Október 25-én jelenik majd meg a német League Of Distortion vadonatúj lemeze, amely a Galvanize elnevezést kapta. A formáció már több nótát is megosztott a nagyérdeművel, amolyan kedvcsináló gyanánt, magát az énekesnőt, Anna Brunnert pedig Rafa Basa is kifaggatta a lemez készületeiről.

Az Exit Eden énekesnőjeként is ismert pacsirta elmesélte, hogy mi a legfőbb különbség az első és a második lemezük között, miközben elárulta néhány daluk hátterét is. Tekintve, hogy a zenekar intenzív turnézásba kezdett, az új lemezt már nem volt olyan egyszerű tető alá hozni, mint a világjárvány alatt született elődjét.

„Ezúttal kicsit más volt a folyamat, mint az első albumunknál. Az első lemezünket a világjárvány kellős közepén írtuk meg, és ekkoriban gyakorlatilag semmi sem történt, mivelhogy mindenki be volt zárva, így csakis a zenekarra és a zenére tudtunk koncentrálni, valamint időnk is volt elég. Ezúttal viszont rengeteg ötletet gyűjtöttünk a turnék és fesztiválok során, de nehéz volt időt találni arra, hogy leüljünk és dolgozzunk is rajtuk. De mivel rengeteg ötletünk volt, és a producerekkel is szoros kapcsolatban állunk, minden időben lezajlott.” – meséli a folyamatról, hozzátéve, hogy:

„Amikor elkezdtük ezt az egészet, egyszerűen csak leültünk és megosztottuk egymással az ötleteinket, és most, a második lemezünknél is hasonlóan jártunk el. Most már van kiadónk, vannak rajongóink, és bizonyos elvárásaink, viszont ettől függetlenül továbbra is szeretnénk megőrizni a stílusok és a dalaink szabadságát.” – vallja.

A Galvanize egy igen erős, szimbolikus cím, amelyet mindenki kedve szerint raktározhat magának, de vajon miért pont ez lett a lemez címe?

„Már azelőtt elkészült a dal, mielőtt még meghatároztuk volna a lemez címét, de valahogy minden tökéletesen passzolt; meghatározta az üzenetünket, sőt, felerősítette azt, meghatározta azt a fajta erőt, amely ahhoz szükséges, hogy szakítani tudj minden olyan dologgal, ami csapdába csalhat. Erről szól a League Of Distortion.” – mondja, majd kitért a többi kislemezes dalra is:   

„A »Chainsaw« a reményről szól. Manapság sok az igazságtalanság szerte a világban, az emberek csakis a saját hasznukra gondolnak, ahelyett, hogy másokra is gondolnának. A Chainsaw számomra a hitet jelképezi, hogy ezek az emberek egy nap pontosan azt kapják majd, amit megérdemelnek, és hogy úgy bánnak majd velük, ahogyan ők bánnak másokkal. Én hiszek ebben, és ez a dal pontosan erről szól.” – nyilatkozza.

„A »My Hate Will Go On« egy olyan dal, amellyel kiprovokáljuk az emberekből azt, hogy elgondolkodjanak. Mi nem a gyűlöletet hirdetjük, hanem a szeretetet és az összetartást, és ez a videón is tükröződik. Az embereknek el kell gondolkodniuk, és megválasztani a saját útjukat.” – folytatta.

Az énekesnőnek ugyebár ott van még az Exit Eden nevezetű csapata is, amely leginkább a szimfonikus metálban helyezhető el, dalaik pedig jobbára feldolgozásokból állnak. Okkal merül fel a kérdés, hogy Anna két csapata vajon hat-e bármiféle módon egymásra?

„Kétségtelen, hogy hatottunk egymásra, de ezek eltérő stílusok. Aki szereti az Exit Edent-t, annak nem feltétlenül kell szeretnie a League Of Distortion-t, mivel a zene teljesen más. Vannak persze olyanok, akik sokkal nyitottabbak, akik a szimfonikus metált és a modern metált is szeretik, holott ezek teljesen eltérő dolgok.” – osztja meg gondolatmenetét.