Mintha csak tegnap lett volna, amikor tűkön ülve vártuk ezeknek a lemezeknek a megjelenését, és láss csodát pikk-pakk elmúlt tíz év, a korongok tartalmai azonban mit sem koptak sikerükből, sőt időnként jól esik elővenni egy-egy szerzeményt, nosztalgia szempontjából. Cikksorozatunk első részében öt olyan lemezt hoztunk el, ami bármennyire is hihetetlen de idén már tíz éves; tarts velünk a folytatásban, hogy megtudd, mi mindennel készültünk!
Feuerschwanz – Wunsch Ist Wunsch
Március 18-át írtak a naptárak, amikor boltokba került a Feuerschwanz negyedik nagylemeze, ami a Wunsch Ist Wunsch elnevezést kapta. A formáció viszonylag nagyot lépett előre, ugyanis 2005-ös debütálásuk óta folyamatos fejlődést mutattak. A lemezen mindösszesen tizennégy dal került elhelyezésre, olyan közönségkedvencekkel egyetemben mint a Wir lieben Dudelsack, a címadó Wunsch Ist Wunsch, valamint a Latte – többek között.
Patricia Tapia KHY – Irrompible
2011-ben pontosan Patricia Tapia énekesnő születésnapján jelent meg a formáció második nagylemeze, az Irrompible. A zenekar első albuma Volver a creer címmel, 2010-ben került boltokba, így viszonylag rövid időn belül érkezett meg annak utódja, ami sokkal vadócabb dalokat tartalmazott mint elődje. Az albumon tizenkét dal került rögzítésre, ezek közül a Vidas en Ruinas és a Cuando se apague la luz kerültek megfilmesítésre – nem kis sikerrel.
Powerwolf – Blood Of The Saints
Mindig izgalmas dolog Powerwolf-albumot várni, hiszen a hallgatót folyamatosan lázban tartja az, hogy vajon ennyi idő után képesek-e még újat mutatni Dorn Attiláék. Nos igen, valamilyen úton-módon sikerül nekik, nem történt ez másként 2011-ben sem, amikor is boltokba került a Blood Of The Saint olyan elmaradhatatlan csodákkal a fedélzeten mint a We Drink Your Blood, a Sanctified With Dynamite, vagy akár a Night Of The Werewolves, amit ugyan eddig még nem vettek elő koncerteken, viszont sokaknak ez a dal az első számú kedvencük.
Nightwish – Imaginaerum
2011 minden tekintetben izgalmas év volt, különösen a Nightwish-fanoknak, akik 2007 óta várakoztak a legújabb Nightwish-albumra. A Dark Passion Play nem várt sikereket eredményezett, ugyanis egészen 2009-ig turnéztak az újdonsült nótákkal, valamint a Tarja Turunent váltó Anette Olzonnal. 2011-ben azonban végre megérkezett az Imaginaerum, ami sokak szemében máig hatalmas tüskeként szuperál, hiszen teljes mértékben a filmzene dominál a hangszerelés szempontjából, ami annyira nem is véletlen, hiszen 2012-ben azonos néven került vásznakra az Imaginaerum-film, amiben a zenekar mindössze cameo szerepeket vállalt.
Közönségkedvencként a Storytime, a Last Ride Of The Day, a Song Of Myself, valamint az I Want My Tears Back című számok uralkodnak, de szinte lehetetlenség választani, hiszen csodálatos dalok hangzanak el a tartalomban nem beszélve Anette Olzon sokszínű énekéről, aki élete munkáját tette le az asztalra Nightwish-beli utolsó munkájával.
Within Temptation – The Unforgiving
A Sharon den Adel vezette WT tökéletesen érti a dolgát, ha folyamatosan lázban égő rajongókat kell váratni, ugyanis a Nightwish-hez hasonlóan csaknem négy teljes évig nem jelentkeztek nagylemezzel. A The Unforgivinggel történő visszatérés pedig meg is hozta gyümölcsét, ugyanis a zenekar ekkoriban kezdte kirajzolgatni vadonatúj stílusát, ami nem más mint a modernzene elemeinek beépítése a metálba.
A formáció olyan elmaradhatatlan koncert-dalokat pakolt fel a listára, mint az Iron, a Faster, a Sinéad, valamint a Fire And Ice – csak, hogy néhányat említsünk. Finn kollégáikhoz hasonlóan egy adaptáció lett volna Sharonék terve az album mellékleteként, végül ez egyéb okok végett nem valósult meg, ám az ötleteiket nem vetették el véglegesen, ugyanis film helyett képregénnyel kedveskedtek.
