A nyár végén küldte a boltok polcaira vadonatúj nagylemezét Tarja, ami hatalmas sikernek örvend a világ minden pontján. A finn vokalista immár sokadik éve nem ismer sem lehetetlent, sem pedig pihenést, hiszen ez elmúlt években folyamatosan jelent meg újdonsága.

A Nightwish-pacsirta jelenleg is a fent említett lemezt népszerűsíti világszerte, ám ezidő alatt is akad ideje egy-egy interjúra. Magáról az új kiadványról már nincs is olyan információ, amit ne tudnánk, hiszen már többször is szó esett magáról a készületekről, a dalok hátteréről, magáról az ötletről, aminek hatására az In The Raw lett a befutó mint az album névadója, de egyéb más érdekességek is napvilágot láttak már.

A Finnország hangjának is megválasztott, végtelen tehetségű énekesnő ezúttal nem új korongjáról lett faggatva, hanem sokkal inkább személyesebb kérdésekre kellett választ adnia. Első ízben arról mesélt, hogy mi inspirálta 2015-ös megjelenésű klasszikus lemezét, az Ave Maria – In Plein Air-t:

Mivel soha nem volt elég időm arra, hogy csak klasszikus lemezen dolgozzak, ezért nagyon szerettem volna, ha sikerülne összehozni. A zenével kapcsolatos gyökereim a klasszikus zenéhez köthetőek, hiszen 6 éves koromban kezdtem tanulni. Sok-sok évvel ezelőtt viszont metálénekesnő lettem, de manapság a technikám sokkal inkább líraibb.

- vallotta, majd azt is elmondta, hogy mit szeret a leginkább abban, hogy a metálban mozog:

A zene megírása és a saját dalaimnak a bemutatása teljes szabadságot ad ahhoz, hogy kifejezhessem önmagam.

- áradozott.

Köztudott, hogy a metálban tevékenykedő énekesnők különböző történeteket tudnak elmesélni arról, amikor belecsöppentek a férfiak uralta kemény zene világába, így a hölgyektől hallattuk már azt, hogy egyáltalán nem voltak kibékülve azzal, hogy egy nő tölti be a frontemberi posztot, de sokan arról nyilatkoztak, hogy soha nem tettek különbséget a nemek között, s ezért nem is érte őket soha sérelem.

Most végre az is kiderült, hogy Tarja miként vélekedik e kérdés kapcsán:

Ebben az ágazatban soha nem volt probléma nőként tevékenykedni. Mindig is a kollégáim és a közönség tiszteletét élveztem. Lehet, hogy ezt az áldást a hangom adta, mivel legyünk őszinték, nagyon különbözik a többitől, és ezért nem kellett soha bizonyítanom magamnak. Soha nem mondták meg, hogy mit csináljak, ahogy azt sem, hogy hogyan csináljam, tehát a munkám teljes egészében a saját döntéseim alapján tudtam elvégezni, de tudtam, hogy a többi nővel egyáltalán nem ez a helyzet. Nagyon örülök, amiért a zene életben tudta tartani a szabadságom és az álmaim.

- ecsetelte.