Celtian – Secretos De Amor Y Muerte (2024)

By: Sarok Bettina 2024. ápr 05.

Kevés olyan zenekar található a palettán, amely elmondhatja magáról, hogy hangzásban kis híján tökéletes mása a Mägo de Oznak. Nos, a Celtian, – amely alapból egy Mägo de Oz-dal címét kölcsönözte nevének –, pontosan azon csapatok közé tartozik, amely kísérteties módon eleveníti meg a spanyol mágust a zenéjében, ugyanakkor mégis sajátjának mondhatja azt, amit épp játszanak.

A formáció immár negyedik lemezével tört piacra, amely ugyanakkor a harmadik olyan hanghordozó, amelyen Xana Lavey jóvoltából ének is hallható. A zenekar legutóbbi lemeze rendesen feltekerte azt a bizonyos gázpedált, így cseppet sem volt meglepetés, amikor a beharangozók arra engedtek következtetni, hogy a banda az új lemezre egészen bevadult.

Na persze továbbra is meghagyták azokat az apróságokat, amitől Celtian a Celtian, még akkor is, ha Xana Lavey továbbra sem egy tipikus metálhang, pedig az elmúlt lemezekhez viszonyítva egészen nagyon fejlődött az alakítása. Az énekesnő önbizalmán egészen biztosan nagyot dobott, hogy átvehette Patricia Tapia helyét a Mägo de Oz soraiban a fellépéseken, csakhogy nem mindig áll jól, amikor egy agresszívabb ponton úgy erőlködik, mint a partra vetett hal.

A Secretos De Amory Y Muerte címet viselő dalcsokor egyébként egy intróval veszi fel a fonalat, amelynek feltett szándéka, hogy elkalauzolja a hallgatót abba a csodálatosan színpompás világba, ami a borítón is visszaköszön. Maga a nóta egyébként kiválóan megágyaz a már rendes dalként bevonuló La Profecía című tételnek, amely a folkos/kelta vonallal és a vaskos gitárjaival erősen hajaz a Nightwish-re, de ugyanez elmondható a második szerzeményről is, amely az Adelina címet kapta.

A Serena a lemez egyik legkülönlegesebb darabja, amely eleinte nem feltétlenül mondható metáldalnak, mégis ez a korong egyik legmozgalmasabb tétele. A Maleficio De Sangre hozza elő elősként a banda vadabb oldalát, okosan ügyelve arra, hogy a Celtian esszenciája továbbra is uralma alatt tarthassa a lemez kétség kívül húzódalaként aposztrofált nótát. Az Hasta El Final kezdeti dallamai egyfajta ősi rítust hivatottak megidézni, nekem erről egyébként pont az Outlanders Craigh na dunos jelenete villant be. A dal refrénje egy egészen picit a Nightwish Last Ride Of The Day-ét idézi, míg a Camino De La Tempestad részben a Mägo Astaroth-jából szívta fel magát.

A lemez második fele kissé lustábbra sikeredett, nekem báris nem annyira izgalomteljes, mint a korong első fele. A lemezt záró Tras El Letargo azonban visszarepíti a hallgatót a lemez első felére jellemző pörgős atmoszférához, ráadásként megkapjuk Rafa Blast, a Mägo de Oz énekesét is egy pazar kis duettre, amely olyannyira vérpezsdítő, hogy az embert azon nyomban letöri a tudat, hogy az az album bizony a végéhez ért.

Az előző lemezük rendesen feladta a leckét a csapatnak, amely most minden eddiginél jobban túl kívánta szárnyalni a már magáénak tudható sikereit, hiszen zenei viszonylatban ezúttal is remek végeredményt tálaltak. Ének szempontjából Raquel is sokat fejlődött az előző lemezekhez képest, s habár – ahogyan azt fentebb is kifejtettem – továbbra sem egy tipikus metálhang, most már kevésbé hamiskás az éneke.

Véleményem szerint,születtek annyira jó dalok, hogy a legtöbbjük meg tudjon birkózni a hörgéssel, amely az első nagyobb újítás a Celtian létezése óta. Amikor kijött a Maleficio De Sangre, akkor azzal nyugtatták a fanokat, hogy nem őrültek meg teljesen, éppen ezért tényleg csak azokban a dalokban bukkan majd fel a hörgés, amelyek feltétlenül megkívánják. Mint az kiderült, ez mindössze szűk két dalt takar. Én azonban arra bárotítanáma zenekart, hogy igenis merjenek ennél jobban megőrülni, merjenek bevállalni olyan dolgokat, amelyek korábban nem voltak jellemzők a dalaikra, mivel azt senki sem fogja a szemükre hányni, hogy fejlődnek, és nyitottabbak lesznek.

Merjenek szabadon szárnyalni, és azt tenni, amit a szívük is diktál. Azzal, hogy merészebbek lesznek, csakis nyerni tudnak, veszteni semmikép, a Secretos De Amor Y Muerte pedig tökéletes kiinduópontja annak, amit a jövőben elérhetnek.

Dallista:

1. La Lira Encantada
2. La Profecía
3. Adalina
4. 4. Serena
5. Maleficio De Sangre
6. Hasta El Final
7. Camino El La Tempestad
8. No Vuelvas A Llorar
9. Caricia Mordaz
10. Renacer
11. Sueños De Cristal
12. Oh, Catarina
13. Tras El Letargo