Július elején jelent meg a Visions Of Atlantis vadonatúj lemeze, a Pirates II – Armada, amely a két évvel ezelőtti Pirates lemez folytatásaként szuperál (kritika ITT és ITT). A formáció azóta sem tud betelni a korong által generált hírnévvel, noha kétségtelen, hogy közel a harmadik évtizedhez rendesen kijárt már a bandának, hogy mélyen elmerüljön a végtelen elismerések tengerében.
A kalózuniverzum sikere még messze nem ért véget, hiszen a folytatás gyakorlatilag nyitott könyv, maga a csapat pedig apránként éri el azokat a mérföldköveket, amelyek korábban olyan zenekarokat illettek, mint a Nightwish, vagy az Epica. Michele Guaitoli-t, a zenekar énekesét nemrégiben egy olasz lap kapta mikrofon végre, a zenész pedig elmesélte, hogy milyen titkokat fejtettek meg ahhoz, hogy napjainkban valósággal szárnyalni tudjon a Visions Of Atlantis, és hogy korábban miért nem voltak képesek hasonló bravúrokra.
„Mi már nem egy klasszikus whatsappos zenekar vagyunk, hanem egységes emberek csoportja. Együtt járunk nyaralni, eljárunk egymás esküvőjére, tehát nagy az összetartás és a családiasság közöttünk. Rengeteg időt töltünk együtt a turnén, és ha nem szeretnénk egymást ennyire, akkor mindez nem lenne lehetséges. Ami a viharos múltat illetti, van benne igazság, de sok minden meghúzódik a háttérben, a mostani felállás egy hatéves zenekart tükröz. Biztos vagyok benne, hogy a mostani alkatrészek maradandók és nem lesz több változás! Ez egy friss banda, az együtt töltött idő alatt együtt is nőttönk fel, még csak most fedezzük fel önmagunkat. Minden egyes lemezünk egy kis lépés előre, és véleményem szerint még bőven van hova fejlődnünk.” – boncolgatja a témát.
„A Pirates II-n már egy sokkal erősebb identitás érződik, mint a Pirates-en, amely összevethetetlen volt az elődjével, a Wanderers-szel. Mindazonáltal, biztos vagyok benne, hogy ha egy nap kijön a Pirates III, ez a növekedés folytatódni fog. Ezt nem csak mi, hanem mindenki más is érzékeli, és mi határozottan ezt az irányt szeretnénk tartani. Ebben sok a pozitív önkritika, ami sokat segít.” – tér ki a lemezek sikerére.
A hatalmas változások mumusa egyértelműen a kockázat, amelyet vagy bevállal egy előadó, vagy sem. De akkor mégis mi a helyes döntés?
„Amikor megemeled a lécet, könnyen megkockáztathatod, hogy a következő lépésnél lefelé, mintsem felfelé haladj – ez abszolút így van. Például Thomas, a dobosunk szerintem túl nagy nyomást vesz a vállára. Nem véletlen, hogy csak ő maradt az eredeti felállásból, és ezt ő is érzi, mivel ő viszi tovább a projektet. Tom az a focista, aki 100%-ot akar adni magából, és ha úgy látja, hogy csak 99,99%-ot képes teljesíteni nem fogadja el, mert az embernek mindig a legjobbat kell nyújtania, ami mindig kiváló hozzáállás, de csak akkor, ha a megfelelő módon kezelik.” – érvel, hozzátéve, hogy:
„Sose lankadjon a figyelmed, különösen akkor, amikor a csúcsra kerülsz, máskülönben egy pillanat alatt elromolhat minden. A jelenlegi munkamódszerünk, az írás és maga a zenélés nagyon spontán, még mindig tele vagyunk inspirációval, mindig volt rajtunk nyomás, de sosem rendeltük alá magunkat. Itt egy példa. Június végére már elkészültek a demóink a következő lemezre. Ez azért lehetséges, mert mi olyan banda vagyunk, amely folyamatosan ír, nem zárjuk be magunkat a stúdióba hónapokra, hogy majd akkor írjunk valamit. Mi akkor írunk, amikor ihlet is van. Ha két hónapig nem történik semmi, az senkit sem fog érdekelni, mivel tudjuk, hogy az ihlet egyszer visszatér.” – újságolja a produktív folyamatról.
Ennek apropóján arról is mesélt, hogy mikor, és milyen körülmények között állt össze a Pirates II:
„A Pirates II utolsó darabját a turnébuszban szereztük, amikor közös turnén voltunk a Delainnel, akkor jött az ihlet. Az első néhány dal a Pirates felvételei után született, tehát, abszolút nem érezzük, hogy nyomás alatt lennénk, mivel gyakran előfordul, hogy 15-16 vagy legfeljebb 17 dal közül válogathatunk. Átfutunk a dalokon, majd kiválasztjuk azt a 12 dalt, amely véglegesen felkerül a lemezre. Ha valamelyik nem tetszik, nem fogjuk megbánni, a spontaneitás alapvető dolog a zenében. Amikor megpróbálsz írni, az általában rosszul sül el, mivel az egész olyan erőltetett.” – vallja.
A zenész kiválóan rávilágított továbbá arra, hogy számos zenekar a másodvirágzását éli, s ez alól a Visions Of Atlantis sem kivétel. Mindazonáltal azt is remekül vázolta, hogy miként veszik át a nagy nevek stafétáját azok a bandák, amelyek korábban nem kaptak kellő hírverést a publikum részéről.
„A Delain, a Xandria és a Visions Of Atlantis is olyan bandák, amelyek kezdenek bizonyos relevanciát, egyfajta fontosságot kapni. Nekünk is van múltunk, de a zenekar anélkül is tökéletesen működik. Játssz profin, mert attól nem olyan hatást keltesz, mint egy most alakult első vagy második lemezes együttes; ugyanakkor tényleg egészen új bandának számítunk. A Pirates által óriási lendületet kaptunk, és remélem, hogy ez az új lemezzel folytatódni fog. Ennek köszönhetően, lassan olyan bandák közé érhetünk fel, akik kezdenek a középmezőny felé haladni. Kezdünk megérkezni az Európa Ligába, még nem szerepelünk a Bajnokok Ligájában, mint az Epica, és nem is a bajnoki címre hajtunk, mint a Nightwish, de határozottan helyünk van az Európa Ligában!” – fogalmaz, tökélyre fejlesztve a focis hasonlatokat.
