Avantasia – A Paranormal Evening With The Moonflower Society (2022)

paranormalevening-cover-1024x1024.jpeg

Bevallom őszintén, egy kicsit el vagyok maradva a lemezhallgatási liturgiámmal, ugyanis november folyamán is annyi lemez megjelent, hogy már számon tartani sem lehet melyiket vegyem elő, és melyikkel várjak még legalább egy kicsit. Az újdonságok keresgélése közben jutott eszembe, hogy már bő egy hónapja félbe maradt az Avantasia újdonságának felfedezése, ami azért fúrta is az oldalamat rendesen, mivel kellőképp megnyert magának az, amit egy adott időben épp hallani véltem; éppen ezért úgy döntöttem, hogy nekifutok mégegyszer.

Tobias Sammet csodavilága, valamikor az igen meghatározó The Scarecrow lemez jóvoltából ragadott magával, kicsit fura, hogy épp a Lost In Space volt a legelső nóta, amit hallani véltem tőlük, noha jó benyomást keltett, és ez volt az a pillanat, amikor a nővérem által ráragadt az „oltári vőlegény” jelző Tobiasra, ami ahhoz képest, hogy egy random szófordulatnak indult, végül egy olyan frappáns hasonlattá nőte ki magát, ami azóta is kristály tisztán körbeírja az embert. Az ilyesfajta hasonlatainknak köszönhetően tudjuk a legjobban kibeszélni az általunk kedvelt előadókat, így egy olyan közegben is kellemesen eldiskurálhatunk az általunk érdekelt újdonságokról, amit a metálhoz nem értők képeznek, éppen ezért jó érzés, hogy csak mi ketten tudunk arról, hogy épp kiről, miről folyik a csevej (nem szép ezt így kimondani, de aki nem metálos, az tényleg buta a metálhoz, sorry).

Az Avantasia folyton kitündökölt a metálzene palettáján, sajátos stílusjegyeik eltéveszthetetlenek, az aktuálisan toborzott vendégsereg pedig kivétel nélkül fenséges. Tobias Sammet a németek Arjen Lucassenje, bármit is csinál, az minden tekintetben maradandó és fényűző. Éppen ezért nem tartottam meglepőnek a hírt, miszerint az Edguy rakétái kimerültek, pihenőre mennek, az Avantasia azonban csőre van töltve, de olyan mennyiségben, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva, hasonlóra még nem volt példa. Szégyen, nem szégyen, nekem az utóbbi jó pár évben egyébként is sokkal jobban bejött az Avantasia kínálata, az Edguyon már szinte érezhető volt, hogy kifulladtak – legalábbis egy kis időre.

A metálzene voltaképp olyan mint egy hangulatos bevásárlóközpont, kedvünkre válogathatunk a polcokon lévő felcímkézett nyalánkságok közül, legyen az épp a szimfonikus metál, esetleg valami dallamosabb, ott vannak a modernebb cuccok, és persze a megunhatatlan életérzés, amit a death metál kínál. Tobias azonban egyike azon lángelméknek, akik gondoskodtak arról, hogy ne csak olyan legyen, hogy opera metál, hanem legyen már olyan is, hogy metál opera; ja, igen a két szó csak fel van cserélve, na de egy kis logikával megspékelve azért érezhetően a kettő mégsem ugyanaz.  

avantasia-header.jpg

Kis híján szemek nélkül maradtam, amikor kiderült, hogy az Avantasia új lemeze az A Paranormal Evening With The Moonflower Society címet kapta, mivel a lemez címe konkrétan van olyan hosszú mint maga a tartalom, ami azért nem kevés minőségi időtöltés. Nem is kezdtem el boncolgatni fejben, hogy mire kellene számítani, aztán megérkezett a korong borítója, ami kicsit tim burtonös lett, a színházakat felidéző színpad azonban kezdett igen sokat mondó lenni. Valamiért még mindig metál operának nevezzük az Avantasia életművét, az új album egyes ívei azonban nekem sokkal inkább csapnak át musicalbe, mint metál operába, erre pedig rögtön a lemezt nyitó Welcome To The Shadows is beletrafál.

Tobiasnak különös érzéke van ahhoz, hogy kiválogassa, melyik lemezen ki, és melyik dalban énekeljen, aztán a sors furcsa fintora, hogy olykor pont a mester az, aki kilóg sorból, restellem kimondani, de néha élvezetesebb a vendéget hallani. Ralf Scheepers például ripityára lőtte az agyamat The Wicked Rule the Night-ban, Michael Kiske pedig már a kezdetektől alapembernek számít, és rendre rácsodálkozok, hogy ez az ember egyszerűen nem tud öregedni hangban, és erre egyértelműen rávilágít a The Inmost Light és az Arabesque nevezetű tételekben egyaránt.

Nagy durranásnak ezúttal az számított, hogy két dal erejéig csatlakozott a megszokott kis brigádhoz Floor Jansen, aki amolyan kellemes meglepetésként tündököl a lemezen. Az énekesnő hangjával hallhatóan történt valami, először azt hittem, hogy a húgát hallom énekelni, olyannyira kellemesen cseng a Kill the Pain Away-ben, mely nóta egyébként nekem személyes kedvencem lett. A Misplaced Among the Angels azonban nem győzött meg elsőre, a második-harmadik alkalom után viszont már sokkal szerethetőbbé vált. Jørn Lande szintén visszatérő vendég, így példásan hozza is a kötelezőt az I Tame the Storm-ban és persze a záró Arabesque-ben is.

Ezúttal is tartom magam ahhoz, hogy szükségtelen egyenként „felboncolni” a dalokat, egyetlen nóta kivételével engem megvett kilóra az extrahosszú című alkotás, na de nem is vártam mást. Az Arabesque-ben például kellemes meglepetés a skót duda aztán az arab vagy szebben megnevezve keleties motívumok jelenléte, amik nemcsak a dal elején mutatkoznak be, hanem átitatják az egész keringést. A Scarsnak például pont az egyszerűsége tudott lenyűgözni, nincs tarkítva ilyen-olyan töltelékkel, csak lazán végig folyik a szám az emberen és ennyi, valamiért mégis a lemez egyik legalulértékeltebb dala lett.

A többi nóta nekem tipikus avantasiás alkotás, pontosan azokat a jegyeket hozzák, amit az ember már nemcsak megszokott a bandától, de rendre el is várja, hogy megmaradjon a színvonal, amit Tobias Sammet immár több, mint húszéve töretlenül képvisel. Hogy őszinte legyek, már január óta pörögnek a lemezek, megjelent már vagy egy tucat, mégis elég csupán az egyik kezem ahhoz, hogy megszámoljam hány lemezhez tértem vissza rendszeresen az elmúlt hónapok során, az A Paranormal Evening With The Moonflower Society pedig pontosan abban a csoportban van, ami folyton visszacsalogat a tartalmához.  

avantasia-2022-scaled.jpeg

 Dallista:

01. Welcome To The Shadows
02. The Wicked Rule The Night
03. Kill The Pain Away
04. The Inmost Light
05. Misplaced Among The Angels
06. I Tame The Storm
07. Paper Plane
08. The Moonflower Society
09. Rhyme And Reason
10. Scars
11. Arabesque

Előadó: Avantasia

Album: A Paranormal Evening With The Moonflower Society 

Kiadó: Nuclear Blast

Értékelés: 9.5/10

Dark Chest Magazine – Online rockzenei magazin. Hírek, lemezkritikák, egyedi cikksorozatok

Cikkek, érdekességek, lemezkritikák, feltörekvő előadók kutatása/bemutatása

Friss topikok

süti beállítások módosítása