Az elmúlt időszakban rendre Linton Rubio megnyilvánulásaitól hangos a rockzenei sajtó, ugyanis a zenész első ízben azzal állt elő, hogy miután Tobias Forge kirakta őt a Ghostból, Rubiónak hat hónapig terápiára kellett járnia, olyannyira összezuhant a történtektől. Ezt követően arról is megkérdezték, hogy neki mi a személyes véleménye egykori bandája újdonsült lemezéről, a márciusban debütált Imperáról.
A Priest zenekar frontemberét most újfent mikrofonvégre csípték, a beszélgetés során pedig visszakanyarodott a téma egészségi állapotára, tehát, hogy napjainkban hogyan érzi magát.
„Jól vagyok. És amikor ezt kimondom, az tényleg úgy hangzik, mintha valamilyen intézményben lettem volna. Pedig nem. Ez csak egy heti félórás beszélgetés volt; és ez nemcsak a Ghostról és a kirúgásomról szólt, hanem az egész életem akkori helyzetéről. Ez egy hatalmas változás volt, hiszen nem volt többé munkám, otthon kellett lennem, fogalmam sem volt arról mihez kezdjek.” – fogalmaz.
„Azt hiszem, hogy mindenki keresztül megy hasonlókon, és ilyenkor jólesik mindezt megbeszélni valakivel. (...) Egész gyorsan visszatértem a régi kerékvágásba. Mostanában egész jól vagyok. Ne feledd, mindez hét éve történt, szóval elég hosszú idő telt el. Hogy őszinte legyek, már nem sokszor jut eszembe.” – folytatja.
Amint kiderült, hogy Rubio kezelésre szorult a Ghostból történő távozását követően, a média szokás szerint kapott az alkalmon és szépen kiszínezte a történetet, a zenész pedig most válaszolt is a történtekre.
„Ez így működik. Minden üzlet, jó üzlet. Hosszú távon még jó is, ha ezáltal eladhatunk még több Body Machine albumot [a Priest albuma – a szerk.]. De nem voltam intézményben, sem hasonló. Volt egy terapeutám, akihez hetente egyszer eljártam arra a fél órára. Ez teljesen egyszerű volt... Sosem voltam bezárva. Ez csupán beszélgetés volt, hetente egyszer, fél óráig.” – hangsúlyozza.
Na de mégis milyen volt a Ghostban töltött időszak valójában?
„Amikor a banda tagja voltam, egyértelmű volt, hogy ez egy zenekar, és senki sem amolyan bérelt fegyver. Szóval senki sem érezte, hogy folyamatosan le lesz cserélve. Az előttem levő basszusgitáros, személyes okokból, önszántából lépett ki. Aztán lehetőséget kaptam, hogy csatlakozzam a bandához – de nem bérelt fegyverként. Tényleg azt éreztem, hogy a Ghost tagja vagyok. Aztán történt néhány dolog, és azt hiszem, hogy ekkor kezdett megváltozni a felfogásom, mindenki főnöknek hitte magát...” – magyarázza.
„(...) Lehet, hogy valakinek több mondanivalója akadt a kreatív dolgokkal kapcsolatban és az üzleti részről is, de mi akkor is egy csapat voltunk. Szóval akkoriban még nem éreztem azt, hogy bérelt fegyver lennék. Most már értem, ha manapság Ghoul vagy, akkor mindent másként kell látnod.(...)” – tette hozzá.
