Ancient Settlers – Oblivion’s Legacy (2024)

By: Sarok Bettina 2024. máj 06.

2020-ban alakult meg a venezuelai/spanyol származású Ancient Settlers, mely zenekar a dallamos death metál és a metalcore elemeit vegyíti zenéjében. A banda röpke érdekessége, hogy a megalakulásukkor még egy finn énekessel, Antony Hämäläinennel nyomultak, így senki sem téved tévútra, amikor az Our Last Eclipse (2022) című nagylmezen, illetve az azt övező Autumnus (2021) című középlemezen nem Génesis Farias-t alias Argen Death énekesnőt hallja üvöltözni.

A venezuelai születésű énekesnő 2022-ben csatlakozott a csapathoz, így a 2023-as Transition című középlemezen a bemutatkozására is sort kerítettek. Az év elején egy Tales from the Earth című középlemezt is boltokba küldtek, mely kiadvány fele instrumentális dalokból tevődik össze, majd szép lassan elkezdték felvezetni a május 17-én érkező Oblivion's Legacy nagylemez nótáit.

A levonható következtetés mondjuk úgy elég szembetűnő, a zenekar abszolút nem ugyanazt játssza a két lemezen; amely egyrészt jó, másrészt viszont, a frontember-váltás gyakorlatilag rendesen belenyúlt az alapokba. Az Our Last Eclipse-en gyakorlatilag egy béta verziós Sepulturát nyomtak, míg a mostani Oblivion's Legacy-n a The Agonist levetett uniformisába próbálnak belebújni némi Bloodhunter-hatással.

A Stardust Odyssey erősen Bloodhunter-hatású, és a hasonlóság most épp a zenekar mellett szól, merthogy ez a tökéletesen bizonyítéka annak, hogy abszolút nem üthet csorbát a munkásságukon, ha a jövőben esetleg lemondanának a tiszta ének használatáról. A Wounded Heart volt a korong első felvezetője, ennek hallatán persze rögtön egy izgalmas lemez képe rajzolódik ki a laikusok előtt, amiben van is némi igazság, viszont akad néhány igazán nagy baklövés is. A nóta egészen addig a pontig úgy működik, ahogyan annak működnie kell, mígnem beköszön a tiszta énekes rész, amely azon nyomban legurítja a lejtőn az egyébként igencsak ütős szerzeményt.

A The Mechanical Threats Paradox egyike az ezer szállal tomboló szerzeményeknek, egyúttal az egyetlen olyan dal, amelyben minden alkotóelem összeáll. Argen Death orgánumának összes létező szegmense megmutatkozik, a hajmeresztő sikolyoktól kezdve, az elképesztően mély mormogásig, plusz még a tiszta énekre sem lehet panasz, merthogy ebben a dalban most minden működőképesen utat nyert magának. Egyes pillanatok még a Crypta szellemiségét is kölcsönözték, amely rendkívül fajsúlyossá és eredetivé teszi a dalokat.

Noha a második lemezükkel rukkoltak elő, mégis jókora bizonytalanság itatja át a számokat. Kicsit olyan az egész, mintha maga a zenekar sem tudná eldönteni, hogy mit is akarnak pontosan játszani. A metalcore-os vonalat például szerintem hanyagolni kéne, és jobban tennék, ha csakis a dallamos death metálos vonalra nyargalnának át, amely szépen megmutatta magát a lemezen, a srácok csupán ilyen-olyon módon saját maguk ellen dolgoztak. Egyes dalokban például a hörgéshez képest egészen gyengén szólal meg a téma, míg más szerzeményekben pont, hogy fordítva történik minden.

Nem az énekesnő érdemeit akarom becsmérelni, de a tiszta énekes vonalat tényleg érdemesebb lenne elhanyagolni, ugyanis Argen Death nagyon sokoldalúan kihasználja a hörgés adta tehetségét, pazar alakítást nyújt, minden bizonnyal az ő érdemét szolgálja, hogy a banda zenéje elkezdett súlyosabbá válni, csakhogy még így sem elég fajsúlyos a végeredmény. Amennyiben ezeket a csetlő-botló hibákat kiküszöbölik, és átértékelik a jövőjüket, a következő lemeznél már aligha lesz mibe belekötni.

Dallista:

1. The Circle Of Misanthropy
2. Oblivions Legacy
3. Stardust Odyssey
4. Wounded Heart
5. Subversive
6. Coven Garden
7. The Mechanical Threats Paradox
8. The Last Battle In The Earth
9. Cosmic Farewell
10. Redemption