2022 is egy szempillantás alatt elillant, a 12 hónap alatt azonban temérdek fantasztikus lemez került boltokba, így értelemszerűen messze nem volt egyszerű feladat kiválasztani azt a tíz alkotást, ami szerintünk helyet érdemel az év végi listán. Bevallom őszintén, már az év kezdetekor elkezdtem készülni, jegyzeteltem a lemezeket, majd időközben aszerint próbáltam rangsort felállítani, hogy melyik milyen értékelésben részesült.
Természetesen ezúttal sem sikerült az összes létező albumot górcső alá kapni, akad olyan, amit nem is érkeztem meghallgatni, néhány alkotást pedig kifejezetten sajnáltam, hogy végül nem került fel a listára, de amolyan kárpótlásként, egy külön listán majd azokat is megemlítem, amolyan vigasztíjasokként, kategóriákra bontva, határok nélkül, de ezt majd egy későbbi időpontban olvashatjátok.
Hogy őszinte legyek, minél jobban közeleg az év vége, annál inkább vált nehézkessé a lista összeállítása, vagy millió alkalommal változott a sorrend, a banda, a top 5 azonban mozdíthatatlanul egyértelmű volt számomra. Közel 30 lemez szerepelt a jegyzetemben, néhányuk kapcsán egyértelmű volt, hogy kimaradnak, a többi korong azonban arra kényszerített, hogy újra meghallgassam őket. Az ember véleménye változik, most pedig kifejezetten arra voltam kíváncsi, hogy ennyi idő elteltével, vajon melyik lemez kerül közelebb a szívemhez.
Sosem volt még ennyire embert próbáló feladat összerakni egy top 10-es listát, tekintve, hogy az elmúlt években nem is erre fektettük a hangsúlyt, hiszen rendre 10-en felül sorolgattuk a lemezeket. Ezúttal úgy döntöttem, példát veszek a kollégákról, és kiválasztom azt a 10 lemezt, ami a szívem csücske lett, de ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy ez lesz életem talán egyik legnehezebb döntése. Sosem voltam még ekkora slamasztikában, mindig biztosan tudtam mi hova fog kerülni, egyedül talán az első és a második helyezettel vívtam ádáz harcot, idén azonban a teljes lista kifogott rajtam. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz döntés, persze végül csak megszületett az áhított végeredmény (természetesen a teljesség igénye nélkül), amit most ideje, hogy szemléltessek!
10. Débler Eternia – Perversso
Új név alatt jelent meg a spanyol formáció negyedik nagylemeze, ami a Perversso címet viseli. A banda ezúttal kevesebb alkalommal nyúlt hozzá a modern alapokhoz, helyette újításokat vezettek be a rájuk nem jellemző módon. Érdekesség, hogy többszöri változáson átesett listán eredetileg nem szerepelt a lemez, majd végül azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban térek vissza a tartalmához, ami végül azt eredményezte, hogy helyet cserélt a másik koronggal, ami végül egy másik listára került fel.
09. Therion – Leviathan II
Ahogyan tavaly, úgy idén is egyértelmű szereplője lett a 10-es listának a Therion, mely formáció a várva várt trilógiájának második felvonását publikálta okotóber végén. A zenekar minden egyes lemezre másra fektette a hangsúlyt; így az első lemezen a slágeresebb alkotások tárultak elénk, most pedig valami egészen mással bűvölték a hallgatókat, a végeredmény pedig jobbára önmagáért beszél.
08. Terra Atlantica – Beyond The Borders
Az idei év egy legkedvesebb felfedezése volt számomra a lemez és persze maga az előadó is, ugyanis ez idáig nem került fel térképemre a német zenekar. Már első hallásra is mély benyomást tett rám a korong, most is szívesen visszatérek tartalmához, és bár eredetileg ezt is a vigaszdíjas listára szántam, a végzet végül úgy hozta, hogy itt találta meg a helyét.
07. Kissin’ Dynamite – Not The End Of The Road
Óriási kedvencem a Kissin’ Dynamite, így kicsattanó örömmel fogadtam vadonatúj lemezüket, noha nem feltétlenül nyerte el a tetszésem. Vannak rajta kimagasló tételek, néhány alkotást azonban én nem biztos, hogy feltettem volna a lemezre. A banda még az év elején publikálta az újdonságot, azóta pedig kellő idő állt rendelkezésre arra, hogy a nagyérdemű hosszabb barátságot kössön vele.
06. Sabaton – The War To End All Wars
A svéd történészek ezúttal is az I. világháború eseményeiről regéltek, a nóták között pedig szüntelenül élvezet búvárkodni. Észre is vettem magamon, hogy kritika megszületése után egyre csak változott a véleményem a lemez kapcsán, majd végül beláttam, hogy sokkal jobban megszerettem a dalokat, mint azt az első két hónapban gondoltam.
05. Arch Enemy – Deceivers
Az Arch Enemy egyike volt a legnagyobb meglepiknek, amiben idén részem volt, hiszen évekkel ezelőtt valamiért kezdtük egymást elveszíteni a zenekarral, amit most sikeresen átírtak, ugyanis lenyűgöző albumot produkáltak. Alissa White-Gluzék idén teljes mértékben levettek a lábamról, ennek ékes bizonyítéka, hogy a top 5-ben biztos helyük van.
04. Avantasia – A Paranolmal Evening With The Moonflower Society
Tobias Sammet nekem mindig is egy géniusz volt, ezt bizonyítja az is, hogy folyton belezöldülök, mire leírom az új Avanatasia-album címét, ami van olyan hosszú mint a lemez teljes tartalma. A német csodabogár metáloperája, immár átváltott tisztességes musicalbe, ez azonban mit sem von le abból, hogy továbbra is színvonalas alkotásokat hallhatunk az alakulattól.
03. Visions Of Atlantis – Pirates
Az év első meglepetéseként szolgált számomra az osztrákok új lemeze, ugyanis végre valahára kibújtak saját maguk árnyékából, és ahelyett, hogy ismételten megmutatták volna milyen jól utánozzák saját magukat, gondoltak egyet és egy olyan albumot pakoltak a boltok polcaira, ami minden tekintetben egy új korszakot hivatott fémjelezni. A banda új életre kapott, a dalok pedig megállás nélkül slágeresek és maradandók, szinte már elmegy az ember kedve attól, hogy visszatérjen a korábbi lemezekhez, olyannyira sikerült überelniük a monotonitásukat.
02. Ghost – Impera
Már a megjelenésekor úgy éreztem, hogy nálam ez lesz az év albuma, végül csak sikerült megjelennie egy olyan nagylemeznek, ami felülírta a végeredmény alakulását. Nem hiszem igényelne konkrétabb megfogalmazást, hogy az Impera miért is lett egy kiemelkedő alkotás, melynek minden listán dobogós helye van, ugyanis Tobias Forge munkássága egyszerűen vitathatatlan.
01. dArtagnan – Felsenfest
Az egyetlen lemez, ami kétség kívül megnyert magának! Miden túlzás nélkül, napi szinten pörgetem a dalokat, hiszen mindegyik egy megunhatatlan alkotás, mesterien kidolgozott momentumokkal. Minden dalnak megvan a maga varázsa, mindegyiknek ugyanúgy lelke van, és mindegyik kivétel nélkül mestermű. Kevés album győzött meg ennyire, mint a Felsenfest. A dartagnan immár évek óta színvonalasnál színvonalasabb lemezekkel jelentkezik, s noha tavaly is harcban állt az első helyért, idén már biztos befutó lett.
