Pörög az élet Tarja háza táján, a finn énekesnő ugyanis amellett, hogy lemezek sokaságán dolgozik spanyolországi otthonában, rövidesen boltokba küldi vadonatúj DVD-jét is, ami a Rocking Heels – Live At Metal Church címet kapta, és ami mintegy tizenkét dallal a fedélzeten indul majd hódító útjára.
Az augusztus 11-én érkező alkotás egyébként az énekesnő ikonikus wackenes fellépését fogja tartalmazni, az igen neves fesztiválnak ugyanis üzemel egy temploma is, ahol ugyancsak metalzene csendül fel, ám kissé szolídabb, meghittebb megközelítésben. Egyébiránt a dallistán olyan dalok kaptak helyet, mint a Nightwish Slepping Sun-ja, a Rammstein Ohne Dich-je és egyebek mellett a Linkin Park Numb-ja is. A dalcsokorról egyébként már két kislemez is napvilágot látott; elsőként a Numb, majd ezt követően az Alias című dal, melynek eredetije az In Flames kötelékébe tartozik.
Tarja nemrégiben diskurált a spanyol Rolling Stone-nal, a beszélgetés során pedig többek között arról faggatták a Nightwish alapító-énekesnőjét, hogy nehéz volt-e fenntartani nevét szólóelőadóként, hiszen mégiscsak a finnek egyik legnépszerűbb metálbandájával vált népszerűvé.
„Hihetetlenül izgalmas utazás volt! Elképesztő, hogy szólóelőadóként is sikerült fenntartanom egy nemzetközi karriert, ráaádsul úgy, hogy közben folyton aktív vagyok a színtéren. Küzdenem kellett az álmaimért, és ezt a rajongóimnak is el szoktam mondani. Kemény munka nélkül semmi sincs, egyúttal jól tudom, hogy kiváltságos vagyok, hiszen megélhetem az álmaimat. Természetesen a szólókarrierem elején még nagyon ideges voltam, hiszen nem tudhattam, hogy ez végül hová is fog vezetni. Határozottan úgy éreztem, hogy a zene az egyetlen dolog, amit igazán szeretek az életemben, küzdöttem értem, és ezt sosem fogom megbánni.“ – kommentálja az énekesnő, aki immár 18 éve aktív önálló előadóként, amely máris több évet ölel fel, mint a Nightwish-ben eltöltött ideje.
„Manapság sokkal magabiztosabbnak érzem magam, mint amikor kezdő művészként próbálgattam a szárnyaimat, elfogadtam magamat olyannak, amilyen vagyok, ez a magabiztosság pedig jól tükröződik a művészetemben is. Tudom mit akarok, hogyan akarom, és többé már senkinek sem kell bizonyítanom.“ – tette hozzá, mondván pályafutása során sokmindent megélt, de az, hogy végül a maga ura lehet, az mindent felülír.
Na de a közel három évtizedes munkássága során akadt-e olyan tapasztalata az életben, ami egyben a legnagyobb tanulsággal szolgált számára?
„A legnagyobb tanulság számomra egyértelműen a dalszerzésben volt. Sosem írtam dalokat egyedül, még akkor sem, amikor tagja voltam a Nightwish-nek, most viszont már minden egyes lemezemre én írom a dalaimat; a karácsonyi lemezekre és a rocklemezekre is egyaránt. Eleinte nehéz volt, de mostanra már nagyon élvezem. Ez egy csodálatos élmény, és úgy hiszem, hogy egyszer mindannyiunknak meg kell találnunk azt a belső hangot, amely irányt mutat az élet bizonyos pontjain.“ – áradozik lelkesen.
Az énekesnőtől messze nem idegen, hogy a metálzene mellett klasszikuszenével is szívesen foglalkozik, noha ettől függetlenül gyűlöli ha crossover művésznek nevezik. Azt már tudjuk, hogy számára ez sosem jelentett hátrányt, de a karrierje szempontjából jelentette-e bizonyos fokú visszaesést, hogy egyik nap még a Nightwish-sel headbangel a színpadon, másnap pedig egy klasszikus zenekar élén énekli a legnagyobb klasszikusokat,
„Természetesen, igen! Ezekkel a merész fellépésekkel már régóta földbedöngölöm a korlátokat, és persze megőrjítem az embereket, de mi tagadás, imádom ezt csinálni! Egyébként a pályafutásom kezdete óta nem volt lehetőség arra, hogy profi lírai énekesként álljak színpadra, mert elsősorban metálénekesnőként váltam népszerűvé. Éppen ezért sosem merném összehasonlítani magam egy vérprofi lírai énekessel. Ismerem a határaimat.“ – osztja meg az eddig még ismeretlen információt.
„Amúgy, fiatalkoromban úgy éreztem, hoyg szükségem van a frisslevegőre és a továbblépésre, merthogy a hazámban, Finnországban a heavy metal-karrierem miatt sosem kaptam kellő elismerést a klasszikuszenei szcénában. Így hát Németországba költöztem, ahol nemcsak a magánéletem, de művészi létem is javulásnak indult, hiszen már nem voltam a klasszikuszene szakembereinek felügyelete alatt. Németországban megértették és a értékelték a szakmai döntéseimet. Itt teljesen más volt, és ez így volt rendjén.“ – vallotta.
