15. stúdiólemezének kiadására készül a Subway To Sally, mely formáció nem is olyan rég, egészen pontosan tavaly márciusban adta ki új, Himmelfahrt című nagylemezét. A formáció ezt követően 30 éves fennállását is alaposan megünnepelte, de mint kiderült, az elmúlt hónapokban egy vadonatúj albumot is összedobtak.

A zenekar december 20-ra tűzte ki új lemeze, a Post Mortem megjelenését, amelyre mindösszesen tizenhárom új dalt rögzítettek. A formáció tervei közt szerepelt, hogy három évtizedes munkásságuk végére a Himmelfahrt című lemezzel tettek volna pontot, ám az új lemez címe egyfajta szimbolikus utalás arra, hogy a banda soha többé nem néz vissza, továbbra is előre tekintenek, és frissebbek, mint valaha.

Óriási lendületet és energiát szívtak fel a Himmelfahrt reakcióiból, mely korong nemcsak a fanok, de a kritikusok részéről is pozitív visszhangot kapott, tudatosítva a zenekart arról, hogy harminc év után is ugyanolyan igény van a zenéjükre, mint pályafutásuk elején. Az új korong leginkább történelmi témákat dolgoz fel, egyaránt belemerülve a múlt és a jelen idők sorscsapásaiba.

„Folyton változik a világ körülöttünk, és az érzés, ami szüntelenül uralkodik, az, hogy semmi sem javul, hanem minden egyre rosszabb lesz. A „Fekete Halál” véget ért, azonban a kovid után várt szabadság sem érkezett még el. Úgy fest, hogy probléma problémát követ, mivelhogy a grandiózus kudarcok idejét éljünk. Minden a sötétség és az eufória között ingázik. Az emberek figyelemelterelésre, felejtésre, ünnepekre és a szabadságra vágynak – még ha csak egy pillanatra is.” – kommentálja a zenekar.

„Zenénkben elmagyarázzuk az emberek vágyait és félelmeit, ugyanakkor a reményeiket és az álmaikat is – mindezt egy olyan időszakban, amikor úgy tűnik, hogy a világ szétesik, és önmagát pusztítja, mi azonban továbbra is a biztos pont szeretnénk lenni – a hitelesség és az emberiség hangja az élet turbulenciájában. Nehéz megtalálni a hangunkat ebben az ellentmondásos és változásokkal teli világban, viszont, ha tüzetesebben megvizsgáljuk, párhuzamra lelhetünk a történelem és a művészet között. Mi a közös Putyinban és Néróban, vagy épp Oppenheimerben és Prométheuszban? Mi derül ki Róma hamvaiból? Valóban megismételheti önmagát a történelem egyszer tragédiaként, máskor pedig színjátékként?” – tették hozzá.

Dallista:

01. Introitus
02. Phönix
03. Post mortem
04. Wunder
05. Nero
06. Unter dem Banner
07. Herz in der Rinde
08. Lumpensammler
09. Stahl auf Stahl
10. Atlas
11. Kummerkind
12. Eisheilige Nacht
13. Die Erde bebt