Augusztusban kerül boltokba az eredetileg július 29-re tervezett vadonatúj Arch Enemy-lemez, ami a Deceivers címet viseli. A formáció mindösszesen négy dalt osztott meg kedvcsináló gyanánt, melyek csalódást nem is okoztak, hiszen rendre beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.

A banda oszlopos tagját kapta most mikrofonvégre a Blabbermouth, Michael Amott pedig most először részletesebb reflektálást tett a banda múltjára vonatkozóan, első sorban a tavaly ünnepelt 25 éves fennállásukról mesélt:

„Ritkán nézünk bele a visszapillantó tükörbe, pedig annyi minden történik. 25 év telt el azóta, hogy kiadtuk az első albumunkat, most pedig egy új kislemezt készülünk kiadni. Zenekarként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az új zenénk, most, 25 év elteltével a valaha készített legsikeresebb anyagunk.” – vallja sajátosan, hozzátéve, hogy persze nagy becsben tartja az összes eddigi lemezeiket is.

„Tisztában vagyok vele, hogy ez valóban egy elképesztő pozíció. Ugyanakkor az elmúlt év során, a járvány elég időt adott ahhoz, hogy megírjam ezeket a darabokat, és persze sokkal többet foglalkozhattam a merch cuccokkal is, mint mondjuk a retro merch. Mindazonáltal, ha lehetőségünk lett volna játszani, akkor egészen biztosan csináltunk volna néhány old-school bulit. Jó móka lett volna, ehhez viszont meg kell várnunk a 30. évfordulót.” – játszadozott el a gondolattal a zenész.

Szó esett többek között az énekescserékről is, melynek nyomán elárulta, rettenetesen tartott attól, hogyan fogadják majd a fanok az Angela Gossow-t váltó Alissa White-Gluzt, holott korábban kicsit sem félt a rajongók kommentárjaitól, amikor Angela váltotta Johan Liivát:

„Amikor Bruce Dickinson átvette Paul Di'Anno helyét az Iron Maidenben egy kicsit szkeptikus voltam, ahogy sok más barátom is. Akkoriban másként gondolkodtunk. Azt hiszem, hogy manapság az emberek gyorsabban hozzászoktak a hírekhez. A dolgok olykor gyorsan válnak régivé.” – vezette fel a témát egy tökéletes példával, mindössze azt sugallva, hogy egykoron sokkal kritikusabban fogadták a rajongók egy-egy tag leváltását a bandákban – köztük ő is, manapság viszont hamarabb túlteszik magukat a változásokon.

„Még mindig vannak olyanok, akik jobban szeretik a Johan-korszakot, és olyanok is, akik Angelával szeretik a bandát. Ez normális, nincs ellene kifogásom. Általában nem érdekel, mivel ezeket a dalokat én írtam, vagy társszerzőként működtem közre, szóval boldog vagyok.” – folytatja.

„Örülök, amiért részese lehetek ennek az utazásnak, vagy ha az emberek egy másik zenekart is kedvelnek, amit korábban csináltam. Örülök, ha tetszik nekik, amit csinálok. Nem szükséges vallásszerűen követnek egy zenekart. Az emberek jönnek-mennek. Amikor egy bizonyos idő után visszatérnek folyton az megy, hogy ó, a francba néhány albumról lemaradtam, de ez a dal után visszatértem hozzátok – hallgatóként én is ilyen vagyok.” – tette hozzá.