Fordulatokban és meglepetésekben gazdag évet búcsúztattunk 2024 képében, a tengernyi új lemezen túl ugyanis ilyen-olyan meglepetések érhették a nagyérdeműt, hol pozitív, hol negatív viszonylatban. Számunkra is igen pezsgőn telt az év, lemezek szempontjából például merőben többre jutott idő, mint 2023-ban, noha két létfontosságú albumra sajnos pont nem jutott idő. Amikor november derekán biztossá vált számomra, hogy decemberben új kihívás elé nézek az által, hogy Vajdaság legfontosabb, egyben legnépszerűbb napilapjában, a Magyar Szóban róhatom soraimat, az egyértelműen tükrözte, hogy a 2024-es esztendő utolsó hónapját cseppet sem a tervek szerint fogja zárni a Dark Chest.

Keserédes pillanat volt ez, ugyanakkor életem egyik legmeghatározóbb élménye is, amelyről semmiképp sem mondtam volna le, hiszen sikerült bebizonyítanom magamnak, hogy egy újságíró komfortzónán kívül is újságíró, még akkor is, ha alapvetően rockzenei újságíró az illető. A Magyar Szónak köszönhetően egy teljesen új tapasztalattal lettem felvértezve, a tudósítás például soha korábban nem tapasztalt önbizalommal látott el, amely minden bizonnyal komoly befolyással lesz a munkámra a folytatásban, de a mentoromnak köszönhetően azt is sikerült pozitív polcra helyezni, hogy valahol normális, ha elégedetlen vagyok egy-egy kikerült szöveggel, mert ezt csak én látom így, a lényeg amúgy is az, hogy szüntelenül fossam magamból a szavakat.

Amire viszont gondosan ügyeltem, az a 2024-es év top10-es listája. Idejekorán nekiláttam összegezni, mely lemezek fordultak meg nálam a legtöbbször, s ahogy mindig, úgy most is sikerült egy igen színes, változatos rangsort felállítani. Noha rengeteg lemezhez volt szerencsém, még így sem sikerült mindent meghallgatni, tehát a nagyon nagy neveket itt biztosan nem találod meg! Ildomosnak találom hangsúlyozni, hogy a kritikákban szereplő pontszám sem most, sem korábban nem játszott szerepet a lista elkészítésében,merthogy az egyetlen mérvadó a hallgatottság.

A szánalom sem játszott közre a végeredmény megalkotásában, tehát amennyiben valaki azt sérelmezné, hogy xy márpedig elég jó értékelést kapott de mégsem kapott helyet a top 10-ben annak nyilván az az oka, hogy korántsem sikerült annyira hanyatt esni bizonyos korongoktól az elmúlt hónapok során. Mindenesetre, azért sikerült valamelyest dűlőre jutni afelől, hogy mely lemezek szóltak a legtöbbet a lejátszómban, s mi tagadás, nem kis meglepetés ért, amikor szembesültem a végeredménnyel, ugyanis nem kevés, általam igencsak közkedvelt alműfajtól szabályosan a falat kapartam az elmúlt hónapokban, tehát ezek képviselői szórványban vannak jelen alább, na de lássuk, mely lemezek nyertek helyet ezen az ominózus listán.

#10 Robse - Harlekin & Krieger

A Robse debütáló korongja eleinte azért volt visszatérő szereplője a nyári mindennapoknak, mivel nem kicsit kellett ismerkedni vele, a későbbiekben pedig már azért szólt megszámlálhatatlan alkalommal, mivel magával tudott ragadni egy-egy nóta dallama, esetleg azok pezsgő ritmusa.

#9 Celtian - Secretos De Amor Y Muerte

A spanyolok új lemeze igazi meglepetés-áradat volt, hiszen amellett, hogy súlyosabb dallamok mutatkoztak a hanghordozón, megjelent egy újítás is a hörgés képében, amely merőben hozzájárult ahhoz, hogy újra és újra belevessem magam a kiadvány tartalmába.

#8 Alterium - Of War And Flames

A csapat debütáló korongja nem véletlenül lett az év első maximum pontszámában részesült alkotása, hiszen olyannyira megnyerő dallamai vannak, hogy egymás után ötször lepörgetve is ugyanazt a fenséges érzést keltette, mint az első hallgatás után - ráadásul egy pillanatra sem válik unalmassá.

#7 Sagenbringer - Zeit Der Geschichten

Noha a németek nagylemeze még áprilisban jelent meg, jómagam azonban a nyár folyamán jutottam el oda, hogy bele is hallgassak. A belehallgatásból végül egy pazar kapocs alakult ki, többször is visszatértem a lemezhez, amely bár a maga műfajában nem lesz túlzottan kiemelkedő, de hogy mesteri munka az egyszer biztos.

#6 Ensiferum - Winter Storm

Kétségek között vártam az Ensiferum új lemezét a zenekar ugyanis 2017 óta nem tud kellően megfogni a lemezeivel. Kellemes meglepetés volt tehát a Winter Storm, amely nem lett túlírva, de mégis minden dalnak saját mondanivalója van, amelyek újfent ízléses dallamok közé lettek zárva.

#5 Visions Of Atlantis - Pirates II - Armada

Ha az egész 2024-es évből egyetlen lemezt kellene kiemelni, amely a szimfonikus metál bugyraiból tört ki, az egyértelműen a VOA újdonsága, az Armada. A formáció 2023-as felemelkedése elképesztő sikerekkel gazdagította őket, holott a banda mindig is egyfajta háttérszereplője volt a műfajnak. A csapat mostanában képtelen hibázni, ennek ékes bizonyítéka pedig az, hogy elkezdtek megjelenni az év végi listákon is, méghozzá előkelő pozíciókat betöltve.

#4 Kissin' Dynamite - Back With A Bang!

Nehezen tudtam megbarátkozni Hannes Braunék új lemezével, de mivel utáltam a gondolatot, hogy ez most nem fog működni, így abszolút nem tudtam könnyűszerrel elengedni. Végül csak meg tört az a bizonyos jég és mi tagadás, voltak olyan napok, amikor csakis a Back With A Bang! szólt.

#3 Mägo de Oz - Alicia En El MetalVerso

Furcsa kavalkád ment végbe az elmúlt években a Mägo háza táján, a folyamatos tagváltás után azonban ismét stabil talajt talált a zenekar. Az új lemez egy igen színes alkotás lett, méghozzá tematika szempontjából, hiszen egyszerre modern és old-school - már ami a Mägo munkásságát illeti. Nem lett azonnal kedvencem, kellett is néhány hónap mire részese lett egy-egy nóta a hétköznapjaimnak, de kétség kívül megérte kivárni a csodát.

#2 Leander Kills - Ébredés

Kérdés nélkül a 2024-es év legnagyobb meglepetése volt számomra Leanderék új lemeze, az Ébredés ugyanis az egész év során a második olyan lemez lett, amely el tudta érni nálam, hogy akár 0-24-ben pörögjön. Ha épp nem tudtam mit hallgassak, akkor is kiváló választás volt az Ébredés, amely mindenféle túlzás nélkül Leanderék legerősebb lemeze lett.

#1 dArtagnan - Herzblut

A német formáció elképesztő teljesítményt és fejlődést mutat fennállása óta, és talán egyedüli zenekarként róható rájuk a hibátlan jelző. Noha maguk is beismerték, hogy egyre nehezebb a dalszerzés és az önismétlés elkerülése, ennek ellenére mégis sikerül nekik folyvást kifogástalan lemezeket lepakolni. Jó magam imádom a zenekar kezdeti munkásságát, amely 2 akusztikus gitár és Ben Metzner hangszereire épül, ám kétségtelen, hogy a rockosabb formájuk tette fel őket igazán a térképre. Lehetetlen nem szuperlatívuszokban beszélni a dArtagnanról, hiszen manapság ritkaságszámba vannak a csupaszív, minden áron eltökélt, de mindenek előtt őszinte zenekarok, a dArtagnan azonban toronymagasan vezeti a sort,és nem véletlenül.