Wicked Symphony természetesen hozta magával a kötelező nagy neveket is, így olyan előadók álltak csatasorba, mint a Jørn Lande, Russell Allen, Andre Matos, Michael Kiske és Klaus Meine – mindössze néhány név, akik feledhetetlenné tették az Avantasia örökségét.

Lemaradtál róla? Olvasd el cikksorozatunk első részét a képre kattintva!