Xandria – Universal Tales (2024)

By: Sarok Bettina 2024. nov 28.

A német Xandria azon kevés zenekarok táborát erősíti, amely fennállása óta nehezen talált egyensúlyra. A banda rekordokat döntött énekesnőcseréivel, amiből valahogy mindig sikerült kisajtolniuk a maximumot, az elmúlt évtized során pedig a megszokottnál magasabban szárnyalt pályafutásuk. A zenekar egy kemény, ötéves szünet után ismételten felszívta magát, ez idő alatt nemcsak új énekesnőjük, hanem egy teljesen új, egyben friss tagságuk lett, amelyből Marco Heubaum ismét kedvére gazdálkodhatott.

A csapat visszatérő lemeze, a tavaly debütált The Wonders Still Awaiting egyesítette a klasszikus és a megreformált Xandriát, vagyis a monumentális szimfonikus- és folkos elemek mellé visszatért a hörgés a dalaikba, mely utóbbi Lisa Middelhauve távozásával kopott ki a Xandria életművéből.

A zenekart láthatóan megszállta az ihlet és az új lemezük töretlen sikere, ugyanis most egy vadonatúj, kilencdalos középlemezt dobtak piacra, amelyen az új dalok - és azok egyéb változatai mellett - legutóbbi lemezük címadója is visszatért hódítani, de korántsem abban a formában, ahogyan a múlt évben megismerhettük.

Mindenesetre a zenekar végre bombaformát nyújt, a rajongóknak pedig rendre azt sugallják, hogy megpihentek, visszatértek, és köszönik szépen csőre vannak töltve, és innentől már nincs megállás. Akik esetleg az elmúlt évtized során szerettek bele a zenéjükbe, avagy a 2012-es Neverworld's Enddel kezdődően, azoknak valóságos ünnepély most ez a kiadvány, számos visszautalást kapunk az előző lemezek hangulatára, nem mellesleg komolyan megalapoznak a folytatásnak.

Ambre Vourvahist egy elképesztően tehetséges, sokszínű énekesnőnek ismertük meg, aki most azon oldalát kamatoztatja, amely a vele készült lemezen mindössze szórványosan mutatkozott meg. Aki esetleg egy évnek ezelőtt sérelmezte volna, hogy a francia gyökerekkel rendelkező pacsirta nem használta elégszer a szoprán hangterjedelmét, az most felüdülhet, ugyanis most ebből kapunk nem keveset, de egy minőségben elsőrangú bizonyítványt.

Az új dalok semmivel sem szólnak szegényebben az elmúlt évtizedhez képest, ellenben sokkal erősebb, kiegyensúlyozottabb, és a Xandria mércéjével mérve igencsak monumentálisabb. Kifejezetten jól áll a csapatnak a folkos, kelta vonal, amivel már jó ideje randevúznak, de olyan dalt, mint amilyen péládul a 200 Years még sosem sikerült összekovácsolniuk.

Valamiért nem tudom hova tenni, hogy ha a szimfonikus metálon belül valami egy cseppet folkosabban szól azt rögtön a Nightwish-sel említjük egy lapon, holott azért ezt mégsem ők találták fel. A 200 Years azonban valóban egy kicsit nightwishesre sikeredett, a gitárszóló például egy az egyben Emppu Vuorinen villanását hozza az Over The Hills And Far Awayből, a Subway To Sally hegedűvirtuóza, Ally Storch pedig fergeteges dallamokkal egészíti ki a nótát, melyet egyébként a nagy sikerű Outlander ihletett. A Live The Tale refrénje megidézi a Within Temptation Ironját, a The Wonders Still Awaiting filmzenei változata pedig ismét egy különleges utazásra invitál.

Ami az összképet illeti, a Xandriának láthatóan jót tett a szünet és a vérfrissítés, merthogy két egymást követő évben sikerült egy olyan produkciót letenniük az asztalra, amelyre nemcsak ők, de a fanok is igazán büszkék lehetnek. Az is igaz, hogy ennél jobb formában aligha voltak, noha bizonyos szempontból még mindig szokni kell az új felállást, amely egy év távlatából is idegennek hat, ellenben kiváló minőségű muzsikával látja el a nagyérdeműt.

Megkockáztatom, hogy nem csupán egyetlen dalra volt nagy hatással Diana Gabaldon regénysorozata, vagy épp a kötetekből készült sorozat, merthogy a zenekar teljes egészében beleolvadt az időutazós történetbe, mely által a múltba, a jelenbe és vélhetően még a jövőbe is elkalauzoltak bennünket; már ami a pályafutásukat illeti. Nagyon jól áll a folkos/kelta ízesítés a dalaiknak, ezt célszerű lenne a jövőben is alkalmazniuk, akár elsődlegesen is.

A 30 éves zenekar számos lemezt kiadott már pályafutása során, melyekben rendre valami más dominált. Az elmúlt lemezeik a markáns, operás éneket hozták előtérbe, amit kolosszális kórusokkal, és monumentális szimfonikus betétekkel egészítettek ki. Ezt megelőzően bár sikeres albumokat hagytak maguk után, valahogy mindig sikerült elveszniük a patinásabb zenekarok mögött. A zenekarnak most sikerült lefékeznie magát a két világ között: nem adnak magukból sem túl sokat, sem pedig túl keveset, hanem épp eleget; de közben sikerül elérniük, hogy a nagyérdemű kellően éhezzen a következő nagylemezre.

Dallista:

1. No Time To Live Forever
2. Universal
3. 200 Years (feat. Ally Storch)
4. Live The Tale
5. The Wonders Still Awaiting (Acoustic Film Score Version)
6. No Time To Live Forever (Orchestral Version)
7. Universal (Orchestral Version)
8. 200 Years (feat. Ally Storch) (Orchestral Version)
9. Live The Tale (Orchestral Version)