2023-ban jelent meg a Subway To Sally legutóbbi lemeze, a zenekar azonban láthatóan olyannyira kirobbanó formában van, hogy már az utánpótlásról is gondoskodtak. A formáció háza tájáról egyébként az a hír röppent ki az újdonság bejelentőjében, miszerint a Himmelfahrt 30 éves pályafutásuk méltó lezárásaként szolgált volna, habár láthatóan az új nóták komponálása merőben más mederbe terelték az eseményeket. A Post Mortem című hanghordozó egy igen szimbolikus utalás a zenekar elmúlt 30 évére, amely a lezárás helyett új ösvényekre tévedt; tehát ugyanúgy reflektál az elmúlásra, mint az újjászületésre.
Érdekes kompozíciók mutatkoznak a lemezen, amely előtérbe helyezte a súlyos, ropogós riffeket, Ally Storch hegedűje és az egyéb folkos löketek pedig egy afféle háttérelemekként törnek felszínre, és bár pont ezek azok a létfontosságú eszközök, melyek különlegessé teszik a Subway To Sally zenéjét, most mégis üdítő, amikor a keménység vagy épp a lágyság az, ami igazán meghatározza a nótákat.
A lemezt nyitó Introitus megágyaz a Phönix című alkotásnak, amely a korong egyik legsúlyosabb darabja. Tökéletes egyensúly áll fenn a zúzós és a lazább dalok között, egy valami azonban változatlan: a lemez szüntelenül hangulatos. A címadó Post Mortem nem véletlenül került ki elsőként kislemezként, hiszen, ha valami képes azonnal megragadni rajongót és laikust egyaránt az pont hogy ez a szám, de az őt követő Wunder is olyan atmoszférákat mozgat meg, amelyek mélyen beleégnek az emlékezetbe.
A Stahl Auf Stahl-ban az igencsak nagy népszerűségnek örvendő Warkings teszi tiszteletét ezáltal megalkotva egy különleges fúziót. Maga a nóta közel a lemez legjobbja, hiszen úgy tudott megmaradni Subway To Sallynek, hogy közben átjárja a Wakings markáns esszenciája – mondom ezt úgy, hogy utóbbi bandához egyelőre semmi közöm, mindössze néhány nóta fordult meg tőlük a lejátszómban.
Harminc év munkálkodás nem kevés idő, ez azonban korántsem garancia arra, hogy egy zenekar zökkenőmentesen lépdeljen karrierjében. A Subway To Sally tagsága vélhetően okkal feltételezte, hogy több mint 30 év után már kevésbé tudnak úgy a zsebükbe nyúlni olyasmit keresve, amit ez idáig még nem sikerült elsütniük, a Post Mortem születése azonban láthatóan őket is meglepte.
Sosem volt rossz lemezük, noha a slágeresebb témákon kívül azért túlzottan kiemelkedő korongot sem tudtak nyújtani, ám az elmúlt évek során sorra olyan lemezeket produkáltak, amelyek messze túlmutattak a kezdeti elképzeléseiken. Az új lemezük kiválóan statuálja, hogy a legjobb ötletek épp a legkilátástalanabb helyzetekben születnek, és bár sokan felszisszentek az újdonság hírének hallatán, a banda bebizonyította, hogy a tűz, amely annak idején életre hívta őket még mindig ott lobog bennük, sőt, erősebben tombol, mint valaha.
Dallista:
01. Introitus
02. Phönix
03. Post mortem
04. Wunder
05. Nero
06. Unter dem Banner
07. Herz in der Rinde
08. Lumpensammler
09. Stahl auf Stahl
10. Atlas
11. Kummerkind
12. Eisheilige Nacht
13. Die Erde bebt
Album: Post Mortem
Előadó: Subway To Sally
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2024.12.20.
Értékelés:8,5/10
