Noha a Lacuna Coil egyike gyermekkorom meghatározó zenekarainak, azért annyira sosem voltam elszédülve a csapat munkásságától. Huzamosabb ideig nagyobb is volt a távolság közöttünk, mint a közelség, így mindenféle kertelés nélkül kijelenthetem, hogy bizony vannak olyanok lemezeik, amelyek teljesen kimaradtak az életemből.

Valamikor a Delirium környékén kerültek vissza a látókörömbe, nem kis meglepetést hozva magukkal. A banda úgynevezett stílusváltása egyfajta újszerű frissességgel ruházta fel őket, amely kifejezetten jót tett a zenekar befásult mókuskerekének. Aztán  2019-ben befutott a Black Anima, amely túltett mindenen.

Az új korong még elődjénél is misztikusabb és nyersebb lett, és volt benne valami egészen izgató hozzávaló, amely úgy fest végérvényesen a formáció új hajtóerője lett. Kérdések egész hada övezte a Sleepless Empire érkezését, hiszen egy több mint 30 éve működő zenekarról beszélünk, melynek alap triója vélhetően már olyannyira ismerik egymást, hogy gesztusokból megállapítják mire gondol a másik. Ami ennek tekintetében borítékolható volt, az nem más, mint a minőség

Ami mellett pluszban nem lehet szó nélkül elmenni, hogy Cristina Scabbián abszolút nem fog az idő! Az olasz pacsirta mindig is kiemelkedő alakja volt a metál csajos frontjának, és még mindig nem hiszem el, hogy a nő egy idős az anyámmal, de nála a kor tényleg semmit sem jelent. Scabbia vokális teljesítménye mindössze annyit változott az elmúlt évtizedekhez képest, hogy sokkal szélesebb skálára terül el, olyan bravúrokat alkalmazva, melyekre korábban még nem volt példa.

Sérelmeztem néhányszor, miszerint Andrea Ferro amióta megtanult hörögni elfelejtett énekelni, a Sleepless Empire azonban most feledtetni tudta velem ezt a változatosságot, sőt emberünk sokkal érettebb munkát végzett, mint az előző lemezeiken.

A dalok egytől egyig komoly témákat boncolgatnak, ám a zenekar első sorban a mai, modern világ mozzanatait vesézi ki komolyabban, azt, hogy mivé formálja az emberiséget a világháló, és a különféle közösségi felületek, amelyek hatása úgy terjed akár a pestis. Talán pontosan ez az oka annak, hogy nagyobb ívű változás nem lelhető fel a lemezen, ami bizonyos szempontból egészen zavaró.

A zenekar felépített egy komor, vészjósló koncepciót, amely stabilan a korong gerince, ettől viszont számomra pontosan olyan hatást kelt, mintha nem is tizenegy különálló dalt hallgatnék, hanem egyetlen eposzt tizenegy fejezetre osztva, egyedül talán az I Wish You Were Dead tud valamelyest kiemelkedő hatást kelteni, vagy a Never Dawn, amely egyfajta kakukktojásként tesz pontot a lemez végére.

Nem kétséges, hogy több mint 30 év után nehéz tartani a lepést a korszellem követeléseivel és az önazonossággal szemben, a Lacuna Coil azonban szépen veszi az akadályokat. A maga súlyosságával és kritikus kiállásával egészen kellemes hallgatni való a Sleepless Empire, amit max a hardcore fanok fognak újra és újra előkapni, magyarul azok, kiknek bizalma egy pillanatra sem hagyott alább a zenekar felé – hát én sajnos nem ez a kategória vagyok.

Dallista:

1. The Siege
2. Oxygen
3. Scarecrow
4. Gravity
5. I Wish You Were Dead
6. Hosting the Shadow (feat. Randy Blythe)
7. In Nomine Patris
8. Sleepless Empire
9. Sleep Paralysis
10. In The Mean Time (feat. Ash Costello)
11. Never Dawn

Album: Sleepless Empire

Előadó: Lacuna Coil

Kiadó: Century Media Records

Megjelenés: 2025.02.14.

Értékelés: 8/10