Ma ünnepli 45. születésnapját Patricia Tapia, aki a Mägo de Oz mellett az Alderaan és KHY zenekarok énekesnője is egyben. Nem titok, hogy az énekeső már az előtt is szép karriert futott be, mielőtt még csatlakozott volna Txus di Fellatio csapatához, ám egyértelmű, hogy a vokalista érkezésével, átértékelődött a Mägo de Oz-nóták menete, egyúttal magától érthetődő lett, hogy bizony Patri fontos kiegészítője lett a zenekarnak, ennek értelmében több szerephez jutattják mint korábban.

Visszamenőleg Patri 2004 óta vokálozik a Mägónak, elsőként a Belfast című korongon volt hallható, majd ezt követően a méltán legendássá vált Gaia II: La Voz Dormida című alkotáson is tiszteletét tette, névjegyét pedig a Diabulus In Música című dalban tette le, igencsak meghatározó módon. Az énekesnő természetesen a fellépéseken is kisegítette a zenekart, így néhány nóta erejéig többek között látható a Madrid Las Ventas című DVD-n.

2007-ben a Mägo de Oz bejelentette, hogy a pöttöm, de óriási hangú Patricia hivatalosan is tagja lett a zenekarnak, mindezt megpecsételve pedig még az évben boltokba került a La Ciudad de los Árboles címet viselő nagylemez, majd ennek útódjaként újabb DVD került debütálásra, a Barakaldo D.F. képében. Patri aztóta is alapembernek számít a Mägónál, pótolhatatlan karaktere az együttesnek, hiszen folyamatosan bombaformát nyújt, és rendre igyekszik felszántani a színpadot, amikor ő kerül a középpontban.

Mintegy megünnepelve az énekesnő születésnapját, most olyan dalokat hoztunk el a Mägo de Oz tárházából, melyek egész biztosan elképzelhetetlenek lennének Patricia meghatározó orgánuma nélkül, mindezt pedig megfejeltük egy olyan nótával, amit az énekesnő minden szempontból magasabb szintre emelet, valósággal új életet lehelve a nótába.

1. El Aplauso Herido (Bandera Negra – 2021)

A formáció a pandémi alatt kovácsolta össze a Bandera Negra című nagylemezet, azzal a céllal, hogy némi vidámságot csepegtessenek a sötétséggel megtelt időszakba. Születtek is pazar alkotások, köztük az El Aplauso Herido-val, ami tökéletesen átadja az életérzést, hogy milyen kezdőként elindulni egy úton, majd áttaposva a kudarcokon eljutni arra a szintre, amikor az emberek ismerik a neved, együtt élsz a közönséggel, történjen bármi, te akkor is értük énekelsz, mert a k*******tt rock and roll mindenkit összeköt.

A nóta amolyan kitartást sugall a fanok felé, hogy bár fekete felhők uralják a világot, egyszer minden rossz véget ért, ők pedig továbbra is itt lesznek, majd hogy újra együttesen pirítsanak rá a rock and roll-ra. Patri vokális bravúrjai újabb szintet léptek a dal folyamán, és bár eddig is köztudott vol, hogy a spanyol énekesnő rendkívüli tehetségnek számít, most ismét bebizonyította, hogy a torkában még megannyi ismeretlen kincs tárulkozhat ki.

2. Ciudad Esmeralda (Ira Dei – 2019)

Az Ira Dei több szempontból is hatalmas fordulópont volt a csapat történetében. Visszatértek a rockoperás gyökerekhez, ugyanakkor egy újabb korszak lezárásához is elérkeztek, miután két ikonikus tag is távozott a turné végeztével. Ami viszont még ennél is szembetűnöbb az az, hogy Patricia minden eddiginél nagyobb szerepet kapott a korongon, miután három dalt is az ő orgánuma fémjelez.

A Ciudad Esmeralda valóságos party himnusz lett a koncerteken, ami nem is olyan meglepő, hiszen ahogyan a lemezen, úgy a koncerteken is teljes erőbedobással, bombaként szántja fel a színpadot Patricia a hangi adottságai pedig minden egyes alkalommal lenyűgözik a hallgatót, különösen úgy, hogy a koncerteken jobban preferálja egyes részeknél a rekesztést.

3. Brujas (Hechizos Pócimas Y Brujería - 2012)

Köztudott, hogy a spanyol metálkirálynő a vadabb énjével érvényesül a leginkább, ez pedig tökéletesen kirajzolódik a Brujas című szám keretein belül. Az énekesnő vokális bravúrjai igencsak megukért beszélnek, hiszen elképesztő magaslatokból képes hullámzó mélységekbe ívelni, de ez fordítva is így van. Karakteres, karcos hangszíne méltán teszi őt egyedivé a palettán, az energia szintje pedig egyenesen utolérhetetlen.

4. El Violín Del Diablo (Gaia III: Atlantia)

Patricia nemcsak fergeteges énekesnő, de egy remek dalszerző is egyben, ennek értelmében köszönhetjük neki az El Violín Del Diablo című slágert. Patri nemcsak a külsejét képes keméleon szerűen változtatni, hanem a hangját is, így a lassú tempóval induló nótában lágyabb, selymesebb hangszínét is megcsillogtatja, noha a folytatásban is a karcosság dominál; de mivel az énekesnőnek az opera sem jelent kihívást, így a szoprán hangfekvését is előszeretettel alkalmazza.

5. Maria Soliña (Love And Oz II – 2022)

Patricia tipikusan egy olyan énekesnő, aki a vadócabb oldalát szereti előtérbe helyezni, ám az sem vitás, hogy a balladákban is kiválóan helytáll – erre kaptunk tanúbizonyságot a Love And Oz II októberi megjelenésekor. Patri első ízben a Maria Soliña című alkotásban brillírozott, mely nóta keretein belül újfent előtört belőle szoprán orgánuma, ami az elmúlt évekhez képest rengeteget fejlődött. Az énekesnő folyton bebizonyítja, hogy édes mindegy mit énekel, folyamatosan fejlődőképes, és még mindig nem hallottunk tőle mindent.

+1. Y Ahora Voy A Salír (Ranxeira)

Jose Andreá távozásával megannyi nóta átértékelődött a Mägo háza táján, így a legtöbb közönségkedvenc Patricia tolmácsolásában köszönt vissza a fellépéseken. Ezek egyike a Y Ahora Voy A Salír azaz a Ranxeira, ami azon felül, hogy egy energiadús szerzemény, a feltételen bulizás elsőszámú nagykövete. A Ranxeira már az első hanggal kezdődően megmozgatja a közönséget, Patri pedig nemcsak tovább vitte azt az örökséget, amit Jose Andrea képviselt a dalban, de magasabb szintre is emelte azt. Méltán hiányzik a nóta a mai setlisztből, de remélhetőleg a soron következő turnén ismét vissza köszön majd.