Február 14-én jelent meg a Lacuna Coil tizedik nagylemeze, amely a Sleepless Empire címet viseli. A formáció legutóbbi korongja 2019-ben jelent meg, és ahogyan az várható volt, nagy sikert aratott világszerte. A világjárvány beütése során sem unatkozott Cristina Scabbia és csapata, a srácok ugyanis időközben kiadták a Comalies XX című alkotást, amely ugyanúgy sok időt vett igénybe, mintha megalkottak volna egy teljesen új hanghordozót.
Scabbia nemrégiben a spanyol Metal Hammernek adott egy részletes interjút, melyben elmesélte, hogy miért döntöttek amellett, hogy új köntösbe bújtatják a Comalies ikonikus dalait, de kitért arra is, hogy ez mennyiben befolyásolta a Sleepless Empire alkotási folyamatát.
„Számunkra a Comalies XX is olyan volt, mint egy új album. Nemcsak a zene, de az énekdallamok nagy része is teljesen új. Amikor új lemezen dolgozol, számos dologgal kell foglalkoznod, amelyek nem feltétlenül a zenéhez kötődnek. Nemcsak a mű megalkotásával kell foglalkoznod, hiszen ott van a korong marketingje, a turnék, az interjúk, melyek mind-mind sok időt vesznek igénybe.” – vezeti fel a témát, kitérve arra, hogy a világjárvány meredeken leblokkolta az alkotási folyamatukat:
„A világjárvány határozottan megbénította a kreativitásunkat, mi azonban olyan zenekar vagyunk, amelynek élnie kell ahhoz, hogy inspirálódjon. Imádunk turnézni, emberekkel találkozni, valós élményeket szerezni, melyeket később zenébe önthetünk. A világjárvány idején Olaszország volt a második legkritikusabb ország a járvány tekintetében, nem tudtunk közösen komponálni, még csak arra sem volt lehetőségünk, hogy megosszuk egymással a terveinket. Nyilván megoldhattuk volna online keretek között, ez azonban számunkra túlságosan is ridegnek tűnt. Pontosan emiatt csináltunk valami egészen mást, ami végül a zenekar hasznára vált.” – folytatta.
Noha sokan negatív visszhanggal méltatták a Comalies XX érkezését, Scabbia most elárulta, hogy a zenekar számára azonban egyfajta mentőövként szolgált:
„Általában, amikor leállsz a zenéléssel, minden más is leblokkol, a Comalies XX megírása viszont egy teljesen új ciklust nyitott a kreativitásunkban, olyan volt, mintha újra beindultak volna a motorjaink. Az új lemezhez is sok ihletet nyertünk a Comalies XX elkészítésével.” – újságolja.
Több mint három évtizedes pályafutása során egy szüntelenül fejlődőképes, újdonságra éhes zenekart tisztelhetünk a Lacuna Coil képében, amely mindössze slágerei nyomán emlékezet korai önmagára. A csapat talán pontosan emiatt ütközik olykor falakba a rajongóknál, hiszen a fanatikus zöme sokkal inkább a korai Lacunát szíveli, a mostanival pedig nehezen tud megbarátkozni.
Az együttes természetesen igyekszik ötvözni a régi és az új Lacuna Coil emblematikus jegyeit, amiről ekképp mesélt az énekesnő:
„Mivel mi írjuk a dalainkat, szerintem logikus, hogy becsempészünk ezt-azt a múltunkból, hiszen továbbra is szeretjük a korai munkáinkat, s az, hogy zeneileg fejlődünk korántsem azt jelenti, hogy már nem szeretnénk mindazt, amit a múltban csináltunk.” – elmélkedik, hozzátéve, hogy:
„Ha megismételnénk mindazt, amit korábban csináltunk, az azt jelentené, hogy van egy saját receptünk – kicsit olyan, mintha rendszeresen elkészítenéd a nagymamád receptjét, mert tudod, hogy az jó és biztosan beválik. Amikor ugyanazokat a dolgokat csináljuk az azért van, mert mi ezeket szeretjük. A srácok például imádják, amikor magas regiszterben éneklek, ezért ezt mindenképp olyan elemnek tartják, amit meg kell tartanunk. Pontos emiatt csinálom én a refréneket, Andrea pedig a hörgést, de mi ezt így szeretjük. Ez nem egy jól bevált képlet, amit csakis azért ismételgetünk, hogy lemezeket adjunk el, hanem azért, mert mi ezeket ténylegesen szeretjük, és ha olyasmit csinálhatunk, amit szeretünk, akkor nem számít, hogy mások mit gondolnak.” – emeli ki.
Szeret, nem szeret... Ahogyan minden előadó, úgy a Lacuna Coil is kapott már hideget-meleget, ők azonban nem minden kommentet vesznek rossz néven, sőt Cristina Scabbia elmondása szerint, az építő jellegű kritika olyasmi, amit bárkitől szívesen elfogadnak, csak legyen kulturáltan megfogalmazva.
„Nagyon kevesen utálnak bennünket. Szerintünk tökéletesen rendben van, ha valakinek nem tetszik, amit csinálunk, de persze mindez nevelés kérdése. Mi értelme megsérteni bárkit is, – különösen a művészeket – pusztán amiatt, mert nem tetszik, amit csinálnak? A negatív kommentek nagy része egyébként is a rajongóktól származnak, akik elégedetlenek. Az építő kritikát azonban szívesen elfogadjuk. Ha azt mondod, hogy neked jobban tetszik a húsz évvel ezelőtti Lacuna Coil, akkor szíved joga, nincs gond. Ez a te saját preferenciád, a zenei ízlésed, a saját történeted. Nincs azzal semmi baj, ha elmondod a véleményedet, manapság sokkal inkább azzal van a legnagyobb probléma, hogy sok esetben politikailag korlátozott a véleménynyilvánítás.” – értékel.
