HammerFall - Hammer Of Dawn (2022)

attachment-hammerfall_hammer_of_dawn.jpg

Február 25-én jelent meg a HammerFall vadonatúj nagylemeze, a Hammer Of Dawn. A formáció mindössze három nótát osztott meg a hallgatókkal előzetes gyanánt, kezdve a címadó Hammer Of Dawn-nal, mely tétel hamar felcsigázta a fanokat.

Habár többen az egekig magasztalták, én azonban félve vágtam neki az új lemez hallgatásának, jegyében annak, hogy gyerekként nagyon szerettem a bandát, később azonban egyre inkább lankadni kezdett érdeklődésem a zenéjük iránt. Olyannyira sikerült elhidegülnöm tőlük, hogy az elmúlt években már egyáltalán nem tudott érdekelni, amit épp megjelenítettek; de akár úgy is fogalmazhatnék, ha valaki pusztán kíváncsiságból megkérdezi, melyik lemezüket pörgettem le utoljára elejétől a végig, biztosan nem tudnám megválaszolni.

Amikor kislemezként kijött a Hammer Of Dawn, megfordult a fejemben, hogy talán mégsem lesz olyan szörnyű ez a lemez mint ami az első következtetésem volt, majd megérkezett a Venerate Me és akkor kezdtem szép lassan elengedni a dolgot. Kezdem azt hinni, hogy a svédek lassan kifogynak a mondanivalóból, de nagyon úgy fest, hogy már az önismétlés is túl nagy falat nekik. A Brotherhood és a No Son Of Odin közben még valahogy kibírtam, hogy ne aludjak be, vagy ne ugorjam át a dalokat – de tényleg hatalmas respect kellett ahhoz, hogy ezt leerőltessem.

Aztán elindult a Reveries és amellett, hogy majd kiestek a szemeim, olyan szintű röhögőgörcs kerített uralmába, hogy arra talán még nemigen volt példa korábban. Egyszerűen nem hittem el, amit hallok. A nóta messze kimeríti a nevetséges fogalmát, a „temérdek mondanivalójával” pedig többet ért volna bedobni egy fiókba had porosodjon az idők végezetéig. Kb a második refrénig, méghogy refrén... szóval, a második adag nánánáig bírtam, mire elhatároztam, hogy ebből ennyi elég is volt.

Két teljes napra tettem parkolópályára a lemezt, majd tényleg csak a tisztelet kedvéért döntöttem úgy, hogy kiderítem mit tartogat a második fele –  hogy miért azt ne kérdezze senki. Valójában semmi meglepő nem várt rám a folytatásban, mármint azon kívül, hogy bebizonyosodott számomra, hogy lehet elérkezett az ideje annak, hogy a banda új lemezeit érdemesebb elengedni, mintsem végig szenvedni.

Percekkel később már azon kaptam magam, hogy a korábbi HammerFall-lemezek között búvárkodom olyan dalokat keresve, amelyek kitörlik a fejemből a Hammer Of Dawn puszta létezését is. Pozitívumként elmondható, hogy Joacim Cans még mindig ereje teljében van, hangja egy másodpercet sem kopott és talán ez volt az egyetlen olyan momentum, amivel összességében közös nevezőt tudtam találni az albumjaik között.

A HammerFall-t sosem azért szerettem, mert „hű de fantasztikus dalokat szereznek, és mert leköt a dalok szövege”, figyelmem mindig is a dübörgő gitárok felé húzott, és talán egykor ők is szerepet játszottak abban, hogy jómagam is hangszert ragadtam. Tekintve, hogy kb. a (R) Evolution óta nem tudnak hallgatóként megfogni, nem voltak túlzott elvárásaim a mostani lemezzel kapcsolatban sem. Általában lefutom azt a tiszteletkört, hogy bele-belehallgatok, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Meglehet, hogy nekem a HammerFall manapság instrumentális változatban illeszkedne be a lejátszási listámra, csak semmi ó-ó-ó, semmi náná, és gyakorlatilag semmi szöveg, csak két gitár, ami eszeveszettül leviszi a fejem és elviszi az egész show-t – elméletben.  

Nem vitatom, hogy erősen érzékelhető a Helloween hatása mint első számú példakép, ugyanakkor egy Helloween szinte bármikor letud kötni az új lemezeivel, a HammerFall-ról viszont ez már nem mondható el. Az értékelést azt döntse el mindenki kedve szerint, hiszen mégis csak ízlések és pofonok. Volt aki ódákat zengett az albumról és dobott rá egy nyolcast (?), de azért akadnak reális vélemények is, ugyanis bármennyire is hihetetlen a negatív kritika is kritika, habár valamiért folyton azt nézik bolondnak, aki kimondja, hogy ez igenis gyenge.

attachment-hammerfall_2021.jpg

Előadó: HammerFall

Album: Hammer Of Dawn

Kiadó: Napalm Records

Megjelenés: 2022. 02. 25.

Dark Chest Magazine – Online rockzenei magazin. Hírek, lemezkritikák, egyedi cikksorozatok

Cikkek, érdekességek, lemezkritikák, feltörekvő előadók kutatása/bemutatása

Friss topikok

süti beállítások módosítása