Február 28-án, azaz tegnap került boltokba az Avantasia vadonatúj, sorban tizedik nagylemeze, amely a Here Be Dragons elnevezést kapta. Tobias Sammet rendre izgalommal telve nyilatkozott a kiadványról, amely elmondása szerint teljesen más folyamat útján készült, mint elődjei, olyannyira, hogy ez a csapat első olyan korongja, amely nem egy komplett koncepciót kísér végig, hanem egymástól teljesen független szerzeményeket tartalmaz.

A német muzsikust most méltán önti el csordultig a büszkeség, az elmúlt napok során többször is kijelentette, hogy a Here Be Dragons a zenekar valaha írt legjobb lemeze, ami nem is olyan meglepő, hiszen – mint kiderült – Tobiasnak egyfajta terápiás folyamatnak ért fel a megalkotása. Okkal merül fel a kérdés tehát, hogy az album valóban vidámabb hangulatot sugároz, mint az őt megelőző A Paranormal Evening With The Moonflower Society?

„Abszolút. Az örömteli kifejezést egyébként sokan összekeverik a boldoggal, én pedig kifejezetten utálom a happy metal kifejezést. A hangulat változatos: egyes részek sötétebbek, de vannak izgalmas és kalandos fejezetek is, de azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon ütős lemez lett. Nincs túlterhelve. Most egészen másként közelítettem a lemezhez, mint az előző kettő esetében. Kemény gondolatokat kellett kivernem a fejemből. Egy félreértett lény voltam, aki összeomlott a nyomás és mindenféle szarság miatt, amit kaptam, kezdve azzal, hogy jó ideje nem csináltam Edguy-lemezt, noha többen úgy gondolták, hogy márpedig ezt kellett volna tennem. Most nem a zenésztársaimról beszélek, hanem arról, hogy alapvetően hogyan vélekednek rólam a publikumban, és arról, hogy hogyan hagyhattam cserben embereket, azáltal, hogy csinálhatnék dolgokat, de mégsem teszem.” – ecseteli Sammet, aki az Edguy szüneteltetése óta valóban kapott már hideget-meleget.

„Én viszont azt mondom, hogy senki sem jár az én cipőmben, fogalmuk sincs róla, hogy tíz éven át közel álltam a kiégéshez, mivel túlvállaltam magam. Úgy fest, hogy ez senkit sem érdekel. Ki kellett adnom magamból ezeket a gondolatokat, és pontosan ezt csináltam a »Moonglow« és »A Paranormal Evening With The Moonflower Society« lemezekkel. A zene nagyon fontos számomra, általa csakis előre tekinthetek, kiönthetem a lelkemet, és megtisztíthatom az elmémet.” – folytatta.

De mégis milyen érzéseket tört felszínre a Here Be Dragons tervezése?

„Olyan érzés volt elkészíteni a lemezt, mintha egy üres vászon előtt ülnék, még egy bevállalós döntést is meghoztam. Nem feltétlenül nevezhető bátor döntésnek, de mindenképp egy olyan lépést volt, amire senki sem számított. Úgy határoztam, hogy az Avantasia történelme során most először nem fogok koncepciós lemezt készíteni. A »Here Be Dragons« című dalom már megvolt, ami egy korábbi dalom részlete volt, nem az egész dalé, csupán egy részlete volt annak. Arra gondoltam, hogy ez remek címe lehetne az új lemeznek.” – elmélkedik, megemlítve, hogy:

„Ez egy ősi tengeri térkép származéka, amely a feltérképezetlen területeken jelzi, hogy senki se jöjjön ide, mivel itt sárkányok is lehetnek. Számomra ez felért egy meghívással, szóval eldöntöttem, hogy belevetem magam a munkafolyamatba, alkotok egy lemezt, egymástól külön álló dalokkal, melyeket nem fon össze a koncepció vagy a rockopera láncolata. Fejest akartam ugrani ebbe a kalandba, és komponálni a zenekarnak, ami teljesen természetesnek hatott.” – fejezi ki magát.

A zenész teljes mértékben elengedte magát a dalszerzés során, mindeközben arra is kitért, hogy miként jellemzi saját magát a zenekar fejeként:

„Kényelmesnek hatott, hogy hosszú idő után ismét átengedtem a gyeplőt a kevésbé ismert, pofátlan, tréfás énemnek, a »Creepshow« például ennek eredményeként született. Hét évvel ezelőtt ilyet biztosan nem csináltam volna az Avantasiával, most azonban sokkal magabiztosabb vagyok. Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton amiatt aggódj mit tehetsz és mit nem, különösen, amikor a világodat te magad teremted meg. Nem szeretném úgy jellemezni magam, mint az Avantasia diktátora, sokkal inkább mondanám magam jóságos királynak – ez sokkal jobban hangzik. Ennek jegyében álltam neki az új lemez készítésének és pontosan emiatt lett ennyire kompakt és ütős, felemelő és vidám.” – osztja meg mókás gondolatmenetét, miközben komolyabb témára is reflektált:

„Az élet akkor zajlik igazán, amikor terveket szősz. Sosem tudhatod mi leselkedik rád, vagy hogy mit tartogat számodra a jövő. Volt egy megérzésem, amikor újrakezdtem az Avantasiával, noha ez korántsem volt a tervem része. Arra gondoltam, hogy készítek egy szólólemezt. Csinálni akartam valamit az Edguy mellett. Olyasmit, amit teljesen egyedül alkothatok viták és mindenféle kompromisszum nélkül. Belátásom szerint ebben semmi rossz sincs, különösen, ha egy olyan banda tagja vagy mint az Edguy. Ha gyerekkorotok óta ismeritek egymást, valahol normális, hogy mindenen összeszólalkoztok. Egyedül akartam alkotni, és végül megszületett a »The Scarecrow«.” – mesélte az Avantasia újraegyesítéséről.

„Elkezdtem írni, és amikor elkészült a »The Scarecrow«, amely a második dalom volt, rájöttem, hogy tökéletesen úgy szól, mint az Avantasia – ekkor döntöttem el, hogy újrakezdem. Megcsináltuk, majd nem sokkal később felkérését kaptunk a Wacken Open Air-től, ahol 80.000 ember előtt játszottunk, habár én abban a tudatban éltem, hogy az Avantasiával sosem fogok élőben játszani.” – vallja be.

Tobiasnak sokáig kétségei voltak az Avantasiát illetően, noha lélekben talán pontosan tudta, hogy egy napon az Avantasia jelenti majd a prioritást…

„Visszatekintve, ez akkoriban pusztán egy projekt volt, de közben arra is rájöttem, hogy ha visszautasítok egy ilyen ajánlatot, akkor nem érdemlem meg, hogy sikeres legyek, noha kisgyerekként pontosan ez volt az álmom. Őrültség lett volna lemondani egy ilyen ajánlatról, hiszen mégiscsak a világ legnagyobb metálfesztiváljáról van szó. Végül rábólintottam, majd ezt követően sorra érkeztek a felkérések Japánból, Latin-Amerikából és Európa minden szegletéről. Végül sokkal többek lettünk, mint egy projekt. Ez már közel sem egy all-star projekt; immár önálló világgá vált.” – örvendezik.

„2011-ben a Wackenen együtt játszottunk Michael Kiskével és Kai Hansennel, az egész olyan volt, mintha a Helloween egyesült volna az Avantasiával. Ekkor úgy éreztem, hogy ennél jobb sorsunk már sosem lesz, mondtam is a srácoknak a színpadon, hogy az Avantasia itt és most befejezte. Nyilván tévedtem, mert egy idő után úgy éreztem, hogy még több Avantasia-művet kell készítenem, mivel ez az én zenekarom, a kreatív bázisom, a döntéseket én hozom, de ez a zenekar saját világot birtokol.” – ismeri be, befejezés gyanánt pedig a következőket újságolta: 

„Az Avantasia kellő szabadságot ad ahhoz, hogy kiéljem a kreatív fantáziámat, mivel nincsenek korlátok. Olyan dalokat akarok írni, amiket el is tudok énekelni, de akár kereshetek is valakit, aki el tudja őket énekelni. Óriási élmény, hogy kiélhetem a fantáziám. Most már nem követem el azt a hibát, hogy azt mondom, hamarosan talán vége mindennek, mert ez nem így lesz.” – nyilatkozta.