Néhány hete jelent meg az Epica vadonatúj, kilencedik nagylemeze, amely az Aspiral (kritika ⇒ ITT) elnevezést kapta. A formáció már a lemez debütálása előtt is sikert sikerre halmozott, ám a korong érkezése valósággal a csillagokig röpítette a Simone Simons vezette alakulatot.
Az elsöprő sikerekben gazdag alkotást hamarosan a színpadon is bemutatja majd a zenekar, ám, amig jól megérdemelt pihenésüket töltik ez idő alatt is bőséges információhaddal látják el a nagyérdeműt az interjúk jóvoltából. Az Epica munkássága a folyamatos megújulás és a fejlődés mintaképe, hiszen lemezről lemezre haladva észlelhetők azon apróságok összessége, amelyek a zenekart a szimfonikus metál trónjára emelték.
Simone Simonst most épp arról faggatták, hogy mivel ő és a zenekar többi tagja is rendkívül ambiciózus, s ezáltal rendre magasabb szintre kívánják emelni művészetüket, visszalépve az időbe, vannak-e olyan dalok, vagy esetleg komplett albumok, melyeket a az éneklési technikában rendkívül sokszínűvé vált Simone esetleg szívesen újra rögzítene?
„Határozottan szeretném újra felvenni a »The Phantom Agony-t«, mivel azóta igen sokat javult a vokális teljesítményem. Az első albumon a fiatal, tapasztalatlan Simone-t hallhatjuk. Az olyan dalokat, mint a »Sensorium« és a »Cry For The Moon« rengetegszer játszottuk már a fellépéseken, én pedig határozottan másként éneklem ezeket a dalokat, hiszen az évek során a dalaink is fejlődtek.” – felelte.
„Számomra kisebb kihívással ér fel a régi felvételeink hallgatása. Ha mégis visszanézem őket, akkor általában az élő verziókat hallgatom, azok frissebbek és már érezni rajtuk a tapasztalatot is. Nemrégiben átfutottam az Epica diszkográfiáját és meghallgattam a »Requiem for the Indifferent« lemezünket. Amikor ezt a lemezt készítettük, még nem voltak írótáboraink, mindannyian digitálisan dolgoztunk. Szerintem nagyon jót tenne egyes dalunknak, ha újra felvennénk, vagy csak egy kicsit átdolgoznánk őket ugyanazzal az intenzitással, mint ahogyan az »Aspirált« készítettük, jó lenne kicsit csiszolni a dalokon.” – folytatta.
Az énekesnő elmondása szerint sokszor nehéz közös nevezőre jutni bandatársaival a dalokat illetően, miközben a határidő szorítása sem feltétlenül segíti elő a munkafolyamat tökéletesítését, s ilyenkor bizony nem minden ötletük kerül megvalósításra, noha ezt énekesként Simone egészen könnyen orvosolja a deszkákon.
„Trükkös dolog a dalszerzés, hiszen egyszer muszáj lesz befejezned, akkor is, ha a fejedben még ezt-azt hozzá tudnál tenni. Amikor később meghallgatod őket, rendre azon kattogsz, hogy: »Ó, ezt még ki kellett volna próbálni«. De előbb-utóbb el kell engedni. Ami igazán szuper, hogy amikor élőben játsszuk a dalokat, lehetőségem nyílik arra, hogy hangban változatosabban adhatom elő őket, vagy csak simán improvizálhatok itt-ott.” – állítja, hozzátéve, hogy:
„Előbb-utóbb be kell fejeznünk a dalokat, mindezt hat emberrel, akiknek az esetek többségében teljesen eltérő a véleménye, éppen ezért nehéz közös nevezőre jutni. Plusz ott vannak a határidők; a kiadó meghatározza, mikorra legyen kész a lemez, szóval mindenképp el kell, hogy készüljön időre. Mindazonáltal, határozottan szeretném, ha néhány dalunkat újra gondolnánk, noha alapból megvan a maguk varázsa. Kicsit olyanok, mint egy időkapszula a karrierünk elejéről.” – mondja.
