Ha szimfonikus metalról van szó, akkor egyértelműen a paletta legjelesebb képviselőjeként a Nightwish-t tartják számon, noha tudva levő, hogy a műfaj ősatyjának a Therion számít. Megkerülhetetlen banda ugyanakkor a Rhapsody és annak minden féle formája, hiszen a Rhapsody Of Fire mellett ott van még a Luca Turilli’s Rhapsody és a Turilli/Lione-féle Rhapsody is, mely formációk egyértelműen egyazon formációból gyökereznek.
Fabio Lione most egy brazil magazinnak mesélt arról, hogy szerinte mi mindenben befolyásolta a Rhapsody a Nightwish karrierjét, illetve arról is készségesen áradozott, hogy a Rhapsody hogyan lett egyfajta úttörő a szcénán belül.
„Luca Turilli úgy érkezett a bandába, hogy már előre megírta a teljes történetet. Megírta az első négy lemez sagáját, ami teljes mértékben az Emerald Sword-ra épült. Olyan srácot akartak, aki narrátorhoz méltón énekeli a dalokat. Olyant, aki nemcsak egyszerűen elénekli a dalokat, hanem elmeséli azokat, aki érzelmeket önt a szavakba, hol epikusan, hol pedig szomorkásan. A rajongóknak fel kellett ismerniük egy adott pillanatban a főszereplő lelkiállapotát, ami egyáltalán nem egyszerű.” – emlékezik vissza az 1995-ös évre, amikor Luca Turillivel karöltve csatlakozott az olasz brigádhoz.
„Sascha azt mondta, hogy Lucának óriási szerencséje volt, mivel ez részemről magától értetődő volt. Imádok színpadiasabban énekelni. Sem Lucát, sem pedig Alexet nem ismertem, amikor megérkeztem a bandába, szóval óriási szerencséjük volt velem! Luca persze dolgozott más tehetséges énekesekkel is korábban, viszont egyikükben sem volt meg az a bizonyos teátrális ív. Luca egy olyan srác, aki kifürkészi az énekesek lehetőségeit és aszerint komponál – egy szóval kifacsarja mint egy citromot. Ha úgy látja, hogy egy srác nem elég teátrális és narrátorként sem kiváló, akkor felteszi magának a kérdést, hogy »mi az amiben jó lehet?«” – magasztalja Luca Turillit, aki elmondása szerint tökéletesen feltérképezi az énekeseket, mielőtt komponálásra adja a fejét.
Az olasz mester arra is kitért, hogy szerinte mitől tudott a zenekar kiemelkedni az összes többi banda közül, ezzel olyan lábnyomot hagyva a műfajon belül, mely által egyszerűen megkerülhetetlen ikonok lettek.
„Azt hiszem, hogy a Rhapsody mindig is nagyon egyedi volt. Egy olasz banda, egy olyan országból, ahol nincsenek kifejezetten hagyományok, mint mondjuk Brazíliában. Skandináviához és Németországoz képest is kétszer annyit kellett dolgoznunk. Nehezebb, amikor az országodban nincsenek tévék, rádiók és fesztiválok. Ahhoz, hogy magasabb szintre lépj keményen kell dolgoznod, és nagyon jónak kell lenned. A Rhapsody-nak azért sikerült mindez, mert a kínálat is nagyon egyedi volt. A metált kombináltuk a klasszikus zenével, az angol, latin és olasz szövegekkel... mindezt olyan énekessel, aki hasonló stílusban énekel mint mondjuk a Helloween csak egy kicsit agresszívebb. Úttörő szerepet játszottunk a szimfonikus metálban.” – ecseteli, majd a folytatásban arra is kitért, hogy a Rhapsody mégis milyen szerepet töltött be a Tarja Turunen vezette Nightwish életében...
„Utánunk számos zenekar próbálkozott hasonlóval, néhányuknak sikerült is befutni. Ott van például a Nightwish, akik még csak nem is léteztek, amikor mi elkezdtük ezt az egészet. Tuomas Holopainen Luca Turilli jóbarátja, aki rendszeresen hallgatta a zenénket. Eleinte az volt a terve, hogy ugyanúgy férfi énekessel építi fel a zenekart, mint amilyen a Rhapsody is, aztán valaki azt mondta neki, hogy » de miért nem próbálod meg ugyanezt egy énekesnővel? Jó ötlet lenne!«.” – nyilatkozta.
