A finn énekesnő jó szókásához hűen igen mozgalmas életet él, ugyanis december 2-án jelent meg első válogatáslemeze, melynek mellékleteként elérhetővé vált Circus Life című jubileumi fellépése is, amit 2020 januárjában rögzített. A Nightwish alapító-énekesnőjét a közelmúltban kapta mikrofonvégre egy olasz lap, melynek hasábjain első körben arról mesélt, hogy mi minden befolyásolta Eye Of The Storm című szerzeményét, illetve, hogy saját belátása szerint az emberek miért is csodálják annyira szülőhazáját, Finnországot.
A folytatásban most egy egészen más területre vezényel bennünket a művésznő, ugyanis elmesélte, milyen érzés volt klasszikus háttérrel belecsöppeni a metálvilágba, illetve, hogy karrierje elején mi számított bökkenőnek, amikor színpadról színpadra járt a Nightwish-sel.
„Mindig is átéreztem a metál szépségeit. Én egy teljesen más háttérrel rendelkeztem, amikor elkezdtük a Nightwish-t még semmit sem tudtam a metálról, a legalapvetőbb dolgokat sem. Nem voltam a metálzene szerelmese, nem hallgattam metálzenét. Az egyedüli banda, akiket ismertem, a Metallica volt, a Black Album által ismertem meg őket, és nagyon fontos részei volt az életemnek. Majd amikor egy metálbanda énekese lettem, megéltem a metál életérzést, ezerféle dolgot megismertem, és megszerettem mindazt, amit a metálról tanultam.” – fogalmaz.
„Ugyanez történik a rajongóimmal is, akik felfedezik a saját zenémet, aztán felfedezik a Nightwish zenéjét is, és szeretik amit hallanak. Amikor én kezdtem el zenélni minden teljesen más volt, nem voltak körülöttem más nők, amikor fesztiválokon játszottunk. Mindenhol csak férfi énekeseket és zenészeket láttam, én voltam az egyedüli nő közöttük. Most már más a helyzet, hiszen rengeteg nő van manapság a metálban.” – mondja visszaemlékezve a kezdetekre.
Na de a legenda szerint, mégis mitől lett elfogadottabb a női frontemberekkel felálló csapatok létszáma?
„Tudjuk, hogyan csempésszük bele a bennünk élő női erőt a zenébe, ami vonzza az embereket. És ez csodálatos. Szerencsére már elmúltak azok az idők, amikor mindenféle sztereotípiák övezték a metálrajongókat. Ennek ellenére, még ma is akadnak olyan újságírók, akik egyértelműen nem a metálvilágból származnak, hanem a mainstream világából, és azt kérdezik, hogy vért iszom-e és még hasonló hülyeségeket!” – osztja meg tapasztalatait.
„Számomra felért egy győzelemmel, hogy ezeket a badarságokat végül pozitív irányba változtathattam, mivel imádom megnevelni az embereket. Néha jó, ha kicsit gondolkodásra bírjuk az embereket és kizökkentjük őket a szűklátókörű állapotukból. Gyűlölöm ezeket a sztereotípiákat, különösen amikor olyan emberek próbálnak kategorizálni dolgokat, akiknek egyébként is korlátozott a látásmódja.” – vallja.
És mégis mivel lehet meggyőzni a kételkedőket?
„Ahhoz, hogy megérts dolgokat, elég egyszerű szavakat használni, ami általában a zenén keresztül meg is történik. Csak becsukod a szemed és figyelsz. Mindannyian a magunk módján hallunk meg valamit, és persze másként is látjuk a dolgokat. Én másként hallgatok zenét, mint te, és ez fordítva is így van. Neked is megvan a véleményed arról, amit hallasz, és nekem is. Ezek persze különbözhetnek, de ez jó!” – nyilatkozza.
Az énekesnőtől egyre gyakrabban megkérdezik, hogy részéről van-e esély arra, hogy egy nap visszatérjen a Nightwish-be, amihez persze hozzátartozik egy adag bocsánatkérés azon tagok részéről, akik még nem lépték meg. Ennek apropóján Tarja most elmondta, hogy mindent meg lehet bocsátani, nem haragszik egykori zenésztársaira, azonban szerinte is vannak az életben olyan dolgok, amik nem érdemlenek bocsánatot.
„Ó... Azt kell mondjam, hogy saját belátásom szerint, mindent el lehet felejteni. Ez persze a Nightwish-ben töltött időszakomra is érvényes. Túl tettem magam rajta. Én már tiszta lappal nyittam, ami azt jelenti, hogy mindent elfelejtettem. Most, amikor a múltba tekintek, már nincs bennem semmiféle negatív érzelem. De persze, ha egy drasztikusabb problémáról beszélünk, aminek semmi köze az én életemhez, mint mondjuk egy gyilkosság vagy valami hasonló, akkor azt hiszem, hogy az ilyesfajta dolgokat sokkal nehezebb elfelejteni és megbocsátani.” – elmélkedik.
via SpazioRock
