Deathless Legacy – Damnatio Aeterna (2025)

By: Sarok Bettina 2025. feb 26.

Az olasz formáció munkássága 2006-ban indult hódító útjára, első lemezükre azonban egészen 2013-ig várni kellett. Maga a zenekar nekem 2022-ben került a látókörömbe, az évben adták ki ugyanis ötödik nagylemezüket, a Mater Larvarum képében.

Az alaprecept szerint a banda heavy metált tol, a brigád azonban sokkal inkább az okkult vagy a horror metalt preferálja. Legutóbbi korongjuk engem megvett kilóra, így viszonylag hamar felkaptam a fejem az új lemez hírére, amely március 7-én jelenik majd meg.

A formáció viszonylag nagy elvárásokkal néz szembe legutóbbi sikereiket szemügyre véve, és bár az önismétlés abszolút nem opció, most mégis kísérletet tesznek arra, hogy képesek-e önmagukon túltenni.

Ahogyan az várható volt, Steva és csapata ön azonos maradt, mind koncepcióban, mind a dallamok tekintetében. A gótikus és a szimfonikus elemek vezérfonalai maradtak a zenéjüknek, amely a híreknek eleget téve sokkal mélyebbre ás a sötétség útvesztőjében.

A remek kezdés ellenére azonban egyre inkább leépül a lemez, mindössze néhány dallamfoszlány tudja lekötni a hallgatót, amin egyáltalán nem segít, hogy bizonyos nóták a hat percet is bőven átugorják, megjegyzem felettébb indokolatlanul. Vannak persze kiemelkedően jól megszerkesztett darabok elég csak a címadó Damnatio Aeternára gondolni, amelyben nemcsak a kórus viszi a pálmát, de olyan orgonaszólók vetekszenek egymással, melyekre Falk Maria Schlegel is elégedetten bólogatna.

Kellemesen dallamos darabok is helyet kaptak a dalcsokorban, ilyen többek között az első kislemezként kiadott Miserere, amely abszolút jó választás volt e tekintetben. De említésre méltó még a Nightshade, a Mother Of God vagy akár az Oblivion, amely már-már provokatív módon kacérkodik a sötét oldallal. A rétestészta hosszúságú nóták kínvallatásra egészen alkalmas darabok, ám hiába oly komplexek, ha a cél, amit szolgálni hivatottak a legapróbb szikráját sem mutatja.

Évek teltek el a zenekar legutóbbi lemeze óta és továbbra is az a benyomásom, hogy a Deathless Legacy továbbra is tejhatalommal bír a horror metal műfajában, noha az orgona dallamfonalai óhatatlanul a Powerwolfot juttatják eszembe. A Damnatio Aeternát is ugyanaz az erő hajtja, mint a banda eddigi korongjait, mostanra azonban sokkal szenvedélyesebb, misztikusabb köntöst öltöttek a dalok, melyek ezúttal sem adják könnyen magukat, de a nyitottság nagy erény a zenekarra nézve, merthogy az, amit művelnek valóban egyedülálló a palettán.