A spanyol MariskalRock csípte mikrofonvégre a Lacuna Coil énekesnőjét, akit jobbára a nemrégiben megjelent Comalies XX című lemezükről faggattak ki. A formáció többször is elmondta, hogy a Comalies című lemezük húszéves évfordulója alkalmából valami nagyon különleges dolgot eszeltek ki, hogy méltó módon megünnepeljék e jeles évfordulót, éppen ezért teljesen újra rögzítették a szülinapos szerzeményeket.
A mérsékelten új hangzásban visszaköszönő alkotás szép számmal megnyerte magának a közönséget, noha akadtak megnyilvánulások, melyek keserű szajízzel fogadták a régi-új kiadványt. A zenekar köztudottan új lemezén is dolgozik, amiről természetesen szó esett ezúttal is, ám a fő érdeklődés a fent is említett korongot képezi.
Az olasz pacsirta most elmesélte, hogy miként jutottak arra az elhatározásra, hogy újra felveszik a lemezt, ami az összes többi kiadványuk mellett oly kedves a számukra és miért pont most ütött szöget a fejükben a gondolat.
„Először is, ez egy húszéves évforduló, másrészt viszont ez is egy olyannyira fontos lemez számunkra, aminek nem lett volna elegendő egy újramaszterelés vagy egy teljesen új dizájn, valami sokkal különlegesebbet akartunk csinálni. Ugyanakkor számunkra is nagy kihívást jelentett, hiszen sokkal bonyolultabb olyasmit csinálni, ami már létezik, és más struktúrában feltüntetni, mint egy új albumot, amit a semmiből komponáltál.” – fogalmaz Scabbia.
Na de volt-e benne némi félsz a folyamatok alatt?
„Egyáltalán nem. Valójában elég izgalmas volt, mivel olyasmit csináltunk, amit már ismerünk, mindössze új köntösbe bújtattuk.” – mondja.
A banda új lemeze is gőzerőkkel formálódik, noha egyeseket a pandémia valóban arra sarkallt, hogy újdonságon dolgozzanak, a Lacuna Coil ezt egy teljesen más perspektívában kezelte, ugyanis ők számtalanszor kinyilvánították, hogy a karantén egyáltalán nem volt jó hatással az áhított szövegvilágra, éppen ezért nem akartak egy olyan lemezt produkálni, amit átjár a koronavírus-járvány.
„Megpróbáltuk, de nem akartunk olyan albumot, amire hatással van a szomorúság, és az a mennyiségű üresség, amit átéltünk. Amolyan paradoxon volt, mivel olykor a szomorúság ad ihletet, de ezúttal más a helyzet. Mintha megállt volna az idő, én pedig nem akarta, hogy erre bármi is emlékeztessen.” – nyilatkozza a spanyol riporter kérdésére.
„Akad néhány dalunk, de most inkább a Comalies XX bemutatására fókuszálunk. Apránként haladunk. (...) Most az új dalok komponálására koncentrálunk.” – tette hozzá.
A zenekar munkássága már a kezdetektől a gótikus metál jegyében mozog, Cristina azonban most elárulta, hogy nem rajonganak azért, ha egy adott műfajba sorolják őket, mivel ezt az évek során ők sem felejtették el, mindössze hidegen hagyják őket a klisék, és a Comalies albumot sem tűntetik fel más színben, elmondása szerint ugyanis a dalokban ugyanúgy megvan az a bizonyos fokú sötétség, ami az eredeti lemezt is körbe fonja.
„Igen, még mindig ugyanazok vagyunk, mi több, úgy is fogalmazhatnék, hogy az új változat sokkal sötétebb, mint az eredeti, jó pár dalt lelassítottunk, néhány rész pedig intenzívebb színezetet kapott. Az az igazság, hogy mi soha nem foglalkoztunk túlzottan a műfajokkal, sosem érdekelt ha valami gótikusabb, vagy epikusabb, vagy valami hasonló.” – reflektál, hozzátéve, hogy:
„Mindig is utáltuk a kategorizálást, a zene az zene és ennyi, az a fontos, hogy érzelmeket keltsen. Mindig is vonzottak minket a sötétebb dallamok, de ettől még nem kell gótikusnak nevezni. Nem szeretjük, ha klisék közé szorítanak minket.” – hangoztatja.
