Korántsem túlzás kijelenteni, hogy elképesztő sikereket arat az Epica új albuma, amely Aspiral elnevezés alatt közel egy hónapja robbant be a világba. Az újdonság szüntelenül bűvöli a nagyérdeműt, a holland csapat pedig már a színpadon is önfeledten mutatja be új és jól ismert szerzeményeit egyaránt.

Simone Simons már többször is nyilatkozott a kiadványról, amelynek sikerének kulcsaként a csapat dalszerzői készségét méltatta, hiszen öt különböző felfogással és érdeklődésikörrel rendelkező dalszerző komponált bőszen, hogy kiválasztják a legjobb tételeket, még ha munkájuk zömétől könnyes búcsút kényszerültek venni.

Az énekesnő most ismét az újdonságról beszélt, első sorban arra világított rá, hogy miután megfelelő egyensúlyra leltek, nem volt kérdés, hogy a folytatásban is a jól bevált eszközökkel dolgoznak:

„Egészséges egyensúlyt alakítottunk ki az Epicát jellemző két oldal között, sokkal több szintetizátort használtunk, így a dalaink is teljesen új atmoszférákat közvetítenek. A legtöbb dalunkban a régi vágású Epica hangulata köszön vissza, a többségükben azonban van valami új.  A dalok természetesen továbbra is az én hangomra épülnek, de ugyanúgy hallhatjátok Marcot hörögni, ahogyan a nagyzenekar is szerves részét képezi a zenénknek. Ezekkel az apró változásokkal sikerült az Epicát egy kissé érettebb, modernebb mederbe terelni, s ezáltal sikerült elkerülnünk, hogy esetleg megismételjük a korábbi munkáinkat.” – meséli boldogan a művésznő.

Egy korábbi interjúban arról is lerántotta a leplet, hogy milyen históriák, mítoszok és a legendák inspiráltak a szövegeket:

„Sokféle hatás közrejátszott. Egyrészt ez az album az A New Age Dawns-sorozat lezárása, amely az emberiség újfajta tudatosságának ébredését vizsgálja – azt a felismerést, hogy csak a kollektív cselekvés mentheti meg a világot a pusztulástól. A tarot kártyák, valamint a hazámból, Hollandiából származó legendák és szellemtörténetek is befolyásolták a dalszövegeket. Nagyszerű példa erre a Hoensbroek-kastély és a titokzatos Kék Hölgy – ez egy olyan történet, amelyet mindenképpen érdemes elolvasni.” – vezeti fel.

„Egy teljesen más témát dolgoz fel a Fight to Survive – The Overview Effect című dal: A dal megragadja azt a mélyen megindító érzést, amelyet az űrhajósok tapasztalnak, amikor az űrből nézik a Földet, és tudatára ébrednek annak törékenységének és szépségének. Ez a perspektíva tökéletesen illeszkedik a klímaváltozásról szóló jelenlegi vitákhoz. Végül pedig van egy nagyon személyes aspektusa is az albumnak: Mark a Darkness Dies In Light című dalt a lányának ajánlotta.” – folytatta.

A szimfonikus zenekar és a gitárok nyers, robusztus riffjei mellett Simone további egy kettőséget is kiemelt, amely részese a lemeznek:

„A dalaink tükrözik a világban dúló sötétségét és a reményt, amely még a legnehéz időkben is megmarad. Ezt a kettősséget nemcsak a dalszövegekben, hanem az album borítóján is kifejezzük: A nap mindig jelen van – bármilyen sötétnek is tűnnek a dolgok, mindig van lehetőség arra, hogy valami negatívat pozitívvá változtassunk. De kihívások és küzdelmek nélkül nincs előrelépés – ezek a fejlődésünk módjai emberi lényként.” – mondja.

Noha a kiadvány nem szűkölködik a modern elemekből – elég csak egy pillantást vetni a kisfilmekre – Simone elmondása szerint azonban a csapat célja nem feltétlenül a modernizáció fókuszba helyezése volt a cél sokkal inkább a fejlődés és az újdonságok keresése.

„Az Aspirallal nem feltétlenül a modernizáció volt a célunk, hanem sokkal inkább a fejlődés és az új zenei horizontok felfedezése. Az Omega után sokat kísérleteztünk, miközben a The Alchemy Projecten dolgoztunk, sok különböző előadóval működtünk együtt. Ez a tapasztalat nagyon kifizetődő volt, és a rajongóinktól is nagyszerű visszajelzéseket kaptunk. Úgy döntöttünk, hogy ezt a kísérletező megközelítést folytatjuk az új munkáinkban is.” – érvel, hozzátéve, hogy:

„Az Aspiral igazi különlegességét a nagyzenekari elemek és a zenekar közötti egyensúly adja. Tudatos erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy minden hangszernek meglegyen a maga tere, így a zene képes lélegezni anélkül, hogy a túlterheltség érzését keltené.” – tette hozzá.

És ha esetleg film készülne az Aspirálból, akkor mégis milyen műfajt képviselne?

„Egy nagyszabású fantasy eposz lenne, csakúgy, mint A Gyűrűk Ura – csak más üzenettel. Ahelyett, hogy elpusztítanánk az egy gyűrűt, a történetünk a remény, az erő és a megvilágosodás szimbólumaként használná azt.” – manifesztálja.