Vannak olyan zenészek, akik egyfajta jelenséggé válnak. Ők azok, akik felül tudnak kerekedni társaikon, és az, hogy piedesztálra emeljük őket abszolút nem a véletlen műve. Ilyen jelenség Köteles Leander is, akire tényleg nehéz megfelelő jelzőket találni, merthogy bármit is csinál, az messze túllépi még a tökéletest is, markáns, igazán egyedi hangszínével a csillagokat is leüvölti, bonyolult dalszövegei pedig csordultig vannak az élet igazságaival.

A Rising óta követem a munkásságát, és bár a zenekar mindössze két nagy lemezt élt meg, korántsem érdemes siratni a zenekart, merthogy a Kills megalakulása egyértelműen komfortosabb Leander gondolatmeneteinek kifejtésére. Minden egyes lemezükön betalál egy dal, amelyhez szorosabban lehet kötődni, és minden lemezük kijövetelekor ugyanaz a kérdés vetődik fel: lehet ezt még fokozni? Valami most mégis megváltozott a Leander Kills háza táján, az Ébredés ugyanis a zenekar legkiforrottabb, legerősebb alkotása lett, egyben a legdallamosabb is.

Egy ténylegesen változatos hanghordozó, amelyben a feszültség, a düh és a remény fontossága kerül előtérbe, tipikusan Leander ízes megfogalmazásában, de a körítés most legalább annyira fontos, mint a mondanivaló. A zenekar kisebb tagváltása úgymond előnye lett az Ébredés című hanghordozónak, az új jövevények ugyanis teljesen új színeket hoztak magukkal, ezzel kicsit megtörve a zenekar eddigi, igen stabil, már-már sztenderd munkáját.

Amikor kijön egy új Kills-lemez két darab gondolat szinte változatlan: az egyik, hogy Leander valószínűleg egy nagyon dühös ember, aki haragszik az egész világra, és ezt a pokolian mély hörgései útján statuálja; a másik pedig, hogy emberünk olyan, akár egy kortárs költő, mert ha épp nem ad támpontot arról, hogy miről szólnak a dalai, és totál vakon vagy, mert szeretnéd, de nem érted őket akkor realizálod, hogy a szövegek egy komplett irodalmi anyagnak is elmennek, mert a „mire gondolt a költő?” kérdés kivétel nélkül felmerül. Jómagam már leszoktam arról, hogy minden áron megfejtsen mit is próbál közölni a szöveg, mert ha eljön az ideje majd úgyis megérteti magát, ezért nem kell görcsösen elemezgetni.

Azt mindenképp érdemes leszögezi, hogy nem sok magyar metált hallgatok, nem is tervezem, hogy esetleg bővítsem a potenciális kedvencek sorát, de az a kevés banda, ami felkerült a térképemre, folyton képes fenntartani az érdeklődésem. A Leander Kills új lemeze talán az év legnagyobb meglepetése volt számomra, még sosem éltem egy hétnél tovább Leander-lemezen, de a srácok most olyannyira odatették magukat, hogy bizony nehéz kiverni a fejből a dalaikat.

Ott van kezdésnek a népies motívumokat szellőztető Égi faló, amely a lemez egyik legszebben megszerkesztett dala. Leandertől egyébként sem idegen, hogy a magyarságot merőben meghatározó motívumokat épít bele a dalaiba, de most valahogy sikerült eddigi munkáin felülkerekednie. A Vígaszágon és a Terrorszeretet spanyolos ízt kapott, amely bombasztikus elegyet alkot a metálosabb vonallal.

A Csillaggyermek és a Gyere Vissza Az Életbe refrénje egy és ugyanaz, mondjuk kifejezetten jól mutat a dal alternatív változata, bármelyik legyen is az eredeti, előbbiben egyébként gyermekkórus is szerepet kapott, ami szintén egyfajta újdonságnak mondható, noha a Madár című dal egyik alternatívája is a Túlélő lemezen is szorgalmazott már egy hasonló megoldást.  

A belső ébredés fontosságát firtató lemez gyakorlatilag a zenekar alapköve lett, a szövegvilág továbbra is komplex, de korántsem annyira, mint az előző lemezeken. Valójában az elmúlt néhány évben nem feltétlenül mozgatott meg a hír, amikor új Kills-album érkezett, nyilván bele-belefüleltem, de édeskevés olyan dal talált meg, amely rendszeresen lepörögne bármely más kedvencem mellett. Maga a címadó egy igen erős, szimbolikus cím, amely mindenki számára valami egészen mást jelent, de a lényeg valahol félúton mégis találkozik.

Dallista:

01. Síkba rejtett üveggömb
02. Gondolatszörny
03. Égi faló
04. Dühös levél istentől
05. Csillaggyermek
06. Falakon túl
07. Ébredés
08. Gyere vissza az életbe
09. Vigaszágon
10. Terrorszeretet
11. Még nem veszíthetek

Album: Ébredés

Előadó: Leander Kills

Megjelenés:2024.10.04.

Értékelés:10/10