December utolsó napján került boltokba a Feuerschwanz vadonatúj albuma, ami a Memento Mori elnevezést kapta. A srácok teljes titokban készítették el a korongot, ami a tavaly nyáron debütált Das Elfte Gebot utódjaként szuperál.
Legutóbbi albumuk hatalmas sikerre tett szert világszerte, s ezáltal a csapat népszerűsége is a duplájára növekedett. Elmondásuk szerint tudatos lépés volt, miszerint újdonságuk a Das Elfte Gebot nyomán halad majd, így nem okozott túl nagy meglepetést, hogy az új dalok mellé néhány érdekes feldolgozás is terítékre került.
A Feuerschwanz munkássága igen sokszínű és változatos, hiszen amellett, hogy a kezdetektől fogva a medieval metál képviselői, eleinte mindössze poénos dalcsokroktól duzzadt repertoárjuk. A 2018-as Methämmer azonban komoly változásokat hozott, hiszen immár „komolyan vették” a zenélést, született is néhány himnusz, az i-re a pontot viszont a Das Elfte Gebot helyezte fel.
Nagyot fordult a világ a zenekarral és ezt most új lemezük is tökéletesen megmutatja, hiszen mindenféle túlzás nélkül egy kifogástalan alkotás lett. A Memento Mori magával a címadóval fogadja a hallgatót és már a legelső másodpercekben észlelhető, hogy ez a korong minden csak nem unalmas. Az Untot In Drachenboot volt a legelső tétel, amit megismerhettünk – készült is hozzá egy élőhalottakat felvonultató vikinges klip –, azóta pedig igazi közönségkedvenc nóta lett. Pörgős dallamok, tapadós refrén, és a tény, hogy ez a csapat már messze nem az a formáció, amely 2005-ben boltokba küldte a Prima Nocte című nagylemezt.
Az Ultima Nocte alátámasztja a korábban elhangzottakat, mely szerint a Memento Mori ott veszi fel a fonalat, ahol a Das Elfte Gebot befejezte. Az Ultima Nocte ugyanis erősen idézi az előző lemez zárótételét, az Unter dem Drachenbanner-t, ezzel viszont semmi baj, hiszen kilencedik lemezükön is fellelhető volt olyan szerzemény, amely egy korábbi album dalát idézte.
A Raush Der Barbarei keleties hangzása szintén újdonság a németek részéről, ahogyan a vadabb, mérgesebb előadás is. Személyes kedvenc azonnal a Krampus lett, hiszen december 24-én publikálták kislemezként. Az egész nóta azonnal magába szippantja a hallgatót, így nem is olyan buta dolog, ha az ember akár tízszer is képes egymás után meghallgatni – megunhatatlan. A latinul felcsendülő refrén akarva-akaratlanul is Powerwolf-ot idéz, de Ben Metzneréknek még ez sem róható fel hibaként.
A srácok vikingesre vett figurájuk visszatért, ugyanis a Feuer und Schwert (Tűzzel és karddal) keretein belül ismét egy epikus, harcos tételt köszönthetünk. A Das Herz Eines Drachen azonban a Feuerschwanz valaha született leggyönyörűbb balladája lett! A dal elején tökéletesen egészíti ki egymást a hegedű és az akusztikus gitár, ahogy pedig halad előre egyre inkább érezhető az az erő, ami kibontakozni készül; és amikor megtörténik, akkor határozottan libabőr járja át a hallgatót. Maga a dal egyébként továbbra is a viking világot idézi, a szöveget figyelve egy igen szívhez szóló nótához van szerencsénk, eleinte flashback-szerű történetszállal, amit Hauptmann Feuerschwanz-nak köszönhetünk.
Nem titok, hogy Ben Metzner hatalmas Gyűrűk ura-fan, ennek nyomán született meg a Rohirrim című daluk, ami a bátor, orkokkal harcoló lovasok előtt tiszteleg. Jómagam is hatalmas rajongója vagyok a trilógiának, így nem is volt kérdés, hogy a dal személyes kedvencem lesz, hiszen tökéletesen vissza adja a Tolkien-regény világát, különösen az abból készült adaptációkét.
Elmondásuk szerint az Am Galgen című daluk születésében hatalmas szerepet játszott egy Francois Villon költemény, magát a dalt pedig egy nagyon epikus, már-már old school-szerű, középkori rockként jellemzik. Igazuk is van, hiszen a skót dudán át a hurdy gurdy-ig minden féle csodahangszer megszólal, ezzel újabb mérföldkövet meglépve.
Hannibal című daluk továbbra is hozza az album színvonalát, elődjeihez hasonlóan igen dallamos tétel, és persze egy dallamokba font flörtölési kézikönyv – avagy egy klasszikus flörtölési taktika az ókorból. „Hannibal ezer elefánttal vonult csatába, hogy meghódítsa az áhított nő szívét” – olvasható a csapat kommentárjában. Feuerschwanz-album nem múlhat el anélkül, hogy legalább egy tétel ne az ivászatról szólna. A vikingek, az élőhalottak és Rohan lovasai után ezúttal a skandináv mitológia felé evezünk, ehhez pedig a Skaldenmet szolgáltatja az alapot.
Ennyi lett volna az új Feuerschwanz-album, már ami a banda új dalait illeti, ugyanis az előző korong példáját követve ezúttal is bombasztikus feldolgozásokkal készültek, most azonban minden tag a személyes kedvencei közül szemezgetett.
Elsőként egy The Weekend-slágert ismerhetünk meg, amit Ben választott, elmondása szerint azért esett a választása a Blinding Lights-ra, mivel a nóta a 80-as évek hangulatát idézi, Ben pedig pontosan emiatt bolondul érte. A csapat beismerte, hogy hatalmas kihívás volt folkmetálba burkolni a dalt, a végeredmény azonban minden bizonnyal irigylésre méltóan maga mögé utasítja az eredetit.
A lemez fénypontja természetesen a Manowar-feldoglozás, a Warriors Of The World United. A srácok szerint ez a dal napjainkban aktuálisabb mint valaha, hiszen szembe találhatjuk magunkat olyan helyzetekkel, melyeket csak együttes erővel oldhatunk meg, mindegy egyéb tényezőt mellőzve. Ehhez hűen ők is hívtak segítséget a nóta a rögzítéséhez, így olyan harcostársak sorakoztak fel melléjük, mint az előző lemezen már tiszteletét tevő Melissa Bonny, a Gloryhammer egykori énekese, Thomas Laszlo Winkler, valamint a Saltatio Mortis frontembere, Alea der Bescheidene.
Hamár az egész lemezt a vikingerő járja át, akkor egyértelmű, hogy egy klasszikus is helyet kell, hogy kapjon a lemezen, ez pedig nem lehet más, csak is egy Amon Amarth-tétel. A Sabaton már megpróbálkozott a Twilight Of The Thundergod újra értelmezésével, Ben Metzneréknek azonban sokkal jobban sikerült! Hauptmann választása a 90-es évekre tesz egy kis kitekintőt, és mivel az előző korongon is a lehető legjobban sültek el az őrültebb ötlete, úgy ezúttal a The Bad Touch is erre tesz kísérletet – nem kis sikerrel.
Amikor először megláttam, hogy felkerült a lemezre a Dragostea din tei bevallom őszintén, hamar elkezdtek dolgozni bennem a kukacok, hiszen nagy valószínűséggel nincs olyan ember, aki ne ismeré a dalt, de most már olyan sincs, akit ne érdekelne, hogyan szuperál az O-zone slágere folkmetálban. Ha mondjuk rangsorolni kellene a hét feldolgozás, akkor részemről Johanna és a Dragostea din tei viszi a pálmát, hiszen a party dalból, vikinges party dalt varázsoltak – lenyűgöző! A sort végül a Square Hammer és a Der Graf című dalok zárják, előbbiben Hodi tündököl, míg utóbbiban Hauptmann.
A Feuerschwanz ismét kiadta az év lemezét, egyetlen másodpercébe sem lehet belekötni, a dalok teljes mértékben azt a színvonalat hozzák, amit mostanában el lehet várni a csapattól, és bár úgy vélik, hogy a Das Elfte Gebot folytatásaként született a Memento Mori, a végeredmény azt mutatja, hogy ez nem így van. A Memento Mori már most maga mögé utasítja tavaly nyáron debütált elődjét, mit több, igen kemény ellenfélnek bizonyul majd a csapat soron következő lemezeivel szemben.
10/10
