Sorra láthatunk különböző összeállításokat, melyek egy csokorba gyűjtik bizonyos időszakok legjobb lemezit, vagy mondjuk dalait. Ennek apropóján akadt meg a gondolatom azon, hogy nálam vajon mely dalok pörögnek a legtöbbet? Kisebb kutatást végezve a lejátszási listámon rendre azon kaptam magam, hogy az elmúlt időszakban, – pontosabban jobbára a 2020-as évtől számítva – debütált szerzemények köszönnek vissza leginkább. Hogy melyek ezek?

Tarts velünk és kiderül!

15. Helloween – Skyfall

A Helloween-féle reunion egyértelműen a személyes kedvenceim közé tartozik, már gyermekkoromban is nagy kedvelője voltam a banda munkásságának, mondhatni nekik köszönhetően lettem „ szerelmes” az egész műfajba, és általuk váltam nyitottabbá. Mindig is érdekelt vajon mi lenne ha Kiske egyszer visszatérne...hát most már tudjuk!

14. Saurom – El Carnaval Del Diablo

A 2015-ös megjelenésű Sueños lemez egyik legpompásabb tétele kétség kívül az El Carnaval Del Diablo. A spanyoloknál senki sem ért jobban a folkmetál tökélyre fejlesztésénél, e dallal pedig a Saurom egy tökéletes latin karneváli fiesztát varázsol, amelyre lehetetlen küldetés nem megmozdulni.

13. Celtian – Magia de Luna

Spanyol vonalon maradva számomra a tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése a Celtian új lemeze volt, a Sendas De Leyenda. Mérföldekkel jobb lett mint elődje, holott az sem tartogat kukába illő dalokat. A Magia de Luna egy nagyon kellemes tétel, szinte bármikor jólesik lepörgetni, egy kicsit megnyugtatja a lelket, ugyanakkor egy bombaerős tétel.

12. Sabaton – Soldier Of Heaven

Aktuálisabb már nem is lehetne a Sabaton új lemeze, ami szokás szerint tele van jobbnál jobb dalokkal. Olykor a pörgősebb darabok jobban illeszkednek az általános kedélyállapotomhoz, ám szerencsére Joakim Brodénék arról is tudnak gondoskodni, hogyan kell lehűteni a fanokat. Az új lemezről egyértelműen a Soldier Of Heaven lett a favoritom, ezt bizonyítja az is, hogy rendszeresen visszatérek a nótához.

11. Epica – Rivers

Kétségtelen, hogy az Omega lett Simone Simonszék legkidolgozottabb alkotása, tele van pakolva slágerekkel, gyakorlatilag minden meg van benne, ami egy szimfonikus metál jegyében született  lemezben meg kell lennie. A Rivers című ballada a lehető legjobban sült el részükről; maga a dallam és Simone kiváló éneke remek horgonyként szolgál, a szöveg pedig akarva-akaratlanul megragad az ember fejében.

10. Powerwolf – Dancing With The Dead

Keserédes meglepetés volt számomra a Powerwolf új lemeze, azonban nem panaszkodhatom, ugyanis mégiscsak sikerült kedvencet találni rajta. Többször is meghallgattam a korongot, mégis azon kaptam magam, hogy az egyetlen tétel, amit szívesen veszek elő az a Dancing With The Dead. Egyértelműen a lemez egyik legjobbja, tapadós temperamentumának köszönhetően pedig a nap bármely szakaszában kellemes időtöltés lepörgetni. 

9. Dalriada – Őszi Ének

Többször is kiemeltem már, hogy a Dalriada még sosem adott ki jobb lemezt az Őszelőnél, noha eddigi korongjaikkal is több mint elégedett voltam. Ez a zenekar szerettette meg velem igazán a magyar színtért, mivel korábban nem igen hallgattam az anyanyelvemen aktívkodó zenekarokat. Bármely más dalukat kiemelhettem volna, mivel lehengerlő a munkásságuk, ám a legutóbbi lemezük valóban mély benyomást tett rám, különösen az Őszi Ének, melynek felcsendülése nap mint nap üdítően hat.

8. Zenobia – Jamás

Ismét visszatérünk a spanyol színtérre, ugyanis az elmúlt években megannyi banda jelentkezett jobbnál jobb alkotással. A Zenobia 2020-as megjelenésű, IV című lemeze igencsak magáért beszél, s habár több nótát is szívesen hallgatok a csapattól, a Jamás mégis valamivel más. Fülbemászó a refrén, és magában az egész dal pörög vagy ezerrel.

7. Kissin’ Dynamite – Not The End Of The Road

A Kissin’ Dynamite számomra pontosan az a banda, amit ha hónapokig nem hallgatok, majd egyszer egy véletlen folytán ismét beléjük botlok, olyan szinten lenyűgöznek, hogy akár napokig képes vagyok újra a dalaikkal létezni. Köztudott, hogy a srácok kiváló mókamesterek, dalaik sosem üres fröcsögésről szólnak, a lemezeik pedig jóval kimerítik a tökéletes fogalmát – még akkor is, ha itt-ott találni néhány furcsa tételt. A Not The End Of The Road üzenete gyakorlatilag az élet bármely területén megállja a helyét, ennél pozitívabb töltet pedig aligha szükséges egy ember életébe.

6 .  Ghost – Hunter’s Moon

Még mindig csak az év közepén járunk, de már most kellően lehet szemezgetni az év legjobban sikerült lemezei közül. A Ghost újdonsága egyértelműen benne van a top3-ban, ami messze nem számít meglepőnek, hiszen az eddigi legkiválóbb album, ami valaha boltokba került. A Hunter’s Moon egy kifejezetten tapadós szerzemény, fülbemászó meg minden egyéb más.

5. Nightwish – Noise

Meglepő, de a Noise visszatérő vendég lett házam táján, holott nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire ellaposodott az immár Floor Jansen vezette Nightwish. Dacára annak, hogy Holopainen lassan kiöregszik a slágergyárból, azért mégis képes elvétve olyan dalokat összekalapálni, amik meg-megmentik az egyébként ordítóan gyenge lemezeket. Mielőtt még elindulna a személyeskedés vonat, és a megszokott dobálózás a ki kinek a fanja, meg miegymás leszögezném, hogy nem szűntem meg szeretni a bandát, nem utálom az énekesnőt, akit egyébként hét éves korom óta imádok (akkoriban After Forever-énekesnő volt), de ami gyenge az gyenge, de a Noise az üt rendesen.

4. dArtagnan – Scharlatan

A Feuer & Flamme az első hangtól a legutolsóig az egyik legkiválóbb rocklemez lett 2021-ben , nincs kétségem afelől, hogy Ben Metznerék idén is nagyot alkotnak majd. A szóban forgó lemez számomra felér egy utazással, mivel nagyon változatos, vannak rajta poposabb tételek, és rockosak is egyaránt. A  Scharlatan az előbbi tábort erősíti, talán ennek van a legpoposabb beütése, mégis az egyik legkiemelkedőbb szerzemény, amit egyszerűen csak élvezet hallani.

3. Feuerschwanz – Meister Der Minne

Dacára annak, hogy a Memento Mori utódként szépen megelőzte a Das Elfte Gebot sikerét, a 2020-as megjelenésű nagylemez mai napig képes magára vonni a nagyérdemű figyelmét. A lemezt nyitó Meister Der Minne mostanság egyre többször előkerül nálam, – na nem mintha az elmúlt két év alatt nem lett volna elég lehetőségem arra, hogy meghallgassam, de – a keleties vonal, amit képvisel, nagyon megragad az emberben, ráadásul a Die Letzte Schalcht nevezetű koncertanyagon sokkal átütőbb ereje van a dalnak.

2. Débler Eternia – Cada Latido

Alig egy hete jelent meg az új felállású Débler Eternia beharangozója, ám már most ékes bizonyítékot kaptunk arról, hogy Rubén Kelsen és társai idén nagy dobásra készülnek. A srácok nagyon eltalálták melyik dalt érdemes elsőként bemutatni októberben ékező lemezükről, s noha egy lassabb, amolyan sziesztázós tételt kaptunk, felépítése mégis azt sugallja, hogy temérdek energiából építkezik. Említettem már, hogy a szövege nagyon ragadós?

1. Mägo de Oz, La Pegatina – Tu Madre Es Una Cabra

Nos igen,  a Mägo de Oz-lemezek alapjáraton olyanok mint az etalon, csalódni sosem lehet bennük, rácsodálkozni viszont annál inkább. A Bandera Negra által bebizonyították, hogy közel harmincötév után is képesek még kimagasló munkát végezni, nem hiába van már tizenöt korong a nevük alatt.  A Tu Madre Es Una Cabra az egyik legbolondosabb szöveg, amit életemben hallottam, egyúttal az egyik legjobb dal, ami valaha megütötte a fülemet. Sosem voltam rajongója az ilyesfajta zenének, a Mägo viszont tett róla, hogy ez változzon – persze csak ha továbbra is metálon belül maradunk.

+1 Floor Jansen – Fire

Ha évtizedek óta kedvelsz egy előadót, rendre beléd rögzül az, hogy bármit is csinál az csakis jó lehet. Meglepő, hogy Floor utat tört magának a popszakmában, nem vitás azonban, hogy igenis jól tette! Habár karakteres kisugárzása méltán árulkodik arról, hogy a progresszív metál az ő igazi terepe, a Fire mégis egy üdítően lehengerlő tétel lett, nem beszélve az őt követő Stormról; pontosan ezért nem szükséges magyarázkodni afelől, hogy mit keres egy popdal egy rock-metál dallistán.