Május 26-án jelent meg a Sirenia vadonatúj nagylemeze, ami az 1977 elnevezést kapta. A zenekar már kapott hideget-meleget a rajongóktól és a kritikusoktól is egyaránt, többen ugyanis azt sérelmezték, hogy az új lemezen nyoma sincs a csapat ikonikus kórusának, amely minden egyes nótát a csillagokba emelt.
Emmanuelle Zoldan, a formáció énekesnője most finn Chaoszine-nak mesélt a csapat ezen új fejezetéről, első körben arról rántotta a leplet, hogy miért pont 1977 lett a címadója a korongjank, noha egyes információk már eddig is nyílt titoknak számítottak.
„Először is, számos lemez után, amelyek hosszú, szimbolikus címekkel rendelkeznek, úgy döntöttünk, hogy ezúttal valami mást szeretnénk, és úgy gondoltuk, hogy jó ötlet lenne számokkal megcsinálni, de úgy, hogy közben utalás legyen a 18, a 19, és a 17-es számra, melyeket a dalainkba is belecsempésztünk. Így esett a választásunk az 1977-re, ami egy nagyon különleges dátum Mortennek és nekem, ugyanis ebben az évben születtünk, szóval úgy fest, hogy ez a csodálatos év kiváló címe lett a lemeznek.” – újságolja a francia pacsirta.
A formáció igen hosszú múltra tekint vissza, egészen pontosan idén ünneplik fennállásuk huszadik évfordulóját. Okkal merül fel tehát a kérdés, hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy ennyi év után is még mindig töretlen a sikerük, noha jó pár tagváltáson túlestek az elmúlt esztendők során, azon felül is a folytonos énekesnőcsere keltett óriási hangzavart a sajtóban.
„A Sirenia zenéje sosem állt meg a fejlődésben, folyamatosan új irányzatok jelentkeznek, több megközelítésből. Azt kell mondjam, hogy a Sirenia egy olyan banda, ami zeneileg sosem ragad meg egy adott esztétikumban, hanem folyamatosan feltárja és megnyitja a lehetőségekre.“ – gondol itt az énekesnő a folytonos megújulásra.
„Az új irányzatok kipróbálása néha kockázatos, másrészt viszont úgy gondolom, hogy ez egy bátor lépés, mert amikor új lemezt hallgatok, akkor én is szeretem ha mondjuk meg tud lepni egy zenekar, és nem tudom előre, hogy mire számíthatok. Ezt próbáltuk ki most mi is Sireniával, hiszen folyton arra törekszünk, hogy meglepjük a rajongókat, és ez az ami folyton érdekessé teszi Morten zenéjét. Szerintem ezért is létezik oly régóta a Sirenia, mert ez egy olyan csapat, ami szeret fejlődni és mer kockázatot vállalni.“ – fejtette ki bővebben gondolatmenetét.
Az énekesnőt természetesen a kórus hiányáról is megkérdezték, válasza pedig amellett, hogy logikus múltra tekint vissza, mégis reményteljes, ugyanis belátása szerint, nem kell végső búcsút inteni a francia tagokból álló kórustól, amelynek egyébként ő maga is tagja már a csapat indulása óta.
„Amikor a Riddles Ruins & Revelations-t rögzítettük, technikailag teljes mértékben lehetetlen volt felvenni a kórust, hiszen a világjárvány kellős közepén jártuk. Ennek okán más lehetőség után kellett néznünk, majd megállapodtunk abban, hogy kórus nélkül rögzítjük a dalokat. Személy szerint nekem kicsit furcsa volt, mivel a kezdetektől fogva tagja vagyok a kórusnak, így ismertem meg Morten-t, így kezdtem el dolgozni a Sireniával, és saját belátásom szerint, a kórus szerves része a Sirenia zenéjének, de mint már említettem, mindig izgalmas kipróbálni valami újat.“ – boncolgatja a témát.
„A kórus részese volt minden egyes lemeznek, de a mostani lemezen valami mást szerettünk volna kipróbálni, valami olyasmit, ami már az előző lemez esetében is működött. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kórus sosem fog visszatérni, reménykedem benne, hogy visszatér, sőt, biztos vagyok benne, most azonban úgy gondoltok, hogy ideje felfedezni valami újat.“ – tette hozzá.
