Pénteken nemcsak vadonatúj koncertlemezzel jelentkezett a Nightwish alapító-énekesnője, Tarja Turunen, de pontosan aznap robbant be Marco Hietalával közös turnéjának legújabb felvonása. A felek – ígéretük szerint – szimfonikus zenekarral és egy minden tekintetben különleges dallistával állnak színpadra, amely nemcsak rég nem hallott kedvenceket vonultat fel, de premiereket is – elég csak a Nightwish által élőben sosem játszott Feel For You-ra gondolni, amely most szépen besimult a Turunen-Hietala duó szettjébe.
Tarja közben azt sem titkolta el, miszerint 2026-ban új rocklemezzel is megörvendezteti a fanatikusait, amelyre lázasan formálódnak a szerzemények, ám mivel az énekesnő egészen szeptemberig úton lesz aligha várható, hogy még idén előrukkol esetleg egy új tétellel. Mivel Marco Hietalával immár ténylegesen egy új fejezetet nyitottak kapcsolatukban, Tarját most arról kérdezték, hogy hiányzik-e neki bármi a Nightwish-ben töltött időszakából?
„Őszintén szólva, nem, mert a zene továbbra is él, idebent a szívemben, és odakint a világban, és ez örökké így lesz, mert ez örökre szól, az összes többit azonban nem hiányolom. Bizonyos értelemben szomorú, hogy ezt kell mondanom, de közel tíz évig voltam tagja a zenekarnak és már több mint húsz éve annak, hogy szólóénekes vagyok, szóval, ha úgy vesszük, nem is voltam olyan hosszú ideig a bandában.” – fogalmaz, hozzátéve, hogy:
„Nagyszerű albumokat készítettünk együtt, csodálatos zenéket alkottunk, viszont nem voltunk boldogok. Muszáj kimondanom, hogy nekem a boldogság jelenti a mindent, különösen akkor, amikor emberekkel dolgozom, és ez a mai napig így van. Azt akarom, hogy a körülöttem lévők boldogok legyenek, ez nagyon fontos, mert ha úgy éled le az életed, hogy nem vagy boldog vagy képtelen vagy a boldogságra az teljesen felemészt. A zene színtiszta érzelem és neked mélyen legbelül meg kell találnod a szeretetet. Számomra a zene volt az első igazi szerelem, és ha nem fejezhetem ki általa a szeretetemet, akkor egész biztos, hogy nem vagyok jó helyen és az nagyon rossz érzés.” – nyilatkozza.
A finn pacsirta már többször is elárulta, hogy pályafutása elején nagyon magányos volt, amikor egyedüli nőként szerepelt az előadók soraiban, mára viszont olyannyira más a helyzet, hogy gombamód szaporodtak el a női énekesekkel felálló együttesek. Na de mit mond a műfaj koronázatlan királynője, ezek a hölgyek vajon rivalizálnak egymással vagy sokkal inkább támaszaik egymásnak?
„Csodálatos látni mennyi lány van manapság a metálban, de még ennél is többnek van helye ebben az iparágban. Úgy érzem, mi olyanok vagyunk egymásnak, mint a nővérek. Alapvetően azzal sem volt soha semmilyen mértékben problémám, ha az emberek azt feltételezték, hogy rivalizálunk egymással. Szerintem egyáltalán nincs közöttünk rivalizálás, ellenkezőleg, szeretjük és támogatjuk egymást.” – osztja meg gondolatmenetét.
„Sok barátom van ebben az iparban, sokat kommunikálunk és rendszeresen tartjuk egymással a kapcsolatot, számos közös vonás köt össze bennünket, a karrierem elején azonban nagyon magányos voltam. Emlékszem, hogy egy nyári fesztiválon egyedül Annekevel [Anneke van Giersbergen] futottam össze, az egész fesztiválon csupán mi ketten voltunk énekesnők. Elképesztően jó érzés volt találkozni vele, már csak azért is mert végre rajtam kívül egy másik nő is jelen volt, nem úgy, mint korábban.” – folytatja.
És akkor visszakanyarodva a Nightwish-re: melyik Nightwish-lemez az énekesnő személyes kedvence?
„Számomra mindig is a Once lesz a kedvenc lemezem, jól emlékszem mekkora visszhangja volt, amikor kiadtuk, ráadásul azon a lemezen végre minden értelmet nyert. Magabiztosak voltunk és boldogok, mintha mindig is tisztában lettünk volna azzal, hogy hová vezet bennünket az album. Ez valóban így volt és a hangom…. A franc essen bele, hogy pont ez a legutolsó lemezem a Nightwish-sel, hiszen ez volt az a lemez, amelynek folyamán megtanultam, hogyan használjam kényelmesebben a hangom, hogyan énekeljek heavy metált operaénekesként. Nagyon nehéz folyamat volt, sok-sok évet vett igénybe, mire megtanultam, hogyan is kell ezt, hiszen teljes mértékben lírai énekesnek képeztek, szóval nagyon-nagyon nehéz volt megtanulnom, ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy a Once a legkedvesebb lemezem.” – vallja.
