Valaki a heteket, valaki a napokat számolja szeptember 20-ig, amikor is végre boltokba kerül a Nightwish tizedik nagylemeze, amely a Yesterwynde címet viseli. A formáció már meglepte a fanokat két kislemezes dallal, amelyek rendre grandiózus kisfilmek által váltak közkinccsé, noha köztudott, hogy szeptember 10-én újabb kedvcsináló repül a nagyérdemű ölébe, amely minden bizonnyal az eddigieknél is jobban felrázza a kétkedők kíváncsiságát.
A Perfume Of The Timeless és a The Day Of… után, ezúttal az An Ocean Of Strange Islands című tétel kerül bemutatásra, noha az is köztudott, hogy a lemez debütálásának napján a Lanterlight című darabot tervezi önállóan is publikálni a Tuomas Holopainen vezette brigád.
Magáról a korongról temérdek információ megtudhattunk, amiben kivétel nélkül egyet értenek a tagok az az, hogy az alkotás valóságos kihívásnak számított a teljes legénységnek, Tuomas ötletei ugyanis sokszor megvalósíthatatlannak tűnnek, a végeredmény azonban kétségkívül káprázatos. Az idő, az evolúció, a múlt és maga a történelem kavalkádja a Yesterwynde által a végéhez ér, a téma ugyanis még az Endless Forms Most Beautiful során került első ízben terítékre, míg a Human.:ꟾꟾ: Nature. egy méltó folytatása volt a történetnek, amely így, trilógiaként éri el tetőfokát.
A kritikusokat és a fanokat azonban rendre egyetlen kérdés foglalkoztatja: vajon elég metálos lesz-e a korong, és hogy sikerül-e levetkőznie, az elődjei keltette csalódottságot? Erről faggatták most többek között a banda géniuszát, aki saját belátása szerint nem kíván állást foglalni e kérdésben, noha elismerte, a zenekaron belül már viccként kezelik a „súlyos vagy sem” kérdést.
„Nem szeretnék állást foglalni ebben a »súlyos vagy sem« kérdésben, mivel minden a hallgatótól függ. A bandában mostanában gyakori vicc lett, hogy azt mondjuk: »miért nem elég metálos az új album?« Számtalanszor hallottuk már ezt az évek során, hiszen minden egyes Nightwish-lemezt kísért ez a tény – vannak súlyosabb és könnyedebb dalaink, balladák, folkos elemek, és sok minden változott e tekintetben, de lefogadom, hogy ez volt a legnehezebben eljátszható lemez, – már ami a dalokat illeti –, habár nem vagyok sem dobos, sem pedig énekes, mégis minden részletet én írok meg.” – fogalmaz, hozzátéve, hogy:
„Mivel nem ismerem sem az éneklés sem pedig a dobolás technikai részleteit, az ötleteim olykor meglehetősen kihívást jelentenek. Az album harmadik dalában például, amely a »The Anti-Cathera Mechanism«, van egy rész, amely kapcsán Kai megkérdezte, hogy: »mégis, hogy akarod, hogy ezt eljátsszam, csupán két kezem és két lában van?« Én azt válaszoltam: »találd ki, de pontosan úgy kell szólnia, mint a demón«. Ugyanez van az énekkel is. Az új kislemezünk, a »The Day Of...« egy viszonylag nehezen énekelhető verzékkel rendelkező dal, de tudtam, hogy Floor képes lesz megcsinálni. Amikor először hallotta a dalt, azt mondta: »Hűha, imádom ezt a kihívást«. A célom az, hogy érdekes dinamikákat vegyítsek a dalokba, olyat, ami kissé megváltoztatja őket, és szerintem szuper, hogy ezt megtehetem.” – tette hozzá.
