A múlt hónapban számoltunk be arról, miszerint igen rövidre íródott a For I Am King története, a holland zenekar ugyanis tíz év és három, igen kimagasló koronggal a háta mögött befejezi működését. A tagok természetesen nem fognak eltűnni a zenei életből, hiszen mindannyian más-más projektekben kamatoztatják majd képessüket, ám közös menetelésük ezennel véget ér.

„Ami egykor egy barátok közötti vad ötletnek indult – egy ötlet, amely teljesen kicsúszott a kezeink közül – végül olyasmivé változott, amit el sem tudunk képzelni. Az elmúlt évek során több száz fellépést adtunk, bejártuk a világot, olyan zenéket adtunk ki, melyekre végtelenül büszkék vagyunk, és ami a legfontosabb: elképesztő emberekkel találkoztunk, és ezáltal életre szóló barátságokat köthettünk. Ez a zenekar sokkal többről szól, mint pusztán a zene. A kapcsolatokról, az összetartozásról, a szerelemről és a közös szenvedélyről szól. Megosztottuk egymással a furgont, a színpadot, a könnyeinket, a sört és az álmainkat is. És bár az útjaink most más irányba visznek bennünket, a köztünk lévő kötelék örökké megmarad.” – állt a zenekar közleményében – többek között.

A formáció azt is leszögezte, hogy nem köszönnek el csendben, így függetlenül attól, hogy "a király halott", néhány búcsúbuli erejéig bizony még hallatni fogja a hangját. Az igazán nagy meglepetést azonban korántsem a miniturné szorgalmazta, hanem egy utolsó, vadonatúj dal, amely stílusosan az Exile elnevezést kapta.

„Az utolsó szavaink. Az utolsó dalunk” – fűzték röviden a szerzeményhez.