Sonata Arctica – Clear Cold Beyond (2024)

By: Sarok Bettina 2024. már 10.

Közel húszéves ismertség fűz a Sonata Arcticához, ez idő alatt pedig hol szerettem a bandát, hol pedig neves egyszerűséggel csalódtam benne. Körülbelül 2012 környékén engedtem el őket, és bár folyton résen voltam az újdonságokat illetően, komolyabb késztetést mégsem éreztem ahhoz, hogy meg is hallgassam az éppen aktuális korongjukat.

Óriási ugrással kötöttem tehát ki a most márciusban debütált Clear Cold Beyondnál, amit még magam sem értek, viszont úgy voltam vele, hogy egy próbát azért megér. A Sonata Arctica egyike azon bandáknak, amely a maga terepén olyannyira sajátos hangzással tudta megvetni a lábát, hogy már az első hangból rájössz, hogy ez bizony csakis Sonata lehet. A zenekar azonban az utóbbi időben többet volt kísérleti alany, mintsem önmaga, most azonban úgy fest, hogy hazataláltak.

A finnek mindig is jól értettek a tálaláshoz, csakhogy mit sem ér egy látványban pazar borító, ha a tartalom unalmas és semmitmondó. Már pedzegettem néhányszor, hogy az idei év is igen velős lemezek terén, és felettébb sok a meglepetés – legalábbis, ami engem illet. Egyre gyakrabban lepnek meg olyan bandák, amelyekről vagy lemondtam, vagy csak nem hittem abban, hogy egy gyengébb lemez után majd a semmiből megtudnak venni maguknka újra. Mi tagadás, a Sonata Arcticának ez most sikerült.

Állítólag már a legutóbbi, Talviyö című lemezük is duzzadt a pozitív kritikáktól, csakúgy, mint a mostani Clear Cold Beyond, amely által visszatértek a tipikus sonatás esszenciához. Nem lettem feltétlenül a Clear Cold Beyond bolondja, viszont kiválóan kimeríti a nosztalgia fogalmát. A lemez rögtön egy kettős támadással nyit a First In Line, valamint a California képében. Ez a kettős gyakorlatilag bizonyosságot tesz arra, hogy visszatérni a gyökerekhez olyan, mint a biciklizés. Ha valami képes meggyőzni azokat a fanokat, amelyek elhatárolódtak a zenekartól, akkor ez a két dal biztosan felkerül majd a nagy visszatérések listájára.

A különleges atmoszférákat megmozgató Shah Mat változó taktusai tökéletesen megágyaznak a szimfonikus metállal kacérkodó Dark Empath-nak, amely megmutatja a zenekar teátrálisabb oldalát, amely egyébként a lemez egyik legjobbja. Vokális szempontból egyébként pont a Clear Cold Beyond lett a kedvenc lemezem a csapattól, Tony Kakko hangja gyakorlatilag olyan, mint a jó bor, és ennél feljebb már nem is lehetne ragozni. Kifejezetten tetszik, hogy most sokkal inkább a mélyebb regisztert preferálta, de még akkor sem megy fülsüketítő visításba az éneke, amikor egy oktávval feljebb megy.

A lemez második fele ugyanúgy tartalmaz érdekes megoldásokat, azonban fele annyira fűti az izgalom, mint a korong első fele. A Cure For Everything ugyancsak magán hordozza a zenekar védjegyeit, köztük az igencsak impozáns billentyűszólót, ami a Sonata sajátja. A fokozatosan építkező A Monster Only You Can’t See a legszókimondóbb nóta lett, míg részemről a legjobb szólót is ez a dal szorgalmazza, még ha önmagában nem nagy durranás a tétel.

A Sonata valódi gyökerei az Angel Defiled-ban mutatják meg igazán magukat, a csembalóval indító nóta szinte azon nyomban elhiteti a hallgatóval, hogy a csapat még mindig ugyanazt tolja, amit 25 évnek ezelőtt útjára indítottak az Eclipticával, és amely a soron következő lemezeken méginkább kristálytisztává vált. Érdekes utazást kínál a Clear Cold Beyond, amely ugyan tesz némi kitérőt a kezdetek felé, sajnos olyan témákat is tartalmaz, melyek miatt lemondtam a zenekarról az utóbbi jó pár évben.

Mint említettem, nosztalgia szempontjából egészen okosan kivitelezett lemez, azonban továbbra is egy függőben levő kérdés az éterben, hogy hosszútávon képes lesz-e majd helyet vernie magának a nagyérdeműnél. Továbbra sem érzem azt, hogy be kellene pótolnom a zenekar kimaradt lemezeit, merthogy a Sonata kapcsán mindig a klasszikusokat veszem elő szívesebben, ugyanis a bemutatkozó lemezükként szuperáló Ecliptica egy olyan termés tőlük, amit 25 év után sem sikerült überelniük, és talán ez pont így van jól.

Dallista:

First In Line
California
Shah Mat
Dark Empath
Cure For Everything
A Monster Only You Can’t See
Teardrops
Angel Defiled
The Best Things
Clear Cold Beyond
Bonus Tracks (digipak + vinyl only!):
A Ballad For The Broken
Toy Soldiers [MARTIKA Cover]