Messze nem újkeletű meglátás, amikor egy zenekar úgy dönt, hogy egyes dalaik megérettek arra, hogy új köntösbe bújtassák, ezzel is úgymond tükrözve mennyi mindenben változtak az évek során. A zenekarok háza táján olykor változások állnak be, ami bizonyos szempontból több csoportra osztja a fanokat; míg akadnak olyanok akik az eredeti, megmásíthatatlanra esküsznek, addig van akiknek az újítások nyerik el a tetszésüket, vannak ugyanakkor a becsületesek, akik nem válogatnak.
Cikkünkben most öt olyan zenekart hoztunk el legismertebb dalaikkal, akik nem feltétlenül azért vették fel újra a szóban forgó tételeket, mert elégedetlenek voltak eredeti formájukkal, hanem azért, hogy megünnepeljenek egy-egy jubileumot, vagy csupán bizonyították, hogy bizony saját magukon is képesek még csiszolni, a már jól ismert szerzemények, pedig viszonylag újként köszöntenek a hallgatókra.
Mägo de Oz – Fiesta Pagana (2000/2015)
A spanyol mágusok 2000-ben dobták piacra Finisterra című lemezüket, ami a mai napig az egyik legsikeresebb korongjuk. A zenekar mindösszesen húsz dalt rögzített a kiadványra, és bár mindegyik megérdemelten nagy kedvenc a fanok körében, egyetlen olyan dal van, amit még a laikusok is ismernek a csapattól, ez pedig a Fiesta Pagana.
A nóta amolyan himnuszként van számon tartva a spanyol ajkú közönség körében, ami nem is olyan meglepő, hiszen ehhez fogható dalt azóta sem tudtak komponálni, bármennyire is kiváló fokon űzik mesterségüket. A banda háza táján azonban nemcsupán a sikerek, de a töréspontok is bőségesen jelen vannak. Az együttes történelmében 2011-ben következett be az elképzelhetetlen, miután José Andréa bejelentette távozását.
Többen úgy vélték, hogy a Mägo története ezennel véget ért, ám köztudott, hogy amig Txus di Fellatio él és lélegzik ez egészen biztosan nem fog megtörténni. Javier Domínguez érkezésével végül a banda új életre kelt, erősebb lett mint valaha, a zenekar munkássága pedig minden tekintetben átértékelődött.
2015-ben dobták piacra a fent is említett Finisterra újrafelvett változatát, amit a korong címével is tökéletesen tudattak, ugyanis Finisterra Ópera Rock címen jelenítették meg. A lemez teljes tartalma új köntösbe bújt, ezzel pedig bátran párhuzamot lehet vonni a dalok eredeti változataival, melyek többsége valóban az ezredfordulós pompájukban kaszálnak csak igazán. Tekintve, hogy új énekes érkezett a frontra, sokakat érdekelt, Zeta hogyan bánik majd az elődje által népszerűvé vált alkotásokkal, csalódást pedig nem is okozott, ugyanis a fanok többsége sokkal inkább az újat preferálja.
Nightwish – Sleeping Sun (1998/2005)
A finn Nightwish 2005-ben gondolt egy hatalmasat, majd rögzítette újra a kilencvenes évek végén népszerűvé vált balladáját, a Sleeping Sun-t. Maga a nóta nem sok tényezőben tér el az eredetitől, talán mindössze annyiban, hogy 2005-ben már egy sziklaszilárdan magabiztos zenekar rögzítette azt. Nagyobb változtatást inkább a dalhoz forgott kisfilmmel végezte, hiszen míg az eredetiben mindössze Tarja kádban történő teleportálása figyelhető meg, addig az új fejezethez egy teljesen új történetet építettek.
Az újdonsült kisfilm egy csata színhelyén játszódik, a Nightwish férfi tagjai pedig derék harcosokként csatáznak az ellenséggel, míg a frontasszony Tarja valkűrként rója a véráztatta harcmezőt. Tuomas Holopainen később hatalmas hibaként jellemezte a dal újrarögzítését, a fanok azonban nem válogatnak, ugyanis hatalmas ováció ötvözi a mai napig a tételt, sokan pedig úgy vélik, hogy az új változat bizony képes felülmúlni az eredetit.
Powerwolf – Werewolves Of Armenia (2009/2020)
2020-ban jelentkezett válogatáslemezzel a német Powerwolf, mely csapat amellett, hogy legnépszerűbb dalait pakolta fel a dallistára, néhány nóta esetében úgy érezték, ideje kicsit új köntösbe bújtatni őket. A legnagyobb változáson talán a 2009-es debütálású Werewolves Of Armenia című daluk esett át, amit a koncerteken teljesen másként játszottak, mint ahogyan a Bible Of The Beast című lemezen szerepel.
Többek között ez ösztönözte őket arra, hogy egyes dalok vérfrissítést kapjanak, a végeredmény pedig egészen jól sült el, hiszen a plusz szólóval és kórussal kiegészült szerzemény határozottan felülmúlja az elsődleges felvételt, de érvényes ez olyan dalokra is, melyeket még a korai időszakukban alkottak.
Lacuna Coil – Swamped (2002/2022)
Comalies címmel jelent meg a Lacuna Coil harmadik lemeze, ami idén ünnepli debütálásának huszadik évfordulóját. Ennek jegyében gondolta úgy az olasz alakulat, hogy megpróbálják teljesen új megvilágításban népszerűsíteni a dalokat, így a teljes lemezt újra rögzítették. Cristina Scabbia szerint a Comalies XX nemcsak egy jubileumi lemez mezei újrarögzítése, hanem szabályosan a dalok újraértelmezése, alkalmazkodva a korhoz.
Ha van zenekar, amely folyamatosan arról híres, hogy albumról albumra új dolgokat hoz a konyhára, akkor az egészen biztosan a Lacuna Coil, mostani lépésük pedig aligha lepte meg a fanokat, tekintve, hogy közben új lemezen is dolgoznak. Mindazonáltal, hangzásban és ének terén is rengeteget változott a csapat, ennek az egésznek a megkoronázásaként döntöttek hát úgy, hogy bevetik az ilyen volt-ilyen lett módszert.
Leander – Csak Te (2009/2019)
Köteles Leandert szinte senkinek sem kell bemutatni, hiszen a magyar metálfront egyik legkiemelkedőbb előadójaként van számon tartva – nem véletlenül. Aki valóban a kezdetek óta követi a zenész munkásságát, az jól tudhatja, hogy karrierje a Csak Te című dallal vette kezdetét, azóta pedig olyan csapatok keltek életre általa mint a Leander Rising, illetve a Leander Kills.
A szóban forgó nótára azonnal felkapta a fejét boldog-boldogtalan, aztán a tízéves jubileum kapcsán Leander új életet lehelt a tételbe, egy kicsit komolyabb, másabb megvilágításban. Habár az új változat határozottan egy érettebb alkotás lett, ez azonban mit sem von le abból, hogy ezrek fújják kívülről a szöveget, ami bizonyos mértékben megvadítja a fanokat.
