Stephanie Pracht, azaz Johanna von der Vögelweide 2005 óta erősíti a német Feuerschwanz fedélzetét, a hegedűs hölgyemény pedig egyértelműen a zenekar egyik legvidámabb tagja. A folyton mosolygós Stephanie-t ritkán kapján mikrofonvégre, viszont tény, hogy amikor megnyílik a nagyérdemű előtt, bizony leesik az állunk azoktól az információktól, melyeket megoszt.
Stephanie most egy terjedelmes interjúban mesélt gyermekkoráról, a zenéhez fűződő viszonyáról, illetve magáról az ominózus véletlenről, ami végül azt eredményezte, hogy immár 18 éve tagja a Feuerschwanz-nak.
„Ötéves voltam, és a fejem már sokkal fejlettebb volt, mint a testem. Mivel túl kicsi voltam, az iskolát még nem kezdhettem el, így az óvodában töltött utolsó évemben kezdtek lefoglalni valamivel. Az édesanyám már gyermekkorában elkezdett hegedülni, tinédzserként is játszott, a nagyapám is hegedült, szóval kicsit magától értetődő volt, hogy végül én is hegedülni kezdtem. A hegedű, amin évekig játszottam a színpadon, az még a nagyapámé volt, édesanyám is ezen játszott, ez volt az én örökségem.” – kezdi kicsomagolni emlékeit a színpadon Johannaként ismert művésznő.
„(...) Az iskola elvégzése után tanárnak tanultam zene és angol szakon, folytattam a tanulmányaimat, gitárórákat vettem, elméletet tanultam, zongora- és énekleckéim is voltak. Mindeközben a szabadidőmben "folkosodtam" egy kicsit... aztán teljesen véletlenül kikötöttem a Feuerschwanz-ban, és azóta is ott vagyok – immár 2005 óta. Ekkor még iskolás voltam. Elvégeztem a kötelezettségemet a bandával, majd egyetemre mentem. És ez évekig így volt.” – meséli, hozzátéve, hogy végül nem fejezte be az egyetemet, mivel a zene teljes mértékben átvette az irányítást az életében.
Na de mi is volt pontosan az a bizonyos véletlen?
„Akkoriban számos szerepjátékot csináltam a barátaimmal, olyanokat ahol viccesen öltözködsz, szerepet játszol, és csak csinálsz dolgokat. Ugyanezekkel a barátaimmal rendszeresen felléptünk az ilyesfajta eseményeken. Egyik alkalommal a Feuerschwanz is ott volt. Ismertem a bandát, mivel egy azon városból származunk. A közös ismerőseink végül bemutattak minket egymásnak, Tobi pedig, aki akkoriban a Feuerschwanz-ban játszott, nyaggatott, hogy játszak már valamit.” – eleveníti fel az eseményeket.
„Megcsináltam. A következő héten felhívott Peter a Feuerschwanz-ból, hogy ki tudom-e őket segíteni, mivel Tobi nagyon elfoglalt, és nem tud minden koncerten ott lenni. Többször is szóba került már a kisegítés, szóval nem is gondolkodtam sokat az ajánlaton, mindössze örültem, hogy felkértek. De akkoriban nagyon távol állt a zenekartól mindaz, amit ma képvisel – zeneileg és tartalmilag is. Az első feladatom rögtön az első lemezük bemutatója volt, attól fogva mindig velük voltam, sosem esett szó arról, hogy én csak egy helyettes lennék. Elkaptak és soha többé nem engedtek el...” – mondja.
Na de mégis milyen zenei háttérrel rendelkezik az, aki egy metálbanda meghatározó tagja?
„Zenészként a klasszikus zene mellett nőttem fel, viszont nagyon szerettem a folk zenét és az ír folkot. Később az iskolában hozzám csapódott a rock és a metal. Mint ismeretes, a hegedű nem egy tipikus hangszer, viszont egyre gyakrabban megjelenik. Napjainkban igen sokszínű a zenei ízlésem, számos metál- és folkzene található a spotify-os listámon... ha pedig rossz kedvem van, akkor Disney-dalokat hallgatok.” – mondja.
Mindenki Johannája azt is elmondta, hogy szokott-e saját szerzeményekkel előrukkolni, illetve, hogy mely területen számít csak igazán nyerőembernek.
„Hoztam néhány saját dalt és szöveget is, de a Feuerschwanz-nál sokkal inkább a menedzsment területén vagyok aktív, ebben vagyok kiemelkedően jó.” – osztja meg büszkeségét.
„Én vagyok a csomópont, ahol kapcsolatok alakulnak ki. Van egy foglalási ügynökségünk, a kiadónk és még egy csomó ember, aki tanácsokat ad nekünk, összehozom ezeket a területeket, aztán egyeztetek a bandával. Sok időt töltök a közösségi médiában is. Egy zenekar olyan mint egy cég: sok minden van, aminek semmi köze e zenéléshez, mégis fontos a zenekar népszerűsítéséhez. Ilyenek az online koncertek is, amiket a korona alatt csináltunk; az ötletek nagy része tőlem származik.” – folytatja.
A zenekar szövegei sokáig borzolták a kedélyeket, ugyanis nem mindenki tudott lépést tartani a banda humorával, Stephanie elmondása szerint azonban óriási változáson esett át a zenekar, ennek nyomán pedig dalaik is más-más területet pedzegetnek. A zenész azonban most azt is elmondta, hogy olykor ő is a kommenttelők kereszttüzében találta magát, egy nő ugyanis nyilvánosan tett megjegyzéseket Stephanie színpadi outfitjére, ám a művésznő nem esett kétségbe, frappáns mondattal reflektált az őt kritizáló megjegyzésre.
„Nem is olyan rég, egy nő azt írta nekem, hogy túlságosan kihívóan vagyok felöltözve a színpadon. A lényeg azonban az volt, hogy szerinte, ilyen öltözékkel lehetetlen komolyan venni mint zenészt. Ezt egyébként olyasvalaki írta, aki jómaga is zenész. Ez volt a legutolsó alkalom, hogy ezt mondták rólam, amit egyébként nem is értek. De sajnos időnként ez előfordul a női zenészekkel.” – osztja meg az esetet.
„Nyilvánosan válaszoltam, azonban nem neveztem meg őt. Azt mondtam, hogy ha esetleg félmesztelenül állnék színpadra (ami nyilván sosem fog megtörténni), akkor sem hegedülnék rosszabbul. Ez két külön dolog. Olyan bandában játszom, ahol fontos a show, ezt pedig a megjelenésünk is át kell, hogy adja. Számomra ez kettős mérce: ha egy jól megtermett énekes félmesztelenül áll színpadra, senki sem fogja kétségbe vonni a tehetségét. Egyenlő jogot mindenkinek, ez az én véleményem.” – tetézi, majd ekképp zárta a témát:
„A látvány része a show-nak, ezért mi mindannyian, férfiak és nők egyaránt vizuális ingerrel dolgozunk – legyen szó arról, hogy most csak jól akarunk kinézni, vagy a bandának legyen egy ikonikus megjelenése. De ettől még senki sem válik rosszabb zenésszé. Feleslegesnek tartom az ilyesfajta megnyilvánulásokat, különösen nők részéről. Valójában a nőknek 5-öst kellene adniuk egymásnak, ahelyett, hogy ilyeneket írnak.” – fejezte.
via vampster
