Debütáló lemezével robbant be a köztudatba a német Dominum, mely formációt az a Felix Heldt hívta életre, aki a Feuerschwanz és a Visions Of Atlantis zenekarok producere, illetve másod dalszerzője. Ha azt gondoltuk volna, hogy a metal már emígy is szerteágazó, sokrétű alműfajainak egyes megnevezésein túl már nem érhet bennünket további meglepetés, akkor rendre felbukkan egy csapat, amely bebizonyítja, hogy még mindig van hova bővíteni a rendet.

Esetünkben, Dr. Dead és csapata döntött úgy, hogy egy egészen új őrülettel küldi meg a metalzene palettáját azzal, hogy az általuk játszott muzsikát zombi-metalnak keresztelik. Noha maga a megnevezés igencsak maga köré vonzza a kíváncsi tekinteteket, hiszen a kalóz-metal, vagy mondjuk a viking-metal hallatán pontosan tudjuk mire számíthatunk – na de zombi-metal...az meg mi? A képlet viszonylag egyszerű: adott három fickó, akik leléptek a The Walking Death forgatásáról, beálltak Dr. Dead mögé zenésznek, és nem csinálják rosszul!

A Hey Living People konkrétan semmivel sem másabb, mint egy jól kitalált, és ehhez mérten jól kidolgozott, modern metal alapokon nyugvó, fülbemászó dalokkal felszerelt album, amit power-metalként is emlegetnek, merthogy utóbbinak is akad igazságalapja. Én azonban szívesebben használnám a modern/power metal kifejezést, hiszen az egész lemez pont úgy lett összerakva, hogy megállás nélkül partyzzon, aki elindítja, persze nem vitás, hogy számos más kiegészítő csinosítja a dalcsokrot.

Kezdésnek ott van a lemezt nyitó Immortalis Dominum, amiben a modern és a power-jegyek egyaránt fellelhetők; nem beszélve arról, hogy némi okkult hatással is nyakon öntötték, csak hogy ezáltal is tükrözhesse a zombi-metal miértjét. A power metalban fürdőző, alternatív elemeket is sugárzó Danger Danger gázpedálon született és ott is ér véget. Nyilván nem lehet egy lemez teljesen homogén, így két középtempós nóta húzza be a kéziféket, ezzel pedig egyfajta hullám veszi kezdetét, merthogy a We All Taste The Same sokkal lassúbb szerzemény, a Frankenstein pedig ismét felpörgeti az igencsak belazult hangulatot.

Mondjuk kivétel nélkül minden dalban benne van egy bizonyos szintű popos lendület, amihez hozzácsapódik egy csipetnyi horror hangulat, na meg persze a fantáziadús szövegvilág. A zombi disco megtestesítője végül a 80-as évekből ránk maradt  You Spin Me Right Round (Like a Record), aminek egy sajátos megoldását hallhatjuk, hiszen egy helloweeni buliban kiváló aláfestő lehet. Sokallom azonban a feldolgozások számát, ami számokban mérve mindösszesen három, egy debütlemezre szerintem egy is tökéletesen elegendő lett volna, noha kétségtelen, hogy mindegyik nóta igazán el lett találva.

Magáért beszél, hogy a lemez tele van pakolva fülbemászó dalokkal, amelyek mindegyike más fűszertől különleges. A Hey Living People egy fantáziadús, modern/power kiadvány, és ezt azért érdemes hangsúlyozni mivelhogy nincsenek meg benne a power metal tipikus fajsúlyosságai, de még a modern formába sem fér bele, sokkal inkább a két műfaj határát súrolja; ide-oda billen, de egyikbe sem esik bele. A vége felé azonban már kezdte felütni a fejét az ötlettelenség, az utolsó nóta például pontosan azokat az alapokat nyújtja, amiket pár számmal korábban már hallhattunk, vagy legalábbis borzasztóan hasonló.

Összességében a Dominum egy igazán méltó lemezt tett le az asztalra bemutatkozás gyanánt, ami nem feltétlenül letaglózó, mégis izgalmas. Tegyük fel, hogy a lemez olyan, mint egy torta. Impozáns, jól nézni, ízletes is, de hogy ennél is kívánatosabb és édesebb legyen, bevonták egy jókora adag cukormázzal, – ami esetünkben a zombi-metal megnevezés – csakhogy az extrán ínyenceknek nem biztos, hogy éppúgy fog ízleni, mint a többségnek.

Dallista:

1. Immortalis Dominum
2. Danger Danger
3. Hey Living People
4. Cannibal Corpses
5. Patient Zero
6. We All Taste The Same
7. Frankenstein
8. You Spin Me Round (Like a Record)
9. Better Shoot Yourself
10. Half Alive
11. The Chosen Ones
12. Bad Guy (Bonus)
13. Beds are Burning (Bonus)

Album: Hey Living People

Előadó: Dominum

Kiadó: Napalm Records

Megjelenés: 2023.12.29.

Értékelés: 8/10